Oppi, a Pan atyja

egy norvég tollgyár története

A töltőtollgyűjteményem egy ritka szép darabja egy norvég Pan töltőtoll. Származását tekintve egzotikum, ugyanakkor megjelenése klasszikusan német. Erről a márkáról és a norvég tollgyárról, no meg a töltőtollamról lesz szó az alábbiakban. Magyarországon a Pan töltőtollmárka igen ritkán bukkan fel, és a toll tulajdonosa sem sejti, hogy a norvég könnyűipar egyik legsikeresebb vállalkozásának termékét tartja a kezében. A toll szülőatyja, Eberhard Bredesen Oppi 1878-ban született a solöri Hofban. 14 éves korában Oslóba költözött, és korán, 18 évesen vállalkozó lett, saját céget alapított Eberht. B. Oppi néven. Számos különböző iparágban tevékenykedett, beleértve a kiskereskedelmet is, de 1901 körül, 23 évesen belevágott a nyomdaiparba, és művészeti kiadót alapított.

A kiadó az akkoriban viszonylag új cikknek számító képeslapokra szakosodott, amelyeket addig többnyire külföldről importáltak. A cég végül felvett több fotóst (Oppi is fotózott), akik körbeutazták Norvégiát, és képeslapjellegű fotókat készítettek. Ebben az iparágban hosszú éveken át meghatározó szereplője volt a kiadó. Oppi számos könyvet is publikált. Talán az egyik leghíresebb az 1921-ben kiadott kétkötetes Norges musikhistorie volt. Ez volt az első olyan munka, amely a norvég zene teljes történetét gyűjtötte össze.

Az oslói Keysersgate 5, a cég székháza. Az épület ma is az alapító nevét őrzi.

A könyvkiadó részleg volt az Oppi céghálózatának legnagyobb hányada, de mással is foglalkozott. Importált például szivarokat és töltőtollakat, és hosszú éveken át a Sheaffer tollak egyetlen importőre volt Norvégiában. A 30-as évek elején Pan feliratú tollakat is árulni kezdett, bár nem biztos, hogy ezeket a tollakat Norvégiában gyártották, mivel csak a 30-as évek végén kezdték úgy hirdetni, hogy a tollak norvég gyártmányúak. Annyi azonban biztos, hogy az Oppi 1940. január 6-án bejegyezte a Den Norske Fyllepennfabrikk-ot az oslói cégjegyzékbe.

Elképesztő töltőtoll-típusválaszték egy korabeli vitrinben (a cég első logójával).

Az 1940-es év azonban nem volt szerencsés. A Weserübung hadművelettel április 9-én Norvégiát (és Dániát) megszállták a németek. Nem tudni, mekkora volt a töltőtollgyár termelése a háború alatt, de a hirdetések visszaestek. Egy másik esemény, amely valószínűleg mind a műkiadót, mind a töltőtollgyárat ideiglenesen zárójelbe tette, az Eberhard Oppi hirtelen halála 1940. május 1-jén. Fia, Per vette át az üzletet.

Oppi névjegykártyája 

1945 őszén a különböző újságokban kezdtek megjelenni a hirdetések, hogy a norvég töltőtollgyár ismét fogadhat tollakat javításra és szervizelésre, mivel korlátozott számban kaptak gumitömlőket Pan tollakhoz. Gyártásról nem esett szó. 1948-ban fia, Per is meghalt. Az üzletet Pan and Den Norske Fyllepennfabrikk néven folytatták, akkor még nem lehetett ismert márka a legtöbb ember számára. 1950 körül ismét elkezdték a gyártást.

Az 1950-es évek elején a Den norske fyllepennfabrikk újra működött, új logóval és különféle árkategóriájú tollak széles választékával. Sokkal tovább folytatták, mint a többi norvég töltőtollgyár. Míg a másik két norvég töltőtollgyár csak néhány évig működött, Eberhnek sikerült több évtizedes működést fenntartani. Korán beléptek az iskolai tollpiacra, és ezzel újabb lendületet kapott a cég, ami azt jelentette, hogy még jó ideig működtek még azután is, hogy a töltőtoll használata visszaesett.

Kezdetben a tollakat kézzel készítették, és celluloidrudakból forgatták az oslói gyárban. Az alapanyagot Németországból importálták, a tollhegyet Bock készítette Oppi-logóval. Az alábbi képen a prémium kategóriás tollai.

A zöld Pan 40 damepenn, Pan 53 Standard és a Pan Diplomat Oversize az új logóval

1964-től Ole Jorgen Iuel Christiansen (sz. 1938), Eberhard unokájának férje töltötte be a cégvezetői posztot. A 60-as évek után, ahogy a golyóstollak elkezdtek hódítani, és egyre kevesebben vásároltak töltőtollat, egyre inkább az iskolai tollak árusítására tértek át. De a gyerekeknek és az iskolának való töltőtoll készítése teljesen más volt, mint a felnőttek számára. 1965-től az árakat csökkenteni kellett, és ez a minőség rovására történt. Kiderült, hogy sokkal olcsóbb az alkatrészeket műanyagba önteni, mint kézzel esztergálni. A norvég tollgyár a műanyag fröccsöntőgépeket is Németországból vásárolta. Ezzel megfelezhették az árakat. Így a gyár csak 10–15 évig, kb. 1950-től a 60-as évek végéig készítette valójában maga a tollakat. Cserébe ezek a tollak hihetetlenül szépek. A később érkező tollak valamivel gyengébb minőségűek voltak. A műanyag hajlamos volt a repedésre.

A Pan tollakat gyakran az árukról nevezték el. Egy Pan 27 ára 27 korona volt, és volt Pan 35, Pan 40, Pan 45 stb. Volt néhány kivétel ez alól a szabály alól. A Pan Jr. például az 50-es években volt a legolcsóbb modelljük, míg a Senior a drágább kiadások közé tartozott. Az 52-es és 53-as tollakat állítólag a megjelenésük évéről nevezték el, és nem az árukról (40 korona körül voltak). A csúcsmodellt Pan Diplomatnak hívták. Ez egy túlméretezett toll volt, és 75 koronába került az 50-es évek közepén. A Diplomat kivételével a legtöbb modell nagyjából azonos méretű volt, és talán a mai Pelikan M400-hoz hasonlítható. Voltak úgynevezett "női tollak" is, amelyek valamivel kisebbek voltak.

A 60-as években olyan modellnevek voltak, mint Formpoint, Superpoint és Reform. Ezek dugattyús töltővel rendelkező tollak voltak (a korábbi Pan tollak szinte kizárólag nyomógombos töltők voltak), és valószínűleg az első Pan tollak közé tartoztak, amelyeket Németországból vásároltak és csak Norvégiában szereltek össze. Az iskolai tollak, amelyek a 60-as évek második felétől a gyár fő termékei voltak, a 1350, 1550, 1875 stb. nevet viselték (13,50, 15,50 és 18,75 koronába kerültek). Alapvetően ugyanazok a modellek voltak, de ahogy az árak emelkedtek, a név megváltozott, hogy tükrözze a toll költségét. Volt egy De Luxe nevű tollsorozatuk is, amelyet „álruhás” iskolai tollnak lehet nevezni, felnőttebb célközönséggel. Az egyik utolsó iskolai tollat, amit gyártottak, egyszerűen Pan Startnak hívták.

Az iskolai tollak kialakítása nem sokat változott a 60-as évek végétől a 80-as évek közepéig. A Pan töltőtoll-/golyóstollkészleteket is árusított. A prototípus valószínűleg a 60-as évek végéről való.

Az iskolai tollak gyártása a 60-as évektől jellemezte a céget, ezek a tollak voltak éveken át a legnépszerűbb töltőtollak a norvég iskolában. A cég 1982-ben még működött, amikor márciusban az Aftenposten napilap  meglátogatta az üzemet, hogy riportot készítsen róluk. Ekkor már csak két alkalmazott dolgozott töltőtollakkal.

A norvég töltőtollgyár kétségtelenül a norvég történelem legsikeresebb töltőtollgyára volt. Az általuk készített tollak folyamatosan jó minőségűek voltak, és az egész országban értékesítették őket. Sok norvégnek, aki a 60-as, 70-es és 80-as években járt iskolába, meghatározó emléke a Pan toll. Eberh. Az írószerrészleget 1988-ban eladták az Emónak, a B. Oppi A/S műkiadó pedig 1995 augusztusában oszlott fel. A cég, amelyet egy 18 éves fiatal alapított 1896-ban, majdnem százéves volt, mielőtt megszűnt.

Végül essen pár szó a saját tollamról. Mivel nem sikerült Pan-katalógust találnom, a pontos megnevezése és a gyártási éve a tollamnak nem ismert. A dugattyú szerkezete, az anyaghasználat, valamint a klipsz formája alapján a toll a II. világháború előtt készülhetett a 30-as évek elején (Kovács Tódor 1927-ben adta el a dugattyús szívószerkezet szabadalmát a Pelikan cégnek), azaz egy korai darabról van szó. A tollon és a tollhegyen lévő logó még nem a hivatalos formában jelenik meg. Bizonyosan német gyártmány a toll hegye, valamint a celluloid tolltest.

A toll kisebb kupakja lyukas, azt a dugattyú tekerője tölti ki, amikor visszacsavartuk.

A tolltest elég méretes a végébe szúrt kupakkal használva.