A Diamine Shimmering tintáról
Nemrég sikerült szert tennem egy barter keretében két üveg 50 ml-es Diamine Shimmering, csillámport tartalmazó tintára. E tinta típust 10 féle színben gyártja a Diamine cég. Az alábbi tesztet háromféle tollal végeztem, egy mártogatós, egy patronos és egy csőtoll volt a segítségemre, valamint kétféle papírt használtam. Az egyik egy príma japán papír (Mnemosyne Light), a másik pedig egy normál A/4-es lap volt.
A mai teszt előtt már használtam e tintát. Elsőre nem akartam kockáztatni egy értékesebb tollal, úgyhogy egy mindenevő, kevésbé kényes töltőtollal próbáltam ki, egy Sheaffer patronossal. Mivel ebből a tintából patronos nem kapható, praktikusan megtöltöttem néhány üreset. Töltés közben vettem észre, hogy a tintásüveg aljára a csillogást adó anyag hamar leülepszik, ezért a töltést gyorsan el kellett végezzem. Egészen remekül működött - pár napig. Azután akadozni kezdett, míg végül megadta magát. Világos volt: a patronban írás közben a csillogó anyag a hegy irányában ülepszik, egy adott sűrűség után pedig a kapillárisokat elzárja. Ebből kiindulva pár napra kölcsönkértem egy Rotring 900-as csőtollat, amibe annyira szűk kapillárisok nincsenek. És valóban, ha eldugult, pár rázással már írhattam is tovább. Tegnap ismét kezembe akadt a két tinta, és elhatároztam, behatóbban megvizsgálom, melyikkel hogy működik. Három írószert és kétféle papírt vettem elő. Egy mártogatósat (később kiderült, éppen ez a hegy nem fogja meg a tintát, váltanom kellett), egy Sheaffer patronosat és egy másik, Mars 500-as csőtollat. A papír Mnemosyne Light és egy normál fénymásoló papír volt.
A patronok feltöltése sem volt egyszerű, mivel a fecskendőbe csak úgy tudtam kellő mennyiségű csillámport felszívni, ha az üveg rázását követően azonnal akcióba léptem.
Másrészt a patronban is pár másodperc alatt lerakódott a por (a bal oldalit épp a fotózás előtti pillanatban fordítottam meg, jól látszik a lerakódás). A kezdeti próba a japán papíron a mártogatóssal igen nyögvenyelősen indult, sokat bénáztam. Alig tapadt a hegyre tinta, ami volt rajta, az lecseppent, vagy hamar lefolyt a papírra. Végül átálltam egy másik tollhegyre, amivel már elviselhetőbb volt az írás. Minden egyes mártogatás előtt ráznom kellett a tintát, hogy a lényegből, a csillogó anyagból kapjon a hegy.
Pár tintacseppet is ráejtettem a papírra, ami igazán kihozta a tinta szépségét. Ekkora tintadózist is egészen jól bírta a papír, másrészt a csillogás valójában a papír mozgatása közben érvényesült igazán.
Ezután a Sheaffer toll jött. Előtte ezt is felráztam, de ahogy néztem, egy perc alatt leszállt a Shimmering a patron szája irányába. Gondoltam, kifogok rajta, és megpróbálom ismét írásképtelenné tenni a tollat úgy, hogy heggyel lefelé tartom 5 percet, és utána folytatom az írást. Ekkor már elővettem egy sima A4-es lapot, azon folytattam a kísérletet. Bár kissé meglepett, hogy egyáltalán lehetett írni vele, a tömény csillogó anyag az elején megjelent (piros nyilak). Mivel ez az anyag a hegy környékén volt már, nem a patronban, hiába ráztam volna fel, akkor is megjelenik a csillámpor. Ebből következtetve a tollat a használat közben minden sor után rázni kell, aztán pedig heggyel felfele rázni, hogy a parton irányába mossa a port. És használat előtt természetesen ismét fel kell rázni. Amúgy a Sheafferrel elég sokat írtam, mégsem akadt el. Folyamatosan, szépen lehetett írni vele. A tinta gyorsan száradt a papíron. Az íráskép fénymásolhatatlan a tinta természete miatt, ezért fontos írásoknál az eredetiség kétséget kizáró lehet.
A mártogatós toll a normál papíron eléggé szétfolyt, ez a papír típus nem igazán alkalmas erre.
Sajnos a Rotring 900-as tollal nem készítettem fotókat írás közben, de azzal volt a legkevesebb macera. Ha e tinták szerelmese lennék, akkor ezzel a tollal használnám. Hátránya, hogy kb függőlegesen kell tartani a tollat az íráshoz, másrészt bővebben ereszti a tintát, azaz normál papíron egy picit szétfolyik.
A tinta lényege a csillogó hatás, ami elsősorban ellenfényben érvényesül, vagy vastagabb írásnál. Amennyiben a tinta a toll hegyét eltömíti, könnyen ki lehet mosni a lerakódást, ugyanakkor a tinta nem vízálló. Vagyis nem kockáztat sokat, ha értékesebb tollba teszi a tintát. Súlyos beszáradás esetén kétségtelen, hogy a csillámpor kötőanyagként működik, azaz nehezebb kioldani a tollból. Ami még ajánlott lehet, az a flex hegyű töltőtoll használata e tintához. Egy erre alkalmas tollal hamarosan ezt is ki fogom próbálni!
Amennyiben tollat vásárol, ajándékba kap egy feltöltött patront ezzel a tintával (amíg a készlet tart).
Szűcs Tamás / 2018.07.
