A tolltartás természete
Vitézy Dávid kéztartása és a tollfogás anatómiája
Bár döntően tollakkal foglalkozom az oldalamon, most kivételt teszek. A miniszteri eskütételekor már feltűnt Vitézy Dávid sajátos kéztartása, a minapi Facebook-videója megadta a végső lökést ahhoz, hogy egy pár sorban foglalkozzam ezzel a jelenséggel.
Nem vagyok a grafológia szakértője, de abban biztos vagyok, hogy a toll tartása jelentős hatással van az írásképre: a toll fogásának módja közvetlenül befolyásolja az írás számos jellemzőjét. A kéz, az ujjak és a csukló helyzete meghatározza a betűk dőlésszögét, a vonalak vastagságát és folyamatosságát, valamint az írás sebességét és a papírra kifejtett nyomást is.
Aki görcsösen szorítja a tollat, az általában lassabban ír, erősebb nyomot hagy a papíron, és hamarabb el is fárad a keze. Ezzel szemben a laza, természetes tollfogás egyenletesebb vonalvezetést, nagyobb írási sebességet és kevésbé megterhelő kézmozgást tesz lehetővé. Az is megfigyelhető, hogy az ujjból író emberek gyakran kisebb betűket formálnak, míg akik inkább az alkar vagy a váll mozgását is bevonják a folyamatba, rendszerint nagyobb lendülettel és méretben írnak.
A grafológia ugyanakkor ennél jóval tovább megy. Mivel nem egzakt tudományról van szó, valójában nincs is szigorú határa annak, meddig merészkedik az elemzésben. A grafológusok a tollfogásból, a kéztartásból, a tollnyomásból és más írásjellemzőkből gyakran következtetnek az író személyiségére, érzelmi állapotára vagy viselkedésére. Egy erősen szorított tollat például sokan a belső feszültség vagy a fokozott önkontroll jelének tekintenek, míg a könnyed tollfogást a nyitottsággal, rugalmassággal vagy magabiztossággal hozzák összefüggésbe.
Ezek az értelmezések azonban nem tekinthetők tudományosan bizonyítottnak. A pszichológiai kutatások eddig nem találtak meggyőző bizonyítékot arra, hogy az írás vagy a tollfogás alapján megbízhatóan meg lehetne állapítani egy ember személyiségét. A grafológia kicsit a mindenkori emberi kíváncsiság és a rejtett dolgok utáni kutatás, a voyeurködés, a kukucskálás egyik kedvenc terepe – a szakértők szerint például még a betűk alsó szárának ívéből is pontosan lehet következtetni az illető szexuális attitűdjeire. A valóságban azonban - hasonlóan az aurához - számos empirikus vizsgálat során a grafológusok előrejelzései nem bizonyultak pontosabbnak a véletlenszerű találgatásnál, ezért a modern pszichológia a grafológiát nem sorolja a tudományosan igazolt személyiségvizsgálati módszerek közé.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a tollfogás érdektelen lenne. Éppen ellenkezőleg: a kéz tartása alapvetően meghatározza az írás mechanikai jellemzőit, így közvetetten az íráskép egészét is. Egy klasszikus háromujjas, stabil és laza tollfogás általában egyenletes vonalvezetést, jó irányíthatóságot és kényelmes írást eredményez. Ebből azonban önmagában nem lehet megbízható következtetéseket levonni az író jellemére, intelligenciájára vagy érzelmi világára.
De térjünk rá Vitézy Dávid kéztartására. A tollat a legelterjedtebb és ergonómiailag legkedvezőbb, úgynevezett háromujjas (tripod) fogással érdemes tartani, ahol a hüvelyk-, a mutató- és a középső ujj együttesen biztosítja a stabil vezetést. Ami viszont igazán érdekessé teszi Vitézy tollfogását, az a rendkívül egyedi, szokatlan és kifejezetten görcsösnek ható kéztartás. Ahelyett, hogy a klasszikus elrendezést alkalmazná, a hüvelykujját mereven rászorítja a mutatóujjára, szinte teljesen bezárva a tollat a tenyerébe. Ez a fajta feszültség és ujjpozíció a nonverbális elemzések szerint belső merevségre, fokozott kontrolligényre, vagy az adott helyzetben átélt stresszre is utalhat. Amennyiben egy felelősségteljes politikai tisztségviselői létet vagy a nyilvános szerepléseket stresszesnek tekintjük, akkor akár helyben is vagyunk, de biztos vagyok benne, hogy ez a motoros berögződés már gyermekként, az iskolapadban kialakult nála.
Felmerülhet a gyanú, hogy mivel Vitézy a Lauder Javne Zsidó Iskolába járt, a héber írás sajátosságai miatt alakult ki ez a különös kéztartás. A héber írást jobbról balra haladva vetik papírra, ami a jobbkezesek számára azzal a kihívással jár, hogy a kezükkel elfedhetik vagy elmaszatolhatják a frissen leírt szöveget. Emiatt a jobbkezes héberül íróknál valóban kialakulhat egyfajta „felülről jövő”, kampószerűbb kéztartás, hogy lássák a sorokat.
A képen látható pozíció azonban kétséget kizáróan nem bizonyítja ezt, ráadásul az alapvető finommotoros íráskészség és a tollfogás berögződése a hazai zsidó iskolákban is a latin betűs (balról jobbra történő) írástanuláson alapul az első osztályban. Ez, de valójában minden tolltartás nem kulturális vagy nyelvi hatás, hanem egyéni anatómiai és motoros sajátosság. Fakadhat gyermekkori helytelen tollfogás-tanulásból, egyedi fizikai felépítésből (például lazább ízületekből), vagy egyszerűen a mindenkori helyzet szülte fokozott koncentrációból. Mindenesetre tollrajongóként és a mechanikai működések kedvelőjeként rendkívül izgalmas látni, hogy egy ilyen apró, mindennapi mozdulat is mennyire egyedi tud lenni.
Szűcs Tamás / 2026- július