Antik tollak – minőség és garancia

A töltőtoll (Színházi Élet, 1918)

  Sok történet szól arról a szerkesztőségi szobáról, ahol Farkas Imre, Harsányi Zsolt, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső dolgoznak együtt. Itt szoktak lefolyni a magyar zsurnaliszta,élet legmulatságosabb ugratásai és tréfái. Ezt a szobát most a töltőtoll probléma tartja lázban. Tudni kell, hogy Kosztolányi a legnagyobb magyar töltő, toll-szakértő.

Egész seregletre való töltőtolla van szép aranyhegyekkel, mindegyikben különféle tinta van, piros, zöld, fekete, lila. Karinthy Frigyes is nagyon szereti a töltőtollat, de elvesztette a magáét. Egy szép napon tehát odaszólt Kosztolányinak.
- Te Désiré, adj el nekem egy töltőtollat. Neked van elég.
- Nem adhatok, nekem mind kell. Hanem van egy, amelyik elromlott. Azt javítsd meg magadnak. Aztán az anyagiakról majd beszélünk.  

Karinthy átvette a rossz töltőtollat, hazavitte, otthon nekifogott, furt, faragott, reszelt, feszegetett, kalapált rajta és végre keserves munka után megjavította. Egész kitűnő töltőtoll lett belőle. Diadallal vitte be a szerkesztőségbe. Mindjárt írt is vele egy paródiát valamelyik színdarabról. Aztán kezdett alkudozni.
- Hogy adod?
- Ötven koronáért.
- Egy rossz töltőtollért van lelked elkérni ötven koronát?
- Nem rossz. Nagyszerűen tudsz vele írni.
- Ja, mert én javítottam meg.
- Az mindegy. Ha drágállod, add vissza.
- És a munkám akkor kárba vesszen?

Ezen nem tudtak megegyezni, Hosszú vitákat folytattak. Végre is abban állapodtak meg, hogy döntőbírónak felkérik Harsányi Zsoltot. Harsányi kihallgatta a feleket, aztán a következő bölcs ítéletet hozta:

- Frici a töltőtoll javításába két órai munkát fektetett. Ismervén az irodalmi munka mai árfolyamát, Frici egy órai munkáját 50 korona értékűre becsülöm. Befektetett tehát a töltőtoll javításába száz koronát. Ha visszaadja a töltőtollat, Désiré köteles ezt a száz koronát megtéríteni. De Frici hajlandó ötvenért a töltőtollat megvenni. Végső ítéletem tehát ez, a töltőtoll a Fricié és Désiré köteles ötven koronát ráfizetni. Karinthy ezt az ítéletet nagyon okosnak és méltányosnak találta, de Kosztolányi hevesen tiltakozott. A vége az lett hogy polgárháború tört ki és Harsányit letaszították a bírói trónról. Új döntőbíróul behívták a szomszéd szobából Londesz Eleket, aki szintén egész rakomány töltőtoll birtokosa és nagy Penkala szakértő. Ő is kihallgatta a feleket és a következő ítéletet hozta: 

- Amit Désiré Fricinek adott, az nem volt töltőtoll, az egy használhatatlan holmi volt. Ezt Frici visszaadhatja. De amit Frici csinált belőle, az töltőtoll, és a töltőtollnak, mint olyannak virtuális tulajdonjoga a Fricié. Ítéletem tehát az, hogy a tárgy maga a Désiré tulajdona, de írni csak Fricinek szabad vele. Kosztolányinak ez az ítélet sem tetszett. Végre is közakarattal megállapodtak abban, hogy a problémát a Színházi Élet közönsége elé terjesztik. Döntsön a publikum. (Az elintézésnek ezt a módját különösen Karinthy helyeselte abban a titkos reményben, hátha akad valaki az olvasók közül, aki egy jó töltőtollat küldene neki, amivel az egész probléma meg lenne oldva.) Tessék tehát hozzászólni. Mi történjék a töltőtollal, amely e pillanatban birói zár alatt van. Be van zárva a Harsányi fiókjába.<>

(Forrás: [Szerző nélkül]: A töltőtoll, Színházi Élet, 1918. 45.)