Német minőség cseh köntösben
Csehszlovák tolltörténelem
Heinrich Brod (cseh nyelven Jindřich) 1920-ban alapította a híres pardubicei J. Brod tollgyárat. 1940-ben az üzemet a náci megszállás alatt Alfred Gerlach vette át, majd 1945-ben államosították. Az új Penco névvel a gyár továbbra is kiváló minőségű töltőtollakat gyártott, később az 1950-es években részben beolvadt a Centropen vállalatba.
J.Brod&Co és Pardubice
Pardubice/Pardubitz egy régi város az Elba folyó mentén, jelentős vegyipari és gépipari hagyományokkal a 19. század második felétől. Az egyik első vasúti közlekedéssel rendelkező cseh város volt, amelyet 1845 óta a híres Nördliche Staatsbahn (k.k.Nördliche Staatsbahn) kötött össze.
Jan Kašpar úttörő repülős 1911-ben Pardubicében hajtotta végre a legelső csehországi repülést. Jelentős német és zsidó lakossága is volt. Pardubice az I. világháború előtti időkben nagyon virágzó K.u.K. város volt, sokféle, gyorsan fejlődő ipari telephellyel és számos konstruktivista és art-déco épülettel.
A tollgyár alapító
Történetünk főhőse Heinrich Brod zsidó családban született 1885-ben egy kis faluban, Čáslav/Tschaslau közelében (40-50 km-re Pardubicétől), ahol apja virágzó boltot vezetett gyarmati árukkal.
Az első világháború után Pardubice Csehszlovákia része lett. 1920-ban Heinrich Jindřich Brod néven kibérelte első műhelyét az U kostelíčka n.108. szám alatt, és megalapította saját cégét, a J.Brod&spol-t, amely általában a koronás „J” betűt használta logóként, és esztergályozott szipkákat, sétapálcákat, pipakiegészítőket és más luxuscikkeket gyártott ebonitból, galalitból, juvelitből, szarvból és egzotikus fákból. Termelésének nagy része exportra készült. A siker érdekében saját, tanúsított kereskedőket bérelt fel, akik az egész világot bejárták, és a J.Brod&spol termékeket kínálták.
Mivel nem voltak gyermekeik, Brod felesége, Berta Sachsel közvetlenül részt vett a vállalat irányításában. A J.Brod&spol remekül működött, 1924-ben már 90 alkalmazottat foglalkoztatott.
A siker útján
Ez idő tájt Jindřich Brod a növekvő bevételek láttán elhatározta, nagyobb gyárépületet keres vállalkozásának. 1925 februárjában/márciusában Brod megtalálta az ideális helyet, és megvásárolta Hugo Bedlich repceolajgyárának épületét a város ipari negyedében, a főpályaudvar közelében.
1927 körül Jindřich Brod Németországba ment, és onnan hozott töltőtoll/ceruza szakembert, aki a J.Brod&Co vezető tervezőmérnöke lett. Jindřich Brod elsősorban exportra szánt, kiváló minőségű tollakat akart gyártani, mivel hatékony nemzetközi kereskedői hálózattal rendelkezett. Tudta, hogy a német és az amerikai márkákban erős versenytársai lesznek. Később, az 1930-as években Jindřich Brod még két német szakemberrel erősítette csapatát.
A töltőtollas korszak
1927 körül a J.Brod&Co megkezdte az első töltőtollak gyártását. Ezek keménygumiból készült nyomógombos töltőtollak voltak. Ezek voltak az első, Csehszlovákiában gyártott töltőtollak, amelyeket a már létező hitelesített nagykereskedői rendszeren keresztül exportáltak.
Az 1930-as évek elején a J.Brod&Co új védjegyet hozott létre, és elkezdte a tollakat IBROS/JBROS logóval megjelölni. Ebben az időben Jindřich Brod ismét Németországba utazott, hogy felvegye két másik tervező mérnökét, és ezt követően Pardubicében megkezdték a dugattyús tollak gyártását. Nem sokkal később egy másik márkát, az IBCO/JBCO-t is bejegyezték.
Termelésük nagy részét a világ minden tájára történő exportra szánták. 1935-ben a gyár több mint 200 munkást alkalmazott, és heti 6000 töltőtoll körüli gyártási kapacitással rendelkezett. Jindřich és Berta Brod folyamatosan fejlesztették a marketing vonalat, és az 1930-as évek közepén már a világ számos pontján értékesítettek.
A vészkorszak
Sajnos a J.BROD&Co cég fényes sikere 1940 első hónapjaiban véget ért. Ekkor Csehszlovákia már nem létezett, és a Jindřich Brod gyárát a nácik elkobozták. Jindřich Brod kénytelen volt minden vagyonát elhagyni és Prágába költözni, ahol feleségével és unokatestvérével egy kis lakásban élt a Kozí utcában. Később gettóba költöztették, majd 1943-ban a mauthauseni koncentrációs táborban meggyilkolták mindkettőjüket.
1940 tavaszán az egykori J.BROD gyárat Alfred Gerlach, a németországi Liepzigből származó Imperial cég tulajdonosa vette át. Pardubicében telepedett le (a Jindřich Brodtól ellopott luxuslakásban), és egy másik német kereskedő segítségével vezette tovább a gyárat.
1941-ben Pardubice központjában építettek egy másik telephelyet, de ezen az új helyen soha nem gyártottak tollakat, mert hadianyag gyártásra kellett átállniuk. Ezzel szemben az eredeti brodi gyár teljes kapacitással működött, és soha nem állt le az töltőtollak gyártásával. Az üzem 1944/5-ben kisebb károkat szenvedett a közelben található Fanto ásványolaj-finomító elleni amerikai légitámadás során.
A szocialista korszak
A háború után az Imperial gyárat államosították, mivel német tulajdonban volt. A fiatalabb Bezner úrnak 1945 májusának első napjaiban sikerült megszöknie. Alfred Gerlach nem volt ilyen szerencsés, letartóztatták és börtönbe zárták a Pardubice melletti Přelouč városában. Bírósági tárgyalása volt, sorsáról nem tudni.
A gyár azonnal vészhelyzeti irányítást kapott, és 1945 májusában megkapták első nagy megbízásukat - töltőtollakat gyártottak a Vörös Hadsereg tisztjei számára. Ezt a megbízást 1945 szeptemberében teljesítették. A gyár 3 hónapig kizárólag a Vörös Hadsereg parancsára dolgozott. Tehát nagy mennyiségű töltőtollat gyártottak, a levéltári akták szerint a gyár 1945 májusában 7500 tollat tudott gyártani hetente. A mennyiség volt fontos, a minőség már nem. A vállalat 1946-ban szövetkezeti kft-re változtatta státuszát, a tulajdonosok a munkások voltak. Hivatalosan továbbra is az Imperial védjegyet használták, és hozzáadták a Penco védjegyet. A tollakat már 1946 elején Penco vagy Pardubice címeres logóval jelölték. 1950 után már csak Penco volt a neve, az Imperial név eltűnt a hivatalos dokumentumokból. A Penco szövetkezet az 1950-es évek közepéig létezett, amikor részben a Centropen (volt P&LCo.) pardubicei létesítményeibe integrálódott.
Penco Junák dugattyús töltőtoll az 50-es évek elejéről.
Penco töltőceruza 1948-ból. A ceruza megvásárolható itt.
