Tollhegyek rugalmasságáról
a flexibilis tollhegy
Két fő tollhegy típus létezik: rugalmas/flex, illetve kemény, merev. A "puha" vagy "rugalmas" tollhegyekkel írás közben a nyomás változtatásával a vonalszélesség változásait érhetjük el. Ami a töltőtollak sajátossága, hogy más írószer típussal ellentétben csak a töltőtollal tudunk "3D-ben" írni. A nem merev szerkezetének köszönhetően a hajlékony tollhegy lehetővé teszi az író számára, hogy a toll papírra gyakorolt nyomásának változtatásával szabályozza a vonalszélességet. A nagyobb nyomás hatására a tollhegy két hegye kissé szétválik, így több tinta folyik a lapra.
Ugyanakkor a túl széles nyílás már nem képes vezetni a tintát, ezért rá kell hangolódni az adott tollhegyre, hogy megérezzük, meddig nyomhatjuk. A töltőtollak vonalszélességének tartománya korlátozott; a leghajlékonyabb tollhegyek azonban a normál tollhegyekénél körülbelül hatszor nagyobb szélességet képesek produkálni (F-vagy EF-től indul enyhe nyomásnál, és B, BB-nél végződik erősnél). Megjegyzem, a flex hegyek között is van olyan, amihez erősebb, illetve gyengébb nyomás szükséges a megfelelő hatáshoz.
A puha és rugalmas tollhegyek használata során - függően az írás karakterétől - más kéztartást igényelnek, mint a kemény tollhegyek. Gyengébb nyomás esetén a tollhegyek közel maradnak egymáshoz és vékonyabb vonalat eredményeznek. Abban az esetben, ha lágyan nyomja a papírhoz a tollat, szinte mindegy, hogy a hegy flex-e vagy sem (kissé luxusnak tartom azt, ha a nincs kihasználva egy flex hegy). A lágy vagy rugalmas tollak hegyei egymástól függetlenül mozognak, így hajlamosak megakadni, hiszen tűhegynyi felületet nyomunk a papírra. Ezért külön, 3D-ben kell írnunk, azaz a függőleges erőhatást is össze kell hangolnunk a vonalvezetéssel. Konkrétan: oldalirányba és lentről felfele gyengén, fentről lefele erősen kell nyomni a tollat.
A hajlékony tollhegyek sokkal gyakoribbak voltak az 1930-as évek előtt készült tollakon. Általában opcióként kínálták őket egy gyártó tollához, így ugyanahhoz a modellhez standard merev tollhegy, vagy flex tollhegy is tartozhatott. A rugalmas tollhegyek viszonylag gyakoriak voltak a Waterman tollaknál. Más márkák, mint például a Sheaffer, nagyon kevés flex tollhegyet értékesítettek. Néhány európai tollnál még az 1950-es években is viszonylag gyakori volt a hajlékony tollhegy, különösen a Montblanc tollainál. Manapság igen ritkának számít a boltokban kapható tollak között a flex tollhegy (nem is ismerek ilyet).
A flex tollhegyek elkészítése jelentős szakértelmet igényelt, és jellemzően 14k arany ötvözetből készültek. Ez az ötvözet elegendő rugalmasságot biztosított a tollhegynek ahhoz, hogy a klasszikus spenceri, rondírásos* vagy rézmetszet írásmódot elősegítse. Ugyanakkor a nagyobb arányú arany hajlamos lett volna tartósan elhajolni. Acélt ritkán használtak, mert az akkori acélok nem voltak még ellenállóak a korrózióval szemben. A tinták savasak voltak, és az acél korrodálódását okozták, ami korlátozta a tollhegy hosszú élettartamát. Az Esterbrook 9128-as tollhegy egy példa az acélból készült hajlékony tollhegyre.
*Ronde-betűk, gömbölyű vonásokból álló alfaja a latin írásnak.
Szűcs Tamás / 2021.06.
