Pár napja nyílt lehetőség arra, hogy beszélgessünk egy mesterséges intelligenciának mondott automatával. Bármit lehet kérdezni tőle, bármilyen nyelven, és mindenre válaszol. A gép szerint (is) Erdély 1920-as elcsatolása igazságtalan volt, válaszol arra, hogy meddig jár a korsó a kútra, de pontos tanácsokkal látott el arra az esetre is, ha beszorultunk egy töltőtollba (SIC!). Ez utóbbiról is olvashat az alábbi interjúban, amit az openAI Assist nevű chatboottal készítettem a töltőtollakról. A címlapkép szintén AI alkotás: a kis képen én és az AI, a kék tollas címe: Az Univerzum leírása ünnepi környezetben, a csoportképen pedig egy töltőtollat ünnepelnek.
Rövid írásom ihletője a Szépművészeti Múzeumban látható kiállítás. El Greco néhány festményén találkozhatunk a korabeli kézírás kellékeivel, valamint alkalmunk van megfigyelni egy lapszélen a mester kézírását is. A képek láttán merült fel bennem a kérdés, hogy a nyomtatás feltalálása után a kézírásnak milyen lehetősége volt fennmaradni a XV-XVI században. Meglepő módon nagyot lendített rajta! A nyomtatás feltalálása a 15. század közepén drámai hatással volt a könyvek előállításának és fogyasztásának módjára, ezzel együtt pedig az írástudók társadalomban betöltött szerepére.
Amikor általános iskolás voltam a nyolcvanas évek elején, Székely Erzsike padtársam egy különös tollat hozott az iskolába. A toll végén volt egy apró lyuk, amibe belepillantva a szocializmussal összeegyeztethetetlen tartalmú képek jelentek meg. Forgótáras volt, azaz egy apró gyűrűt tekerve több felvilágosító dia jelent meg. Ekkor még nem sejtettem, hogy egy közel 100 éves divat utolsó emlékét tartom a kezemben. A Stanhope töltőtoll volt az első médium, ami egy másik - igaz, rögzített - világba repítette a tulajdonosát áram és térerő nélkül.
Az 1956-os fotók között, egy megtépázott villamos mögött találtam rá Marosán József töltőtollas boltjára, ami a Múzeum krt. 5-ben volt. Azt, hogy pontosan mikor nyitotta meg a műhelyét, nem sikerült kiderítenem, de ekkor már 42 éves volt a mester. A Fortepan képek között találtam még egy 1961-es és egy 1963-as darabot, amin a műhelye látható. Róla, illetve a műhelyéről készült egyéb képet sajnos nem sikerült találnom. Talán őrá emlékeznek a legtöbben. 87 éves korában, 2001-ben húzta le végleg a redőnyt.
Ha valakinek képi vagy egyéb emléke van róla, kérem ossza meg velem!
Kivi-Lyme biotoll
A Nemzeti Múzeum időszaki kiállításán találkoztam Radisics Milán légifotóival Lábnyomunk, - az ember hatása bolygónkra címmel (érdemes megtekinteni a World Press Photo kiállítás keretében). A légifotó – mivel fentről ritkán nézelődünk – elidegeníti és megszépíti a környezetünket. Fentről csak a színek, fények és árnyékok játéka érvényesül, az apró részleteket csak mi, a földön járók szenvedjük el. Távolról eltűnnek a zavaró részletek, a valóság szelete közelről viszont akár sokkoló is lehet. Valahogy így tekinthetünk erre a tollra is, ami látszólag egy vidám, életteli kivire hasonlít, de közelebbről megtekintve...
