Magyar stanhope toll
Kukkantás a múltba
Nemrég volt szó Stanhope, a tollba zárt médium címmel a tollakba rejtett képekről, melyet egy nagyítólencséhez ragasztottak, és fény felé tartva szemlélhettük a csodát. A cikkben egy magyar stanhope tollat, az oldalán lévő résen keresztül pedig Herkulesfürdő múltját mutatom be.
Herkulesfürdővel kapcsolatban talán elsőre Pazeller Jakab klasszikus keringője juthat eszünkbe, vagy Sebő Miklós e dalra írt száma, vagy Sándor Pál azonos című filmje. Valamint a sok szép monarchiabeli épület, melyet a román nemzeti emlékezettől idegen, vagy inkább gyűlölt történelme miatt ma is rohadni hagynak.
A fürdő történetéről csak annyit, hogy az 1737. évi török háború alatt előzőleg épült település elpusztult, és csak akkor tért újra magához, amikor I. Ferenc király 1817. október 1-jén személyes jelenlétével vette kézbe az újjáépítést. Ekkor kapta a császártól a katonai község a hivatalos Herkulesfürdő nevét is, az addig viselt „Mehádiai fürdők” helyett. De térjünk vissza a tollra.
Bár a tollal kapcsolatban nagyon kevés adat (kb semmi) áll a rendelkezésemre, a fotókon látható mártogatós toll a XIX. század vége (1887 után) és 1916 között készülhetett. A tollhegy könnyen cserélhető, annak kora nem mérvadó. A toll szára egyúttal alkalmas arra is, hogy feltépjük vele a borítékot. Egy ilyen rántással törhetett le ez a rész, melyet sikerült stabilan visszaépítenem. A papírvágó egyik oldalán Herkulesfürdő felirat látható, a másikon pedig virágminták. E virágmintákat ihlette az 1903-ban komponált műdalra Zerkovitz Béla által írt szövege, melynek egyik kezdő két sora:
„Nyár volt és csodásan szép, felettünk kék volt az ég,
Köröttünk ezer virág szórta ránk illatát.”
A műdal hosszabb változatát itt hallgathatja meg. Vigyázat, csak erős idegzetűeknek, mivel fokozottan romantikus hatású.
Ha e dal hatása ihlette a dekoratőrt, akkor 1904-1914 körüli a toll gyártási éve. A képeket hordozó üveglap önmagában apró, de erre még a vékony zselatinrétegre négy képet rögzítettek, felirattal kiegészítve: „Herkulesfürdőben reád gondoltam és azt az emléket neked elhoztam.” A négy képen a Szapáry-fürdő (1887), a Rezső-udvar / Rudolfshof (1863), Gyógyterem (1863), Görög templom (1864) látható.
A képek alapján igyekeztem rátalálni azokra a képeslapokra, korabeli fotókra, melyek a tollban láthatóak, hogy pontosabban tudjam a toll gyártási idejét meghatározni, de egyiknek sem sikerült a párját fellelnem, ezért azt feltételezem, hogy a képek kizáróan ehhez az emléktárgyhoz készültek.
Bár pontosan nem ismerem a technológiáját annak, hogy e parányi üvegszilánkokra milyen optikai eszközzel rögzítették a képeket, az alábbi ábrán jól látható, hogy a betűk méretét már csak mikronban lehetne megadni, és így is éles a kép. Az életlen részek az én technikai korlátaimra utalnak! Birtokomban van egy hasonló mártogatós toll is ugyanezzel az optikai szerkezettel, viszont annak sajnos a levélpapírvágó része hiányzik, ugyanakkor sikerült a csonk darabjából megállapítanom, hogy az viszont csontból/agyarból készült. A Herkulesfürdőt ábrázoló tollon kívül bizonyosan készült még a monarchia idején stanhope toll, de más darabról nincs tudomásom.
Amennyiben Ön rendelkezik ilyennel, jelentkezzen!
Nem sokkal a cikk megjelenése után levelet kaptam Joachim Eichert úrtól, aki Klagenfurtból követi a weboldalamat. A tartományi levéltár egykori munkatársa az 1980-as évek óta gyűjti a régi íróeszközöket és kiegészítőket. Tavaly egy kiállításhoz is kölcsönözte gyűjteményének 80 darabját. Az egyik épp egy ilyen stanhope toll. Az alábbi képen Joachim mellet e tollat, valamint egy újságcikk részletet láthatunk. A gyűjtő többek között ezt írta: "Az én példányom GB Paris feliratú a markolaton, és egy régi klagenfurti család hagyatékából származik. A Klagenfurter Zeitung 1870. december 18-i újságcikke szerint egy ilyen típusú tollat először az 1867-es párizsi világkiállításon mutattak be. A szárat nem levélnyitónak, hanem a levelek hajtogatására szolgáló hajtólábnak írnám le (ahogy az akkoriban szokás volt). Az egyik oldalra írt lapot így hajtogatták össze, és így lett belőle boríték, amelyet általában viaszpecséttel zártak le."
Köszönöm Joachim Eichert úrnak a szíves tájékoztatást és a fotókat! A tavalyi kiállításról itt olvashat (németül).!
