Töltőtoll 5000 évre

Időkapszulába zárt tollak

Nem kérdés, hogy több ezer év múlva is lesz töltőtoll. Erre garancia az, hogy a XX. század első felében elhelyezett időkapszulákból nem hagyták ki civilizációnk e fontos vívmányát. De hol és mit talál a jövő kutatója a tárgyak e „Noé bárkájában”, ha egyáltalán hozzá tud férni a jól elrejtett üzenetekhez?

Szándékosan kutatót írtam, mert az sem biztos, hogy e rejtett és atombiztos kapszulákat ember fogja kinyitni, ha egyáltalán lesz eszköze. Persze az is lehet, hogy senki, és 4 milliárd év múlva, mint minden a Földön, a Nap gyomrába jut. De ne szaladjuk annyira előre az időben – csak pár ezer évet. Két fontos időkapszuláról lesz szó, melyekben töltőtoll is található. Az alábbi szoba látványa fogadja majd a kíváncsi tekinteteket 8113-ban, ugyanis a szoba ajtaját ekkor szabad csak kinyitni, melyet 1940. május 25-én zártak le ünnepélyes keretek között az Oglethorpe-i Egyetem épületében.

A másik időkapszulát, a Westinghouse-i kapszulapárost 1938. szeptember 23-án és 1965. október 16-án eresztették a mélybe. Felnyitási (kiásási) dátumként a 6939-es évet jelölték meg. Az 1938-ban leeresztett időkapszulába 35 mindennapi tárgy került: egy üvegedény, amelyben 2 tolltartó, 3 ceruza, 1 számológép és használati utasítás, 1 színes ceruzakészlet, 1 műanyag vonalzó, 1 Waterman töltőtoll és ceruza szett található. Az időkapszulába ezen kívül 75 féle anyag – szövet, fém, műanyag, vetőmagok – került. Az éppen aktuális modern irodalom, kortárs képzőművészet és hírek mikrofilmen szintén bekerültek. Ez az úgynevezett „Micro-File” több mint 10 millió szót és több mint ezer képet tartalmaz, és kis mikroszkóppal nézhető majd meg.

A kapszula leltári listája már csak a web.archive.org oldalon található, azaz a felejtés útján már nagy lendülettel elindult, de a tárgyi emlékeztető még biztosan fellelhető lesz, mivel egy gránit tömb emlékezteti az utókort a kapszula helyére:

A címlap fantáziaképén e gránittömb jelenik meg kopottabb formában, amikor 6939-nem rátalál a jövő embere. Az AI szerint eléggé leharcolt állapotában. Visszatérve a múltba. Jellemzően az 1939-es és 1940-es kapszulába/szobába Waterman töltőtoll és töltőceruza került, az 1964-esbe Parker golyóstoll. Sajnos nem sikerült pontosan kiderítenem, milyen típusú töltőtollról lehet szó, így csak tippelni tudok. Ha az ember hosszú távra tervez, pl. 5000 évre, akkor elsősorban gránitban kellene gondolkoznia, de gránitból készült tollról nem tudok. Kristályból viszont igen:

Milyen töltőtoll élhet túl 5000 évet?

Egy átlagos 20. századi toll fémből, celluloidból, ebonitból vagy műgyantából készült – ezek néhány évszázad alatt is rideggé válhatnak, repedezhetnek.
Ha 5000 évre terveznénk, az ideális anyag az arany, platina vagy titán lenne a korrózióállóság miatt. Másodsorban a kerámia vagy a zafír mechanikai stabilitása és vegyi semlegessége miatt alkalmas. A szilikon vagy fluorkarbon tömítések viszonylag tartósak lehetnek, ellenállnak a hő- és kémiai hatásoknak. Ezek az anyagok együtt megakadályoznák a test és a töltőmechanika teljes szétesését.

A tinta problémája

A tinta sokkal sérülékenyebb: víz, oldószerek, színezékek mind károsítják. A szerves színezékek néhány száz év alatt bomlanak. A fémionos (pl. vasgallus) tinták stabilabbak, de kristályosodhatnak. A nanorészecskés pigmenttinta (pl. szénalapú) elméletileg túlélhet néhány évszázadot, de viszkozitását biztosan nem őrzi meg: a hordozó közeg elpárolog vagy polimerizálódik. Jelen tudásunk szerint tehát nincs olyan tinta, amely folyadék formájában 5000 évet kibírna. Legfeljebb szilárd pigmentként maradhatna meg, amit oldószerrel újra fel lehetne dolgozni.

A közeg

Az idő a legnagyobb ellenség: nedvesség, oxigén, hőingadozás. Egy tollat vagy ceruzát a legcélszerűbb légmentes kapszulába zárni, nemesgázzal (argon, neon) töltve, hogy se oxidáció, se biológiai lebontás ne történjen. A hőmérséklet-stabil közeg is fontos: mély földrétegben, ahol minimális az ingadozás. Mechanikai védelemként masszív tartály szükséges rázkódás és nyomás ellen. Mindezeket szem előtt tartva rejtették el mélyen a föld alá a kapszulát.

A biztos túlélő

A grafit (valójában grafit és agyag keveréke) szinte korlátlan ideig stabil. Ötezer év alatt nem bomlik el, legfeljebb apró repedések miatt morzsolódhat, de kémiailag szinte örök. Szinte. Aztán pár milliárd év múlva egy fekete lyuk biztosan bekavar az öröklétbe.