A lúdtollba zárt tinta / Poyenar
Élt egyszer régen egy román matematikus, Petrache Poenaru, francia nevén Pierre Poyenar (1799-1875), akinek a töltőtoll feltalálását tulajdonítják. Egy korabeli rajz alapján igyekeztem rekonstruálni azt az íróeszközt, melyet 1827 május 5-én jegyeztek be a párizsi találmányi hivatalban. A feltaláló épp a francia fővárosban járt egyetemre (ekkor vette fel a Poyenar nevet), amikor praktikus okokból, mivel sokat szenvedett a mártogatós tollával, kifejlesztett egy olyan íróeszközt, ami ? szavait idézve ? kifogyhatatlan hordozható toll, mely önmagát látja el tintával (plume portable sans fin, qui s'alimente elle-m?me avec de l'encre). A találmányt nem követte tömeggyártás, azt évtizedek után indította el Lewis Edson Waterman (1837?1901) több mint ötven évvel később, 1884-től. A román történetírás megemlíti még, hogy ő volt az első román, aki vonaton utazott (London ? Liverpool között), emlékét egy bukaresti metróállomás is őrzi. A szabadalmi hivatalba benyújtott vázlat alapján a találmány lényege, hogy a tintát a tolltest (nagyobb lúdtoll szára) tárolja és onnan adagolja a tollhegy irányába. Arra nem sikerült rájönnöm, milyen ?kifogyhatatlan? tintát használt, de az akkor használatos ?mártogatások? közötti rövid időhöz képest bizonyosan végtelennek tűnt a használhatósága.
Bővebben: Petrache Poenaru töltőtoll felfedező
