Montblanc a Balatonban

Így nézne ki a Balaton, ha a távolban nem a Badacsonyt, hanem a Mont Blanc hegyet látnánk. Ez már csak azért se lenne lehetséges, mert a Mont Blanc nem vulkanikus hegy. Hasonlóan sajátos kombináció született a magyar töltőtollgyártó szövetkezetnél az ötvenes-hatvanas évek körül: a töltőtoll kupakjának a vége Montblanc, a többi része Balaton, a hegye pedig amerikai. Annyiban is eltér a többi magyar gyártmányú tolltól, hogy a szívószerkezete nyomógombos.

Egy csillag árnyéka

Ilie Năstase töltőtoll (dicső múlt, piszkos jelen)

Szokatlan módon még élő híresség, Ilie Năstase (e. Ilije Nösztásze) tiszteletére készített töltőtollat az olasz Montegrappa cég. Talán nem mellékes, hogy a gyártó országában, Olaszországban él a legtöbb külföldi román. Románia teniszcsillaga az 1970-es és 1980-as években több mint száz tornagyőzelmet aratott egyesben és párosban, korának egyik leggyorsabb játékosa volt, aki erős szerváiról és zseniális ütéseiről volt híres, játék közben pedig a közönséget is szórakoztatta. Románia csillagának közelmúltja viszont már nem annyira ragyogó. Több év börtön is várhat rá.

Kosztolányi Dezső: Ember és világ

Töltőtollam halálára

Egy augusztusi napon vettem, még a békében, pontosan harmincegy esztendeje. Emlékezem, fehér nyári ruhát viseltem akkor, rozsdabarna nyakkendőt s amíg hazafelé mentem az alkonyatban, megnyúlt árnyékom elrajzoltan és valószínűtlenül libegett előttem az aszfalton, a lilás párázat porában. Zsebemben pedig ott nyugodott az új töltőtoll, papírtokjában, vattába ágyazva, mint csecsemő a bölcsőjében.

Tollsugarak

Tippelje meg, hány tollat, tollrészletet lát a képen! A fotó a Magyar Hangban megjelent interjú illusztrálására készült, de végül nem tördelték be, így hát legyen itt a bemutatója. A kép elkészítését megnehezítették az ide-oda guruló, kupak nélküli tollak. Mellékelek egy másik képet érdekességként (bővebben). Ezen egyenes vonalakat húztam a képre, de azok mégis görbének látszanak.

A naplóírásról
(személyes történet)

Nem találtam statisztikai adatot arról, a naplóírás szokása mennyire kopott meg az elmúlt években, évtizedekben, de a digitális korszakban a klasszikus levélírás a posta statisztikái szerint erősen visszaesett. A szerelmes vagy családi levelek legfeljebb digitális formában maradnak meg. A naplóírás egy belső levelezés, egy párbeszéd egykori és jövőbeli önmagunkkal. A naplóbejegyzések egyfajta állapotvektorai az életünknek. Egy korszak naplójegyzeteit egy ponthalmaznak tekinthetjük, ami kijelöl egy irányt, és annak képzeletbeli meghosszabbításából következtethetünk arra, hogy merre tartunk. Másrészt a jelen állapotunkat is áttekinthetőbbé teszi, tagolja a kuszának tűnő gondolatainkat. Jobb esetben a naplónk visszaolvasása közben döbbenünk rá összefüggésekre. Ezzel kapcsolatban leírok egy személyes történetet.

... az újság is megírta!
Magyar Hang-interjú Szűcs Tamással

Az első felkéréstől számítva közel három évig gondolkodtam azon, adjak-e interjút a sajtónak azzal kapcsolatban, mivel is foglalkozom. Közel azonos időben két újság keresett meg, egy "ballib" és egy "kormányszócső". A jelzők a közérthetőséget szolgálják. Az viszont inkább állásfoglalás, hogy végül egy olyan újságnak mondtam igent, ami nem Magyarországon jelenik meg, hanem Szlovákiában, "semleges" területen. Onnan hozzák minden héten Magyarországra. Teszik ezt azért, mert Magyarországon egyik nyomda se meri vállalni a kinyomtatását. Így legalább elmondhatom, külföldi sajtóban jelentem meg.  Az alábbiakban a teljes szöveget elolvashatja a Magyar Hang május 24-i (2019/21.) számából: