Töltőtoll múzeum

A heilderbergi tollas fészek

Nemrégiben lehetőségem nyílt egy rövid interjút készíteni Thomas Neureither német töltőtoll-gyűjtővel. Neureither nemcsak a Heidelberg környéki töltőtollgyártás ipartörténetével foglalkozik, hanem töltőtoll-múzeumot is létrehozott Heidelberg Handschuhsheim kerületében a saját gyűjteményének darabjaiból.

Mióta működik a múzeum, és mikor látogatható?

A Heidelbergi Töltőtoll Múzeum 2016 óta várja látogatóit, minden hónap második vasárnapján 15 órától 17 óráig. Igény szerint ettől eltérő időpontokban is látogatható. A múzeum viszonylag kicsi, mindössze körülbelül 50 négyzetméteres, és a régi városháza két földszinti helyiségében található a Handschuhsheim kerületben.

Úgy tudom, hogy a kiállítás anyaga az Ön saját gyűjteményéből áll össze. Be tudná mutatni a fontosabb darabokat?

1991 óta gyűjtöm a töltőtollakat. Az első kiállítást a fiam iskolai osztályának szerveztem, amikor elkezdett töltőtollal írni. Heidelbergben 1883-ban indult az első ipari írószergyártás a Heidelberger Federhalterfabrik megalapításával, amelyből később a Kaweco cég nőtt ki. A Kaweco több egykori dolgozója is saját írószergyárat alapított. Eddig körülbelül 40 ilyen vállalkozást sikerült azonosítanom Heidelbergben és a környéken. Nagyapám és nagyanyám is a Kaweco-nál dolgozott egészen a cég első csődjéig, 1929-ig. Nagyapám ezt követően egy kis javítóműhelyt működtetett 1967-ig, amely a gyűjteményem alapjait képezte.

A gyűjtemény a heidelbergi és környékbeli tollgyártás történelmi darabjait tartalmazza, beleértve a Kaweco, Osmia, Hermann Böhler, Reform, Luxor, Orthos / Artus / Lamy, Mercedes, Orgea, Pan és számos kisebb márka termékeit. Más márkákat csak akkor állítok ki, ha azok ipartörténeti szempontból relevánsak egy különleges kiállításhoz, például a Parker-Osmia kapcsolatok vagy a Bock rugók, amelyek sok világmárkához kötődnek. Nem gyűjtök más töltőtollakat, és nem rendelkezem új gyűjtői darabokkal sem. Az utóbbi években már nem vásárolok további anyagokat.

A régi gyártási folyamatok bemutatása érdekében a kiállítás a gyártó cégek régi gépeit is tartalmazza, például rugólyukasztókat, esztergagépeket, guilloche-gépeket, dombornyomó gépeket. Megtalálhatók nyersanyagok, rugók, kis szerszámok, valamint egy kis könyvtár szakkönyvekkel és reklámanyagokkal. Minden kiállított tárgy magántulajdonban van.

Melyik darabra büszke?

Büszke nem tárgyra, hanem azokra a munkásokra vagyok, akik 100 évvel ezelőtt mindenféle tervrajz nélkül képesek voltak kézzel írószereket gyártani. Lenyűgöz a formák és színek sokfélesége, valamint az a mérnöki tudás, amely gyakran egyetlen személytől származott egy-egy cégnél. Én magam nem járultam hozzá a gyártáshoz, csupán a tudást gyűjtöttem össze. A büszkeség számomra nem a saját teljesítményem feletti elégedettséget jelenti. Örömmel tölt el, ha érdeklődő csoportokat, iskolai osztályokat fogadhatok a múzeumban, és bemutathatom nekik a betűk fejlődését akár négyórás program keretében is. Ilyenkor boldogan térnek haza, sok teleírt papírral és tintás kézzel.

Vannak különleges darabok vagy szerkezetek a gyűjteményében?

Nincsenek különleges darabok a gyűjteményemben. A kiállított íróeszközök többsége hétköznapi töltőtoll, a márkák gyakran alig ismertek. Értékük főként a helyi ipartörténeti kutatások szempontjából jelentős. Nem tartalmazza a két nagy német márkát, a Montblanc  és a Pelikan márka darabjait, amelyek jelentős piaci értéket képviselnek.

A múzeum nagyobb bemutatótermében változó, különleges kiállításokat rendezünk, hiszen nem lehet mindent egyszerre kiállítani. Például egy-egy cégtörténet bemutatása, mint a Lamy, a Kaweco vagy az Osmia.

Manapság is vannak működő manufaktúrák?

Igen, például a Bock Feder, amely tagja a Német Manufaktúrák Szövetségének. A Lamy a gyártási folyamat minden egyes lépését ellenőrzi az alkalmazottak által végzett elektronikus és vizuális ellenőrzésekkel. Itt is kézi munkáról beszélhetünk, még akkor is, ha a fröccsöntőgépek, marógépek és sok más technikai folyamat természetesen számítógépes vezérlésű. Ezek a gyárak saját nevükkel garantálják a legjobb minőséget és a magas szintű kézműves munkát.
Vannak „esztergályozó műhelyek”, amelyek fából vagy akrilból egyedi töltőtollhüvelyeket készítenek. A töltőtollak műszaki alkatrészeit és a tollhegyeket német gyártótól vásárolják.

Mivel foglalkozik mostanában?

Jelenleg egy kis különleges kiállítást készítek elő a „Nyitott műemlékek napjára”, amely az „Európai Örökség Napok” (szept. 21) része. Felállítottam egy „történelmi könyvespolcot”, amelyen sajátos történetekkel rendelkező töltőtollak láthatók. Pompás töltőtollak az 1920-as évek végéről, majd az 1950-es évekből, szegényes, szinte pusztuló töltőtollak a válság- és háborús időkből. Az emberek azonban ragaszkodtak ezekhez az íróeszközökhöz és minden szabad papírdarabhoz, a levelek és kis jegyzetek pedig azt mutatják, hogy mennyire fontos volt az írott üzenet. Megpróbálom elmagyarázni, hogyan kutattam a történelemnek ezt a kis ágát, és eredeti szakirodalmat is bevonok. Remélem, hogy az emberek megértik valamennyit.
Aztán elő kell készítenem a Pelikan Hubot, amely szintén a múzeumomban kerül megrendezésre.

Hogyan lehet Önnel kapcsolatba lépni?

Nincs saját weboldalam, és a közösségi médiában sem vagyok jelen. Időnként publikálok a német penexchange.de fórumon, ahol „Frodo” néven találhatnak meg.

Böhler töltőtollak

Szűcs Tamás / 2024.09.02.