Január 22-én volt 34 éve, hogy meghalt Weöres Sándor. Ennek apropóján jutott eszembe az a könyv (sajnos nem az enyém), amiben egy dedikálás során a töltőtollat rímbe faragta a költő. A decemberi OpenAIval készült interjúban amúgy a mesterséges intelligencia tudott arról, hogy Weöres Sándor töltőtollal is írt. Az alkalmi verssel viszont csak itt, csak most találkozhat először az olvasó. A könyvbe a költő golyóstollal dedikált, de ennek oka elsősorban az lehetett, hogy a korabeli könyv papírja nem kedvelte a tintát, mivel a rostok között könnyen fut szét a színes folyadék. Viszont sikerült azonosítani azt a tollat, amit egy fotón a kezében tart.
Pár napja nyílt lehetőség arra, hogy beszélgessünk egy mesterséges intelligenciának mondott automatával. Bármit lehet kérdezni tőle, bármilyen nyelven, és mindenre válaszol. A gép szerint (is) Erdély 1920-as elcsatolása igazságtalan volt, válaszol arra, hogy meddig jár a korsó a kútra, de pontos tanácsokkal látott el arra az esetre is, ha beszorultunk egy töltőtollba (SIC!). Ez utóbbiról is olvashat az alábbi interjúban, amit az openAI Assist nevű chatboottal készítettem a töltőtollakról. A címlapkép szintén AI alkotás: a kis képen én és az AI, a kék tollas címe: Az Univerzum leírása ünnepi környezetben, a csoportképen pedig egy töltőtollat ünnepelnek.
Rövid írásom ihletője a Szépművészeti Múzeumban látható kiállítás. El Greco néhány festményén találkozhatunk a korabeli kézírás kellékeivel, valamint alkalmunk van megfigyelni egy lapszélen a mester kézírását is. A képek láttán merült fel bennem a kérdés, hogy a nyomtatás feltalálása után a kézírásnak milyen lehetősége volt fennmaradni a XV-XVI században. Meglepő módon nagyot lendített rajta!
Amikor általános iskolás voltam a nyolcvanas évek elején, Székely Erzsike padtársam egy különös tollat hozott az iskolába. A toll végén volt egy apró lyuk, amibe belepillantva a szocializmussal összeegyeztethetetlen tartalmú képek jelentek meg. Forgótáras volt, azaz egy apró gyűrűt tekerve több felvilágosító dia jelent meg. Ekkor még nem sejtettem, hogy egy közel 100 éves divat utolsó emlékét tartom a kezemben.
Az 1956-os fotók között, egy megtépázott villamos mögött találtam rá Marosán József töltőtollas boltjára, ami a Múzeum krt. 5-ben volt. Azt, hogy pontosan mikor nyitotta meg a műhelyét, nem sikerült kiderítenem, de ekkor már 42 éves volt a mester. A Fortepan képek között találtam még egy 1961-es és egy 1963-as darabot, amin a műhelye látható. Róla, illetve a műhelyéről készült egyéb képet sajnos nem sikerült találnom. Talán őrá emlékeznek a legtöbben. 87 éves korában, 2001-ben húzta le végleg a redőnyt.
Ha valakinek képi vagy egyéb emléke van róla, kérem ossza meg velem!