Válasszon nyelvet
Ezt már rég ki kellett volna találni… – ez a cím jutott az eszembe, amikor találkoztam ezzel a szuper aranyhegyű Sheaffer Intrigue (fondorlatos) töltőtollal. Itt elsősorban arra az ötletre gondolok, hogy a dugattyús tollak szívószerkezetét egy konverterrel lehessen pótolni, de a tekerés mozdulatát a toll testén végezzük, szétszedés nélkül.
Vámos Miklóssal beszélgettem abból az alkalomból, hogy egy különleges töltőtollát volt szerencsém megjavítani, egy 147-es Montblanc 75th Anniversary tollat, mellyel a cég első Meisterstück töltőtollának 75. születésnapját ünnepelte 1999-ben, azaz idén 100 éves a Mestermű.
Az írás mindig is az emberi kultúra szerves része volt, és a módjai, ahogy az emberek rögzítették gondolataikat és üzeneteiket, folyamatosan változtak az idők során. A gondolattovábbítást a posta megjelenése lendítette fel, a leveleken megjelentek a bélyegek (1840), ami megteremtette a bélyegművészet világát, külön műfajként a mail artot is (1960). Ezzel párhuzamosan a töltőtollak is hasonló fejlődési ívet írtak le. Kettőjük találkozásának emlékeit gyűjtöttem össze.
Pablo Picasso nyolcvanadik születésnapján, az 1961 októberében rendezett nizzai Nemzetközi Gálaestre hazánkból Operaházunk kitűnő táncosait, Orosz Adélt és Róna Viktort hívták meg. A szereplőgárda a világ leghíresebb muzsikusaiból, énekeseiből, táncosaiból tevődött össze, a műsor és az ünnepség káprázatos volt - s a magyar balettpár a nagy internacionális versenyben pompásan helyt állott. A gálaestet követő nap délelőttjén Orosz Adél és Róna Viktor megtekintették Vallauris-ban a születésnapi Picasso-kiállítást.
Az üveghegyű régi tollak igazi kuriózumnak számítanak manapság, hiszen elég egyszer leejteni vagy odakoppintani a toll végét, és a javíthatatlan törés csak a megmaradt, ép tollak értékét növeli. Ugyanakkor már új gyártású üvegtollakat is vásárolhatunk, amivel fokozhatjuk a kézírás élményét, főleg, ha napfényes lapon használjuk. Mi van az üveghegyen túl?
Genfből Zürichbe utaztam, a délelőtti, tizenegy órás gyorsvonattal. Kényelmes utazás volt, mert kettesben ültünk a fülkében egy svájcival. Egyet-mást kérdeztem tőle, így beszélgetni kezdtünk. Látta, hogy idegen vagyok, érdeklődött hát irántam, mi járatban utazom, mi a foglalkozásom s efféle. Hát hogy író vagyok. Ezen eltűnődött. Megmondta, hogy ő töltőtoll-kereskedő, utazik a szakmában, naponta megteszi azt az utat, amelyen éppen járunk, oda-vissza ez hét és fél órás utazás. Sok. De hát mivel író vagyok, azért kár, hogy nincs nála töltőtoll-készlet, mert szeretne megajándékozni egy töltőtollal. Hm, hm. Tűnődött tovább, hogy mit is tehetne. Egyszer csak megint megszólalt. Új toll nincs nála, de hajlandó átadni nekem az ő használt tollát, azon az áron, amelyért ő kapja a gyártól.
A festménybe öltözött töltőtoll
Az Urushival bevont Maki-e tollak világa
Az Urushi lakkal díszített Maki-e toll nem csupán egy műalkotás, hanem a hagyományos japán lakkozási technikák remek példája is. A témáról egész köteteket lehetne írni, de az alábbi írás csupán egy rövid bevezetőt ad az Urushi anyaggal bevont Maki-e tollak lakkozási technikáinak világába.
