- - NÓVUM

Zöld tinta

 

Rövid utazás Vámos Miklóssal a tollak szárnyán

 

Vámos Miklóssal beszélgettem abból az alkalomból, hogy egy különleges töltőtollát volt szerencsém megjavítani, egy 147-es Montblanc 75th Anniversary tollat, mellyel a cég első Meisterstück töltőtollának 75. születésnapját ünnepelte 1999-ben, azaz idén 100 éves a Mestermű.


Látta valaha a Montblanc hegyet?

Húsz éve jártam arra egy nem túl jó autóval, amelyik nem szerette a magaslati levegőt. Ameddig tudtam, addig közelítettem a hegyhez, aztán volt egy pillanat, amikor kénytelen voltam leparkolni. Kiszálltam, és sokáig néztem a csúcsot. Gondoltam, hogy lefényképezem, de az ilyesmit nem érdemes. Látszott, hogy fent hideg van. Sokáig csak a Vajda János verséből ismertem a Montblanc nevet, és addig azt se tudtam, hogy merre van.

Mi volt a legmagasabb csúcs, ahová felért?

Jártam a Tátra legmagasabb pontján, de klasszikus hegymászást nem gyakoroltam soha.

Vajda János versében 47 évesen ír a szenvedélytelenségről, amit csak Gina emléke lobbant fel. Az íráshoz ugyanakkor szükséges szenvedély. Ön jövőre lesz 75 éves, írói szenvedélye vitathatatlan, rendkívül aktív. Hogy tartja fenn ezt a szenvedélyt?

Nem tudom fenntartani, de fent van. Semmilyen realistán elfogadható válaszom erre nincs. Én úgy születtem, hogy már néhány éves koromban írni akartam, és most is a mindennapi szükségletem az írás. Érzem, hogy a 74 már magas kor, és nagyjából biztos vagyok benne, hogy ha 80-ig fent tudom tartani, akkor ez valamiféle világcsúcs lesz. Amikor késztetést érzek, akkor odaülök írni.

Ez a szenvedély egy folyamatosan maximalizált állapot, vagy érzi már néha a csendesebb szakaszokat is?

Nem érzem, sőt. Egyre hevesebb, ugyanis az a típusú szerző vagyok, amilyen prózaírók között ritka: nagyon sok az ötletem. Regény, novella, színdarab ötlet, ezeket le sem írom, mert a jó ötleteket úgysem felejti el az ember. Ugyanakkor ami jó, hiába marad meg a fejemben, nem biztos, hogy „ki tud jönni”. Ki szoktam választani azt, amelyik a leghevesebben előretör a sok téma közül, és aztán van, hogy nem megy valamiért. Talán mert azzal, hogy kitaláltam, már kielégültem, vagy pedig nem adja magát. Olyan, mint egy kő: a szobrász hiába ütögeti, nem jön ki a forma. Köztudott, hogy a Dávid szobor egy másik szobrász által elrontott darabból készült. Hasonló történik az írásnál is. Előfordul, hogy jó az alapötlet, de nem regényt kellene írni belőle, hanem mondjuk egy verset. A sok ötlet egynémelyike nem feltétlenül az íráshoz kapcsolódik. Például úgy érzem, kellene egy Lázár Ervin múzeum, nagyjából azt is tudom, milyen kéne, de adott pillanatban hirtelen feleszmélek, hogy „Állj! Nem tudod elintézni, vagy nincs erre időd” - és elengedem. Így értettem, hogy sok az ötletem. A megvalósuló ötletekről utólag kiderül, hogy valami olyan gondolattal kapcsolatos, amit én teljes mélységében nem értettem. Amikor elkezdek írni, még nem tudom pontosan, hogy mit akar kifejezni, mi lesz belőle, de amikor elkészül, érzékelem, hogy ezt eddig nem értettem, az írással felfejtettem magamnak.

Visszatérve még egy pillanatra a Montblanc hegyhez. Ha hegymászó lenne, egy jól bejárt úton haladva mászna a csúcsra, vagy kockázatokat vállalva a járatlant választaná?

Azt, hogy hegymászó volnék, nem tudom elképzelni, így a válaszom teljesen improvizatív: mindig a járatlan utat keresem. A járt út unalmas, akkor is, ha már végigjártam. Ha felmásztam volna a Montblanc csúcsra, biztosan nem másznék fel ismét. Ugyanezt tapasztalhatják nálam azok, akik ismernek és szeretnek, vagyis az olvasóim. Tudják, hogy minden könyvemben valami mást próbálok, más utat járok, más történet, más időszak, más helyszín, más szerkezet, más formai játék. Amit már tudok, azt miért csinálnám ismét?. Az vonz, amit még nem tudok, vagyis az egész munkásságom talán szűnni nem akaró tanulni vágyás.

Ha magán múlna, akkor egy reinkarnáció esetén a már bejárt írói pályáját se választaná újra?

Ezt nem tudom.

Gyerekkorában mi szeretett volna lenni?

Először mozdonyvezető, aztán vegyészmérnök, mert megkaptam a „kis vegyész” játékot, de úgy képzeltem el, hogy lesz egy pénzkereső mesterségem, ami mellett írni fogok. Most úgy érzem, ha újra születnék, ez megint így volna. Ha lehet, egy nagy nemzet fiaként szeretnék újra születni. Izgalmas volna észak-amerikai íróként, és ezzel az angol nyelv iránti imádatom is ki tudna teljesülni, de a spanyol nyelv is közel áll hozzám, azaz szívesen lennék brazil vagy argentín szerző, bár Braziliában portugálul beszélnek. Ha elhisszük Rudolf Steinernek, hogy a halál után 300 évvel lesz az ismételt megtestesülés, akkor még ráérek.

Ön hisz ebben?

Túl erős ige, hogy hiszek. Inkább azt mondom, hogy játszom ezzel a gondolattal, mint mindennel.

Szokott meditálni?

Reggelente, ébredés után 5-10 percig koncentrálok arra, hogy ne töltsék be a tudatomat a gondolatok. Szeretem ezt az állapotot, kiszakadva térből és időből. Ha érdekes álmaim vannak, akkor azokon szívesen gondolkodom, bár már nem jegyzetelem le őket. A szocializmus közepén írtam egy regényt Hanyat homlok címmel, ami cenzúraellenes megfontolásból 20 álomból állt, hiszen álmodni csak szabad.

Pirulva vallom be, hogy a szépírás valamennyire meditálás számomra, mert az nem úgy kezdődik, hogy billentyűket nyomkodunk, hanem az ember egy gondolatot formálgat, és amikor valamennyire kialakul, akkor leírom. Később többször átírom.

Szerintem a meditációban nem az a fontos, hogy az ember ne gondoljon semmire, hanem hogy amire gondol, azt ne minősítse. A legnagyobb ellenség az igen és a nem. Eszerint élek, igyekszem nem osztályozni. Minden, ami ötös, az más szempontból egyes. Színe, visszája.

Mi a kedvenc tintaszíne?

A zöld, Kosztolányi miatt.

A szenvedély színe a vörös, a nyugalom színe a zöld. Nincs ez ellentmondásban az Ön szenvedélyességével?

Nem hinném, hogy a szenvedélyt éppen a tinta színével kéne kifejezni.

Mióta használ töltőtollat?

Mindig használtam, csak nagyon szegény családból származom, és különlegesen vacak töltőtollakkal írtam. Mindig folyt, hol a zsebemben, hol a táskámban. Rengeteg hátrányom volt az iskolában a pacák miatt, de hűségesen kitartottam a tollak mellett. Montblanc tollakat sose vettem volna, túl drágák. Kosztolányi írt arról, hogy egy író gondolata átalakul vérré, a vér tintává, és a tinta szöveggé a papíron. Ez olyan hatást tett rám, hogy a mai napig tollal írok, de gyakran használok ceruzát is.

A hosszabb prózai munkákat mindig gépeltem. Kezdetben csehszlovák Consul írógépet használtam. Ma már a számítógép szöveggondozási képességei nélkülözhetetlenek a munkámhoz. Csak jegyzeteléshez és dedikáláshoz használok töltőtollat. Amúgy két Montblanc töltőtollam van, egy kisebb Mozart, ami túl pici a kezemhez, valamint ez a 147-es, amit megjavított. Volt egy harmadik, de Gregor Józsefnek adtam egy tévéműsorban, röviddel a halála előtt. A legkedvesebb tárgyamat adtam oda, és az igazi ajándék mindig szívfájdalmat okoz annak, aki adja.

2024. február 15.

Békés István:
Picasso szignó egy tollért



Pablo Picasso nyolcvanadik születésnapján, az 1961 októberében rendezett nizzai Nemzetközi Gálaestre hazánkból Operaházunk kitűnő táncosait, Orosz Adélt és Róna Viktort hívták meg. A szereplőgárda a világ leghíresebb muzsikusaiból, énekeseiből, táncosaiból tevődött össze, a műsor és az ünnepség káprázatos volt - s a magyar balettpár a nagy internacionális versenyben pompásan helyt állott. A gálaestet követő nap délelőttjén Orosz Adél és Róna Viktor megtekintették Vallauris-ban a születésnapi Picasso-kiállítást.

Pablo Picasso

Bővebben: Békés István: Dedikálás tollért

Nagy Lajos: Mont-Blanc

Genfből Zürichbe utaztam, a délelőtti, tizenegy órás gyorsvonattal. Kényelmes utazás volt, mert kettesben ültünk a fülkében egy svájcival. Egyet-mást kérdeztem tőle, így beszélgetni kezdtünk. Látta, hogy idegen vagyok, érdeklődött hát irántam, mi járatban utazom, mi a foglalkozásom s efféle. Hát hogy író vagyok. Ezen eltűnődött. Megmondta, hogy ő töltőtoll-kereskedő, utazik a szakmában, naponta megteszi azt az utat, amelyen éppen járunk, oda-vissza ez hét és fél órás utazás. Sok. De hát mivel író vagyok, azért kár, hogy nincs nála töltőtoll-készlet, mert szeretne megajándékozni egy töltőtollal. Hm, hm. Tűnődött tovább, hogy mit is tehetne. Egyszer csak megint megszólalt. Új toll nincs nála, de hajlandó átadni nekem az ő használt tollát, azon az áron, amelyért ő kapja a gyártól.

Nagy Lajos: Mont-Blanc

Bővebben: Nagy Lajos: Mont-Blanc / karcolat 1947-ből

Tollak bélyegeken

Az írás mindig is az emberi kultúra szerves része volt, és a módjai, ahogy az emberek rögzítették gondolataikat és üzeneteiket, folyamatosan változtak az idők során. A gondolattovábbítást a posta megjelenése lendítette fel, a leveleken megjelentek a bélyegek (1840), ami megteremtette a bélyegművészet világát, külön műfajként a mail artot is (1960). Ezzel párhuzamosan a töltőtollak is hasonló fejlődési ívet írtak le. Kettőjük találkozásának emlékeit gyűjtöttem össze.

Bővebben: Tollak bélyegeken

Az üveghegyen túl

Az üveghegyű régi tollak igazi kuriózumnak számítanak manapság, hiszen elég egyszer leejteni, vagy odakoppintani a toll végét, és a javíthatatlan törés csak a megmaradt, ép tollak értékét növeli. Ugyanakkor már új gyártású üvegtollakat is vásárolhatunk, amivel fokozhatjuk a kézírás élményét, főleg, ha napfényes lapon használjuk.

Üveghegy töltőtoll

Bővebben: Az üveghegyen túl

További cikkeink …

  1. A festménybe öltözött toll / Urushi Maki-e
  2. Egy fantompilóta töltőtolla / Chevignon
  3. A Lánchíd és tollai
  4. tompens-charity jótékonysági oldala
  5. A töltőtoll lelke (ha van)
  6. Nők Lapja riport Szűcs Tamás töltőtoll javítóval
  7. Weöres Sándor töltőtolla
  8. OpenAI Assist interjú
  9. Kézírás a könyvnyomtatás korában
  10. Stanhope, a tollba zárt médium
  11. Marosán József töltőtollas műhelye
  12. Kivi-Lyme biotoll
  13. Girard Perregaux Tourbillon töltőtoll bemutatása
  14. Tulipán tinta kerestetik
  15. A norvég Pan tollgyár 100 éve
  16. Két eltévedt töltőtoll a Pénzmúzeumban
  17. Doric töltőtoll
  18. Iceberg golyóstoll
  19. Patronológia / a töltőtoll patronokról
  20. Víziember féltekéje (Orbán Viktor golyóstolla)
  21. A Varázslatos Parker 61
  22. A töltőtoll tinta
  23. A tolltinta
  24. A nem létező irídium hegy
  25. Interjú Szűcs Tamás töltőtoll restaurátorral
  26. Egy Parker Ingenuity Rose gold toll újjászületése
  27. Látogatás Orbán Viktornál
  28. Moholy-Nagy és a Parker
  29. Ingyen töltőtoll
  30. Válasz Buckinghamból
  31. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka (részlet)
  32. Toll és építészet / két S. T. Dupont töltőtoll
  33. Őfelsége II. Erzsébet királyné tollai
  34. "Minek nevezzelek?" antik Petőfi töltőtoll
  35. A tollhegyek rugalmasságáról / a flexibilis hegy
  36. Aláírást tolláról - a nulladik tétel.
  37. A tollhegyekről (crisp, stub, italic, EF, stb)
  38. Töltőtoll párbaj Braziliában
  39. Vörös KAN csecsemőknek (a Kaneki ünnepről)
  40. Waterman Carene töltőtoll hegy javítása
  41. Hogyan kell a töltőtollat feltölteni?
  42. Petrache Poenaru töltőtoll felfedező
  43. Orbán Viktor töltőtolla
  44. Marschall József töltőtolla
  45. Berezelt töltőtoll
  46. A töltőtollak súlyáról és méretéről
  47. Legdrágább töltőtollak top10
  48. Csillag születik / Montblanc javítás
  49. Szép Ernő: A toll a postán
  50. Pilcsiragcsizott Montblanc toll javítása
ELADÓ TOLLAK
Web Analytics