Egy frankó toll Francotól
Franco Grisolia olasz tollkészítő, gyűjtő és újító volt. Az általa gyártott Filcao tollak egyszerre voltak korszerűek, ugyanakkor az 1930-as és 1940-es évek celluloid formáiból és színeiből is merítettek ihletet. Volt egy érdekes megoldása a konverterek beépítésére, valamint egy 1924-es szuper szívószerkezetet is alkalmazott a modern tollaiba.
A FILCAO története
Franco Grisolia a vállalkozását 1963-ban alapította Settimo Torinese településen. A cég neve egy fura rövidítés: „Fabbrica Italiana Lavorazione Cappucci in Alluminio ed Ottone”, FILCAO, ami magyarul elég furán hangzik: "Alumínium és Sárgaréz Kupakoló és Megmunkáló Olasz Gyár", (ASKMOGY). Az írószergyártás megkezdésekor Franco a celluloidot helyi gomb- és szemüvegkeret gyártóktól szerezte be. Ezután feltalált egy saját celluloidkeveréket, amellyel az 1920-as évekbeli tollakat próbálta újra megjeleníteni hagyományos eljárással. Az alapanyagot cellulóz-nitrát kámforral történő lágyításával állította elő. Az eredmény nagyban különbözik a legtöbb modern gyártó által használt „celluloidtól”, amely valójában celluloid-acetát. A technológia sikeres lett. A csúcson, a 2000-es években a gyár 34 dolgozót foglalkoztatott.
Franco Grisolia irodájában (fotó: Mudrák Béla)
Töltőtollakon kívül 200 féle terméket, mechanikus ceruzákat, golyóstollakat és rollertollakat gyártott. A nagy lökést Giovanni Abrate adta a Filcaonak, aki amerikában kezdte forgalmazni a tollakat. Az együttműködés a „Tucano” modellel kezdődött, amely az első olyan modern toll volt, amely nyomógombos töltést használt. A piaci válság miatt a vállalat 2010-ben bezárta kapuit, majd 2015-ben, az alapító halálával a működés teljesen megszűnt a filcaopens.com weblappal együtt. A márkát Grisolia fia, Rosario 2016-ban eladta a Giovanni Abrate Tryphon Enterprises nevű cégnek, így a családi vállalkozás ezzel befejeződött.
A Filcao tollak alapanyagául szolgáló megmaradt rudak egy olasz raktárban. (Fotó: youtube)
Franco szerette a celluloidot, és lenyűgöző celluloid mintákkal gyártotta. Az ezekhez használt celluloid rudakból rengeteg maradt meg Franco Grisolia halála után, amit a konkurens Leonardo cég vásárolt fel.
A "házi" készítésű tollakhoz, amit kézműves tollaknak is szokás nevezni, többnyire a külső részt adja hozzá az alkotó, a belső részek hozott anyagból, előre elkészült állapotban kerülnek a tollba. Franco maga tervezte és készítette a fémrészeket is. Ez alól kivételt képez a tollhegy, mivel azt a legbonyolultabb gyártani. A tollhegyeket speciális üzemekben készítik, és ott ütik/égetik rá az adott megrendelő brandjét (vannak kivételek).
Franco Grisolia munka közben (fotó: Mudrák Béla)
A konverteres dugattyú
Franco számos újítást is végzett a tollain.Az alábbi képen a toll szívószerkezete egy klasszikus konverter. A konverter csavarható részére egy apró alumínium darab került, ami "kivezeti" a mechanikát. Látszólag egy klasszikus dugattyús tollat kapunk, azaz nem szükséges szétcsavarni a tollat tintaszíváskor, hanem - ahogy a régi dugattyús tollaknál - csak a kis kupakot szükséges lecsavarni.
A kis alumínium alkatrészt egyszerűen ráhelyezzük a konverterre. Szükséges, hogy a konverter barázdált legyen az erőátvitel miatt, azaz hogy ne forogjon üresben.
Ezt követően ráhúzzuk a tolltestre, és már "telepítettük" is a szívószerkezetet a tollba.
A Chilton-féle pneumatikus dugattyú
Egy másik, Richard Binder leleményességének köszönhető újítás történt a Filcao Atlantica nevű töltőtollán. Chilton pneumatikus töltőnek hívják. Működésének elve a Sheaffer tollak szívószerkezetéhez hasonló, de annál egyszerűbb. A töltéshez levesszük a kisebb kupakot, de bizonyos tollaknál (lásd az alábbi sárga tollat) kupak sincs, hanem közvetlenül a szívószerkezetet tudjuk megfogni, kihúzunk a rudat (a), ennek a végén találunk egy lyukat, ujjunkat a lyuk fölé helyezzük (zárjuk), a tollhegyet tintába mártjuk, a rudat határozott mozdulattal benyomjuk, és az ujjunkat levesszük a lyukról. Ekkor a beszorult levegőt kiengedjük. Hogy történt a felszívás?
A fenti ábrán a fekete toll S betűje a gumizsákot jelöli abban az állapotban, amikor összesűrítettük a tollban a levegőt. Az összepréselődött gumizsák visszanyeri a formáját, ahogy kiengedjük a túlnyomást a tolltestben. Ezzel együtt pedig felszívja a tintát. Ezt a technikát 1924-ben szabadalmaztatta a Chilton, amit pár évtized után újra alkalmazta a Filcao cég a töltőtollain. Annyi a hátránya, hogy ha hirtelen túlnyomás lép fel (pl ránk csapják az ajtót, vagy a kocsiba ülve becsukjuk az ajtót), akkor kicseppen a tinta. De csak akkor, ha a tollat heggyel lefele tartjuk.
(fotó: pentrace.com)
Szűcs Tamás / 2024.06.
Témával kapcsolatos: Filcao tollak a pentrance oldalon (angol)
