Válasszon nyelvet
Franco Grisolia olasz tollkészítő, gyűjtő és újító volt. Az általa gyártott Filcao tollak egyszerre voltak korszerűek, ugyanakkor az 1930-as és 1940-es évek celluloid formáiból és színeiből is merítettek ihletet. Volt egy érdekes megoldása a konverterek beépítésére, valamint egy 1924-es szuper szívószerkezetet is alkalmazott a modern tollaiba.
Az online tér térnyerése mellett a kézírás gyakorlására nem sok alkalmunk adódik, ám Uj Péter, a 444 főszerkesztője számára, aki a digitális világban dolgozik jó pár éve, mégis talált teret: a firkálást. Számára a kézírás nem csupán adatrögzítési módszer, hanem egyfajta kifejezőeszköz is, bár kihívást jelent számára a színtévesztése. A beszélgetés végén bemutatja kedvenc tollát is.
Pablo Picasso nyolcvanadik születésnapján, az 1961 októberében rendezett nizzai Nemzetközi Gálaestre hazánkból Operaházunk kitűnő táncosait, Orosz Adélt és Róna Viktort hívták meg. A szereplőgárda a világ leghíresebb muzsikusaiból, énekeseiből, táncosaiból tevődött össze, a műsor és az ünnepség káprázatos volt - s a magyar balettpár a nagy internacionális versenyben pompásan helyt állott. A gálaestet követő nap délelőttjén Orosz Adél és Róna Viktor megtekintették Vallauris-ban a születésnapi Picasso-kiállítást.
Ezt már rég ki kellett volna találni… - ez a cím jutott az eszembe, amikor találkoztam ezzel a szuper aranyhegyű Sheaffer Intrigue (fondorlatos) töltőtollal. Itt elsősorban arra az ötletre gondolok, hogy a dugattyús tollak szívószerkezetét egy konverterrel lehessen pótolni, de a tekerés mozdulatát a toll testén végezzük, szétszedés nélkül.
Genfből Zürichbe utaztam, a délelőtti, tizenegy órás gyorsvonattal. Kényelmes utazás volt, mert kettesben ültünk a fülkében egy svájcival. Egyet-mást kérdeztem tőle, így beszélgetni kezdtünk. Látta, hogy idegen vagyok, érdeklődött hát irántam, mi járatban utazom, mi a foglalkozásom s efféle. Hát hogy író vagyok. Ezen eltűnődött. Megmondta, hogy ő töltőtoll-kereskedő, utazik a szakmában, naponta megteszi azt az utat, amelyen éppen járunk, oda-vissza ez hét és fél órás utazás. Sok. De hát mivel író vagyok, azért kár, hogy nincs nála töltőtoll-készlet, mert szeretne megajándékozni egy töltőtollal. Hm, hm. Tűnődött tovább, hogy mit is tehetne. Egyszer csak megint megszólalt. Új toll nincs nála, de hajlandó átadni nekem az ő használt tollát, azon az áron, amelyért ő kapja a gyártól.
Vámos Miklóssal beszélgettem abból az alkalomból, hogy egy különleges töltőtollát volt szerencsém megjavítani, egy 147-es Montblanc 75th Anniversary tollat, mellyel a cég első Meisterstück töltőtollának 75. születésnapját ünnepelte 1999-ben, azaz idén 100 éves a Mestermű.
Az írás mindig is az emberi kultúra szerves része volt, és a módjai, ahogy az emberek rögzítették gondolataikat és üzeneteiket, folyamatosan változtak az idők során. A gondolattovábbítást a posta megjelenése lendítette fel, a leveleken megjelentek a bélyegek (1840), ami megteremtette a bélyegművészet világát, külön műfajként a mail artot is (1960). Ezzel párhuzamosan a töltőtollak is hasonló fejlődési ívet írtak le. Kettőjük találkozásának emlékeit gyűjtöttem össze.
