A kézírás, mint az önismeret tükre
"ha a technika el is sodorja a kézírást az életünkből, az még művészetként tovább élhet."
Umberto Eco
Töltőtollal írni nem csak különleges élmény, hanem egy tradícióhoz, értékhez való ragaszkodás is. Aki tollal ír, írásában megjeleníti személyiségét, írásképének karaktere egyfajta tükörképét adja belső lényének. Grafológusok nem véletlenül állítják, az írás a lélek tükre. A töltőtoll finom szerkezete pedig a leginkább teszi alkalmassá a személyiség megjelenését kézírásában. Mennyivel másabb, karakteresebb egy töltőtollal írt levél, napló, szépirodalmi mű, mintha egy golyóstollal, vagy ceruzával írták volna! Még inkább, mintha számítógépen pötyögteti be a karaktereket a szerző. A számítógép elterjedésével a kézzel írás, ezen belül a töltőtollal írás azon keveseknek maradt privilégium, akik felismerték ennek esztétikai és pszichológiai fontosságát.
A kézírás köztudottan magasan vezérelt agytevékenység, így egyszerre rendelkezik prevenciós, diagnosztikus és korrekciós értékkel. Az átlagnál intelligensebb emberek szoktak kézzel írni napjainkban is. Másrészt a magasabb presztízsűek gyakrabban használnak töltőtollat (nekik gyártanak Montblanc, Louis Vuitton, YSL, Ferrari tintákat, borsos áron).
A kézírás, a leírt formák és gondolatok halmazaként egyszerre tartalmaz tényszerű közlést és információt magáról az író személyről, mind a szó- és kifejezés használatban mind a grafikus megjelenítésben. Az írásterápia eszközrendszere így a grafikum (grafikusan megjelenő jegyek írásban és rajzban) és a narratívum (az elbeszélhető gondolati tartalom) kapcsolatait, kölcsönhatásait kiértékelve nyer információt egy írott szöveg segítségével. Magyarán, amiről írunk, a kézírásunkban tudattalanul megjelennek az adott témával kapcsolatos érzéseink, hangsúlyaink, értékítéletünk. Az íráskép pedig visszatükrözi írója rejtett pszichikumát: új kapcsolatok kelnek életre, új perspektívák nyílnak meg, új színeket kaphat a személyiség egy-egy megszürkült működésmódja.
