Evolut átíró
A könyvelők töltőtolla
Az Evolut nem egyszerűen egy „könyvelőtábla” volt: az átíró könyvelés részeként arra szolgált, hogy egyetlen kézírási művelettel több lapra is átkerüljön ugyanaz az adat. Ehhez különösen kemény tollhegyre volt szükség.
Ma már nehéz elképzelni, hogy egy könyvelőnek egyetlen bejegyzést több példányban, kézzel kellett elkészítenie. A 20. század közepének irodáiban azonban ez mindennapos munka volt. Az úgynevezett átíró könyvelésnél indigópapírt helyeztek a napló és a számlalap közé, akár többet is, így a könyvelő ugyanazzal a mozdulattal rögzíthette a gazdasági eseményt időrendi és számlasoros rendszerben is. Ennek egyik jellegzetes magyar eszköze volt az Evolut tábla: a fémtáblára került a napló, az indigó, majd a leszorítófüllel rögzített számlakarton. Az alábbi képen egy ilyen tábla látható leszorító pánttal.
Az Evolut használatának volt azonban egy különleges követelménye: nem lehetett hozzá akármilyen töltőtollat és tollhegyet használni. Az indigón keresztül az alatta fekvő papírra csak akkor került jól olvasható lenyomat, ha a használója jóval nagyobb nyomást fejtett ki, mint normál íráskor. Egy hagyományos, rugalmas töltőtollhegy ilyenkor szétnyílhatott, elhajolhatott, sőt végleg el is törhetett. Ezért alakultak ki az edzett, merev rozsdamentes acélból, átíráshoz készült, nemzetközileg manifold, németül Durchschreibfeder néven ismert tollhegyek. A Pelikan például külön ilyen CN hegyeket kínált, és konstrukciójukat úgy alakította ki, hogy a rövid tollszárnyak és a rövidebb hasíték miatt a hegy rendkívül merev legyen.
Geometriailag rövidített szárakkal és szélesebb vállakkal formázták meg, minimalizálva a hegy rugalmasságát. A papírral érintkező csúcsot viszont rendkívül kopásálló anyagból készítették. A korabeli minőségi tollaknál ez rendszerint irídiumtartalmú kemény ötvözet volt. Egy 1951-es Pelikan-katalógus például 14 karátos aranyhegyet és „a legkeményebb ozmiumötvözetből” készült hegycsúcsot említ; az amerikai manifold tollaknál szintén gyakori volt az irídiumcsúcs. Az aranyra a korrózióval szembeni ellenállása miatt volt szükség.
Az amerikai Esterbrook külön Manifold hegyeket gyártott (460, 1460, 9460, 1460, 9461), a német Pelikan pedig „D”, vagyis Durchschreib jelzéssel kínálta ugyanezt a funkciót. Az amerikai és japán gyártóknál is léteztek olyan tollak, amelyeknek hegyét kifejezetten több indigós példány egyidejű elkészítésére tervezték. Némelyiknél a hegy szinte teljesen merev volt; a cél éppen az volt, hogy a használó nagy erővel írhasson anélkül, hogy a hegy szárnyai meghajlanának, ugyanakkor az erős nyomás miatt ne tépje fel a papírt. Azaz a papír minősége is fontos volt az átírásnál. A tintavezetőt szűkebbre szabták a megszokottnál, hogy a tinta gyorsan száradjon, és a nyomás hatására se pacázza be az alatta lévő másolatokat.
Az alábbi képen az Esterbrook merev kiképzésű manifold acél tollhegye látható, melyet még mártogatós módszerrel lehetett használni.
Az Evolut márkanév a nyomtatott sajtóban 1927-ben jelent meg, de Magyarországon az átíró könyvelés 1948-ban kapott komolyabb lendületet: ekkor szűnt meg a bekötött könyvek kizárólagos kötelezettsége, és hivatalosan is lehetővé vált a szabadlapos, indigós átíró eljárás. Az Evolut tábla ennek a korszaknak lett jellegzetes kelléke, ehhez készültek az átíró tollak.
A toll első ránézésre is vastag munkatollnak tűnik, a parafás dugattyús szívószerkezete nem különbözik a korabei gyártmányokétól. A tintaablaka hálós mintázatú.
Miképpen a hegyen, a márkajelzés jellegzetes formája a toll testén is megjelenik, ezzel egy egységes, karakteres írószer benyomását kelti a toll.
A korszak végét nem egyetlen találmány jelentette. Nyugaton már az 1950-es évektől, Magyarországon pedig főként az 1960-as évektől terjedt el a golyóstoll, amely eleve alkalmasabb volt az erős nyomást igénylő indigós írásra. Közben az írógépek és a könyvelőgépek fokozatosan kiváltották a kézi átíró technikákat. Magyarországon az Evolut táblák használata még az 1970-es évek elején is előfordult, de ekkor már egyértelműen eltűnőben voltak. Az Evolut és a hozzá való különösen merev töltőtollhegy egy olyan átmeneti korszak emléke, amikor a könyvelés még teljesen kézi munka volt, de már megjelent az első igazi sokszorosítás: egy tollvonásból egyszerre több bizonylat is születhetett.
Szűcs Tamás / 2026.09.