Nemrég akadt a kezembe egy interjú egy töltőtoll készítőről egy távoli napilapban (print). A címe „Tollak, melyeknek lelkük van”. Mióta tollakkal foglalkozom, rendszeresen találkozom hasonló megállapításokkal, miszerint a tollnak van lelke. E cím kapcsán elhatároztam, megvizsgálom a kérdést, és amennyiben rendelkezik pszichével a toll, toll-lélekbúvárként alámerülök a témában. A kérdés elég kényes, hiszen ha az okfejtésem végeredménye az, hogy a tollak lelketlenek, könnyen rám éghet ugyanez a diagnózis. Ezért most az elején tisztázom, bármi sül is ki a dologból, a kérdés bebizonyíthatatlan. De van pár elgondolkodtató körülmény annak kapcsán, rendelkezik-e bármilyen tárgy lélekkel.
Még 2022 december közepén keresett fel Hulej Emese, a Nők lapja munkatársa. Riportcsokrot készít, és ebbe szeretné bemutatni a töltőtoll javító tevékenységemet. A beszélgetésre eljönne Falus Kriszta fényképész is. Január elejére beszéltünk meg találkozót. Érkezésük előtt elővettem pár tollat, valamint igyekeztem a eltüntetni a tintafoltokat a kezemről. Az egykori fotóriporteri tevékenységemből megmaradt a MÚOSZ tagságom, vagyis kollégákat fogadtam a műhelyemben.
Január 22-én volt 34 éve, hogy meghalt Weöres Sándor. Ennek apropóján jutott eszembe az a könyv (sajnos nem az enyém), amiben egy dedikálás során a töltőtollat rímbe faragta a költő. A decemberi OpenAIval készült interjúban amúgy a mesterséges intelligencia tudott arról, hogy Weöres Sándor töltőtollal is írt. Az alkalmi verssel viszont csak itt, csak most találkozhat először az olvasó. A könyvbe a költő golyóstollal dedikált, de ennek oka elsősorban az lehetett, hogy a korabeli könyv papírja nem kedvelte a tintát, mivel a rostok között könnyen fut szét a színes folyadék. Viszont sikerült azonosítani azt a tollat, amit egy fotón a kezében tart.
Pár napja nyílt lehetőség arra, hogy beszélgessünk egy mesterséges intelligenciának mondott automatával. Bármit lehet kérdezni tőle, bármilyen nyelven, és mindenre válaszol. A gép szerint (is) Erdély 1920-as elcsatolása igazságtalan volt, válaszol arra, hogy meddig jár a korsó a kútra, de pontos tanácsokkal látott el arra az esetre is, ha beszorultunk egy töltőtollba (SIC!). Ez utóbbiról is olvashat az alábbi interjúban, amit az openAI Assist nevű chatboottal készítettem a töltőtollakról. A címlapkép szintén AI alkotás: a kis képen én és az AI, a kék tollas címe: Az Univerzum leírása ünnepi környezetben, a csoportképen pedig egy töltőtollat ünnepelnek.
Rövid írásom ihletője a Szépművészeti Múzeumban látható kiállítás. El Greco néhány festményén találkozhatunk a korabeli kézírás kellékeivel, valamint alkalmunk van megfigyelni egy lapszélen a mester kézírását is. A képek láttán merült fel bennem a kérdés, hogy a nyomtatás feltalálása után a kézírásnak milyen lehetősége volt fennmaradni a XV-XVI században. Meglepő módon nagyot lendített rajta!