Szüret a tollon
Visconti Van Gogh tolla
Amikor évekkel ezelőtt Hollandiában a festőről elnevezett múzeumban hallottam azt, hogy Vincent Van Gogh, nem ismertem rá. Félelmetes torokhörgéssel ejtették ki a nevét. Ennél jobban Brueghel volt félelmetesebb. Sajnos az alábbi cikkben szereplő festményt nem láthattam, mert az élményért Moszkvába kell elutazni (70 éve nem kölcsönzik múzeumoknak), de a kép által ihletett toll a kezemben van. E két alkotást mutatom be.
A Les vignes rouges d'Arles (Az arles-i vörös szőlőtőkék) Vincent Van Gogh egyik legdrámaibb színvilágú provence-i tájképei közé tartozik, ugyanakkor híres arról is, hogy ez az egyetlen olyan festmény, amelyet a művész biztosan eladott élete során egy 1890-es brüsszeli kiállításon 400 frankért (mai áron kb félmillió Ft-ért), négy hónappal öngyilkossága előtt. Van Gogh 1888. október 28-án, öt nappal azután, hogy barátja, Paul Gauguin Arles-be érkezett, egy késő délutáni sétájuk során találkozott a szőlőskerttel. Október 11-e körül Van Gogh ezt írta testvérének, Theonak: „Vannak egy kilós fürtök is – a szőlő idén pompás, a szép őszi napoktól”.
A festő leírta a Gauguinnel együtt látott szőlőskert-jelenetet is: „Egy vörös szőlőskert, teljesen vörös, mint a vörösbor. A távolban sárga lett és aztán a zöld égbolt, a nap, a mezők lila és itt-ott szikrázó sárga színűek az eső után, amelyben a lenyugvó nap tükröződött”. Bár Van Gogh szerette a szabadban festeni a tájképeket, a festményt a műtermében fejezte be – a képzeletét és az alábbi, a helyszínen készített vázlatát használva.
Vincent van Gogh gyors vázlata a bekeretezett Vörös szőlőskertek Arles-ban képről egy Theónak írt levélben, 1888. november 10.
Az elkészült festménynek érdekes története van. Van Gogh 1889. áprilisában küldte el a festményt testvérének Párizsba. Theo „nagyon szépnek” írta le és felakasztotta párizsi lakásának falára, ahová éppen akkor költözött menyasszonyával, Jo Bongerrel. Néhány hónappal később Van Gogh-nak felajánlották, hogy 1890. januárjában Brüsszelben kiállíthat néhány képet a Les Vingt csoport által szervezett kiállításon. Ezek egyike az Arles-i kép volt, amelyet a kiállításon Anna Boch belga művész és műgyűjtő vásárolt meg és 1907-ig megőrizte.
Két évvel később a képet a moszkvai műgyűjtő és textilgyáros, Ivan Morozov vásárolta meg. Az ár ekkor már 30 000 frankra emelkedett. Morozov gyűjteményét 1918-ban, egy évvel az orosz forradalom után einstandolták a bolsik. 1919-ben a gyűjtő Finnországba emigrált, 1921-ben hunyt el. Morozov festményeit kezdetben moszkvai kúriájában őrizték, amelyet múzeummá alakítottak át.
1948-ban a festmény a Puskin Múzeumba került. Az alkotás Sztálin alatt azonban nem volt kiállítva, mivel a modern francia művészetet nem tartotta a kommunista társadalom számára elfogadhatónak. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után Van Gogh műveit ismét kiállították. A fesményt 2023-ban restaurálták. Ekkor készült az alábbi kép.
És akkor térjünk rá a tollra, azaz először a cégre. A Viscontival kapcsolatban két rossz tapasztalatom volt eddig: kétszer írtam emailt, mind a kétszer elolvasták – de válaszra sem méltattak. Erről Dr. Szekfű András, a PTE-n volt tanárom mondása jut eszembe: "Európa ott kezdődik, ahol használnak vécékefét és válaszolnak az emailre." Ennyit a cégről. A toll maga annál szívmelengetőbb.
A Visconti Van Gogh »Red Vineyard« nevű töltőtolla természetes növényi gyantából készült. A tolltest kialakítása a vörös, a narancs, a barna és az okkersárga különböző árnyalatainak gyönyörű kombinációjából született, amely az imént bemutatott festményen látható színeket idézi. A klipsz jellegzetes Visconti „híd”-ja rugós szerkezetű, krómozott, „Visconti” felirattal. A kupak rejtett mágnest tartalmaz, amely magába „szippantja” a tolltestet. Szabványos nemzetközi rövid vagy hosszú patronokkal, vagy Visconti konverterrel is használható.
Egy hasonló toll megvásárolható ezen a linken.
