Tollhegytípusok (crisp, stub, italic, EF stb.)

Amikor kiválasztunk magunknak egy töltőtollat, elsődleges szempont szokott lenni a megjelenése, hogyan néz ki, milyen a színe, az anyaga, a súlya. Ugyanakkor ha gyakran akarjuk használni a tollat, a legfontosabb szempont az, hogy hogyan is fog írni kezünkben. Ellentétben más írószerekkel, sokféle tollhegy létezik sokféle írásképpel. A töltőtoll hegyének kiválasztása során a három legfontosabb szempont:
- a tollhegy fejének a formája, ami a papírral érintkezik, 
- a rugalmassága
- az anyaga

A TOLLHEGY FEJE

Manapság a töltőtollak túlnyomó többségének a vége (irídium, azaz mégse) gömbszerű; ezekkel egyenletes vonalakat lehet írni, függetlenül a kéztartástól, a hegy irányától vagy a papír irányától. Az ilyen tollheggyel való írás leginkább a golyóstollal való íráshoz hasonlatos. Szintén gyakori az ún. kalligráfiai hegy, jellemzően széles és lapos, mellyel vastag függőleges és vékony vízszintes vonalakat tudunk húzni. Valamivel több gyakorlatot és figyelmet igényelnek, mint a gömbölyített végűek. Függően attól, hogy mekkora betűkkel írunk, számít a vonal vastagsága. Egy lendületes, nagy ívű, gyors kézírás vastagabb hegyet igényel nagyobb tintaadagolással (pl. egy gyors mozdulatú, nagy méretű, átlagnál nagyobb nyomású aláírás). Ekkor a tinta karaktere is jobban megjelenik. Ugyanezzel a tollal már nehezen tudnánk kisebb betűkkel írni. A vékony vonalvezetésű tollal inkább az átlagos vagy a kisebb betűméretekkel érdemes írni. Apróbb lábjegyzetekhez pedig kifejezetten hasznos (kis csillag, széljegyzet, matematikai jelek stb.). A tollhegyek írásvastagságát többnyire extra finom (EF), finom (F), közepes (M) és széles (B) betűkkel jelölik. Vannak XF (extra fine, sőt XXXF is) és BB (extra broad) hegyek is, de nem gyakoriak. Az előbb említett italic hegyeknél a STUB kerekített szélűt jelöl, míg a CRISP ún. sarkítottat.

Ez utóbbi "fegyelmezett" kéztartást igényel, mivel a tégla formájú hegy sarkai könnyen felszánthatják a papírt. Az igazán szép írást szerintem a vékony stub/italic hegyek adják (persze ez is szubjektív). A 0,6–0,9 mm széles végűekkel egyrészt meg lehet tartani a vékony vonalvezetést, másrészt egyedi karaktert ad a vékony/vastag vonal harmóniája. Ilyen hegyet gyakran csiszolok egyszerű M méretű, gömb alakú fejekből.



Léteznek balkezesek számára csiszolt tollhegyek, de mivel ahány balkezes, annyiféle kéztartás, nem egységes a vágott hegyű tollak alkalmazhatósága (van, akinél bejön, van, akinél nem). Ugyanez a helyzet a jobbkezes vágott hegyű tollakkal. Ebben az esetben a tengelye körül 20–60 fokkal elforgatva kell írni a tollal (hogy feküdjön a vágás), és ellentétben a klasszikus italic vonalvezetéssel, a vízszintes lesz a vastag, a függőleges a vékonyabb (dőlt írás esetén).

Visszatérve a tollhegyek vastagságának betűjeleire, sok ország, cég más-más szabványt használ. A japán töltőtollak tipikusan sokkal vékonyabbak, mint a nem japán vagy a "nyugati" márkák. A japán írás ugyanis sokkal sűrűbb és összetettebb, mint a nyugati írás, ezért finomabb, pontosabb hegyre van szükség.

Egy adott töltőtoll által létrehozott tényleges vonalszélesség számos tényezőtől függhet, például a használt tintától és papírtól, de az alábbi táblázat bemutatja azokat a tipikus vonalvastagságokat, amelyek normál körülmények között jellemzőek a legtöbb japán és nyugati tollhegyre. A vékonyabb tollhegyek szabályozottabb tintaáramlást biztosítanak, így jobban tolerálják a különböző minőségű papírok tulajdonságait. A vékonyabb tollhegy jellemzően nem olyan sima, mint a nagyobb, és a nagyon finom (XF, XXF) hegy szinte vágja a papírt, ha túl erős nyomással írunk vele.

A későbbiekben a tollhegy anyagáról és a rugalmasságról fogok írni.

2021.04.