Picasso szignó egy tollért
Békés István írása
Pablo Picasso nyolcvanadik születésnapján, az 1961 októberében rendezett nizzai Nemzetközi Gálaestre hazánkból Operaházunk kitűnő táncosait, Orosz Adélt és Róna Viktort hívták meg. A szereplőgárda a világ leghíresebb muzsikusaiból, énekeseiből, táncosaiból tevődött össze, a műsor és az ünnepség káprázatos volt - s a magyar balettpár a nagy internacionális versenyben pompásan helyt állott. A gálaestet követő nap délelőttjén Orosz Adél és Róna Viktor megtekintették Vallauris-ban a születésnapi Picasso-kiállítást.
Emléknek, a gazdag, felzaklató benyomásokon kívül, egy-egy katalógust hoztak magukkal. Majd a Cannes és Juan-les-Pins között levő Golf Juanban tartott díszebédre siettek, amelyet a Picasso-ünnepségek rendezősége adott a Mester, a Gálaest részvevői, a Picasso üdvözlésére érkezett külföldi diplomaták és más jelenlevő notabilitások tiszteletére. A bankett vége felé a magyar balettművészek észrevették, hogy az asztalfőn, Picasso körül, mind sűrűbb csoport képződik. Jobban odafigyeltek, s rájöttek, hogy Picasso - autogramot ad.
Ezt nem lehet kihagyni - gondolta magában két ifjú honfitársunk, s máris keltek fel helyükről, hogy egy születésnapi Picasso-autogramot szerezzenek maguknak. Közelebb sündörögtek az autogramkérő vendégek csoportjához, s ekkor azt is kitapasztalták, hogy legtöbben a vallauris-i kiállítás katalógusát teszik Picasso elé, aki egy-egy kedves megjegyzéssel megtoldva, rákanyarítja a nevét. Nosza, elő a katalógusokkal, sőt, Róna Viki kiemelte tokjából mesteri formájú, tökéletes technikájú modem golyóstollát, az írószergyártás e remekét is, amit régi vágyai kielégítésére Nizzába jövet most vásárolt magának Párizsban - kézen fogta Adélkát, és diszkréten, de elszántan igyekezett Picasso közelébe férkőzni. Nem volt könnyű dolog. Ám Picasso, aki már az asztalnál többször kedvesen odapillantott a magyar táncosokra, biztatón feléjük mosolygott, mire Adél és Viktor megtáltosodtak, s művészi testcsellel a Mester mellé siklottak. Picasso felemelkedett székéről, csókkal gratulált Orosz Adélnak, aki boldogságában hirtelen nem is tudta, mihez kezdjen a kezében tartott katalógussal. De Róna Viktor résen volt, kikapta partnernője ujjai közül a füzetet, letette Picasso elé, s odakínálta az örökifjú művésznek vadonatúj, remekbe készült, tökéletes töltőtollát. A Mester néhány szívélyes szót rajzol a füzet fedelére, már ott fekszik előtte Rónáé is, azt is aláírja, Viki lelkesen megköszöni, nyúl a tollért, ekkor azonban...
Ahogy Róna Viktor vadonatúj, remekbe készült, tökéletes töltőtolláért, e hosszú évek óta sóváran kívánt, s végre megszerzett párizsi írószercsodáért nyúl - Picassóhoz odaszól a felesége, s a Mester elfordul. Róna Viktor keze várakozó tartással lebeg a levegőben, az oldalra fordult Picassóé viszont követi az elcsavarodó testmozgást, s egyre távolodik a töltőtoll tulajdonosától. A Mester néhány szót vált valakivel, s Róna Viktor dermedten figyeli, hogy egyszer csak szórakozottan zsebre vágja a kezében tartott idegen golyóstollat. Zsebre vágja, megfeledkezik róla, s elmerül környezete zsibongó csivi- telésében. Róna teljes önuralommal és kifogástalan technikával játssza vissza a tollért nyújtott jobb kezét combja mellé. Nézi az autogramos katalógust, és a szíve örül. Tapogatja zsebében a golyóstoll elárvult helyét - és sírni szeretne. Visszakérje Picassótól. .. ? Lehetetlenség. Adélka vigasztalja:- Ne búsulj, Viki! Golyóstollat vehetsz másikat, de autogramot Picasso nyolcvanadik születésnapján nem szerezhetsz még egyszer. Egész jól elcserélted a tolladat.
forrás: Legújabb magyar anekdotakincs (Budapest, 1966)
Békés István (Debrecen, 1900. augusztus 28.[2] – Budapest, 1982. április 5.) magyar újságíró, író, műfordító, műkritikus, lapszerkesztő, művelődéstörténész, anekdotagyűjtő. Békés András rendező, valamint Rita és Itala színésznők apja. Álnevei: Ménes Lajos, Kara István. (wikipédia)