Rövid írásom ihletője a Szépművészeti Múzeumban látható kiállítás. El Greco néhány festményén találkozhatunk a korabeli kézírás kellékeivel, valamint alkalmunk van megfigyelni egy lapszélen a mester kézírását is. A képek láttán merült fel bennem a kérdés, hogy a nyomtatás feltalálása után a kézírásnak milyen lehetősége volt fennmaradni a XV-XVI században. Meglepő módon nagyot lendített rajta!
Amikor általános iskolás voltam a nyolcvanas évek elején, Székely Erzsike padtársam egy különös tollat hozott az iskolába. A toll végén volt egy apró lyuk, amibe belepillantva a szocializmussal összeegyeztethetetlen tartalmú képek jelentek meg. Forgótáras volt, azaz egy apró gyűrűt tekerve több felvilágosító dia jelent meg. Ekkor még nem sejtettem, hogy egy közel 100 éves divat utolsó emlékét tartom a kezemben.
Az 1956-os fotók között, egy megtépázott villamos mögött találtam rá Marosán József töltőtollas boltjára, ami a Múzeum krt. 5-ben volt. Azt, hogy pontosan mikor nyitotta meg a műhelyét, nem sikerült kiderítenem, de ekkor már 42 éves volt a mester. A Fortepan képek között találtam még egy 1961-es és egy 1963-as darabot, amin a műhelye látható. Róla, illetve a műhelyéről készült egyéb képet sajnos nem sikerült találnom. Talán őrá emlékeznek a legtöbben. 87 éves korában, 2001-ben húzta le végleg a redőnyt.
Ha valakinek képi vagy egyéb emléke van róla, kérem ossza meg velem!
A Firefox böngészőben hiba léphet fel az email elküldésekor! Használjon más böngészőt!
x