Vörös KAN csecsemőknek

Sailor Kan
A magyar szemnek kissé meglepő nevet adtak ennek a Sailor tollnak (KAN), de annyiban köze van a nemiséghez, hogy a KAN a kanreki japán szó része, ami a 60. életév, a nemi ciklus végének az ünnepe. Ismert a latin-amerikai országokban a quinceañera ünnepségei (amikor a lányok a 15. életévüket töltik be), vagy a 21. születésnapok kiemelt jelentősége a nyugati (főleg amerikai) kultúrában. Japánban különös hangsúlyt kap, amikor valaki a 60. születésnapját ünnepli - kanreki néven. A kanrekit újjászületésnek tekintik. Ennek az az oka, hogy amikor egy személy 60 éves lesz, összesen ötször ment keresztül a kínai állatöv-cikluson (jikkan junishi), és most visszatér eredeti születési állatövére. Másrészt a nemi ciklus 60 évesen telik el, és ismét visszatér a csecsemőkorba. A vöröset babaruhákhoz használják, a vörös pedig a gonosz elleni védő szín is, ezért az ünnepelt stilizált csecsemőruhába öltözik. Maga a „kanreki” szó jelentése a kan (visszatérés) és a reki (naptár) szavakból áll össze. Egyszerűen fogalmazva, a 60 éves kor az újrakezdés esélyének tekinthető. Ha a 60 éves kort egy izgalmas második gyermekkor kezdeteként tekintünk, üdítő lázadásnak tűnik a nyugati világban azzal szemben, hogy öregedés folyamatára, mint valami kínos vagy negatív felfogásra gondolunk.

Bővebben: Vörös KAN csecsemőknek (a Kaneki ünnepről)

A töltőtoll teljes feltöltése


Egy egyszerű feltöltési technikát osztok meg azokkal, akik annyira nem jártasak a töltőtollak teljes feltöltésében. Gyakori tapasztalat, hogy egy száraz tollat ha tekerős szívószerkezettel (konverterrel) próbálunk feltölteni, akkor úgy tűnik, alig jut tinta a tollba (40-60%-os mennyiség). Ennek az az egyszerű oka, hogy a szíváskor először a konverter és a tollhegy közötti levegőt szívja be a dugattyú. Ezt a levegő mennyiséget kell valamilyen módon cserélnünk tintára. A teljes feltöltés azért is ajánlatos, mert ha sok levegő van a tollban, egyes esetekben a kezünk melege miatt a levegő tágulása (nyomása) folyatja a tintát. A teljesen feltöltött toll egyenletesebben ír. Bonyolultnak fog tűnni, de valójában logikus módszer.

Bővebben: Hogyan kell a töltőtollat feltölteni?

A lúdtollba zárt tinta

Élt egyszer régen egy román matematikus, Petrache Poenaru, francia nevén Pierre Poyenar (1799-1875), akinek a töltőtoll feltalálását tulajdonítják. Egy korabeli rajz alapján igyekeztem rekonstruálni azt az íróeszközt, melyet 1827 május 5-én jegyeztek be a párizsi találmányi hivatalban. A feltaláló épp a francia fővárosban járt egyetemre (ekkor vette fel a Poyenar nevet), amikor praktikus okokból, mivel sokat szenvedett a mártogatós tollával, kifejlesztett egy olyan íróeszközt, ami – szavait idézve – kifogyhatatlan hordozható toll, mely önmagát látja el tintával (plume portable sans fin, qui s'alimente elle-même avec de l'encre). A találmányt nem követte tömeggyártás, azt évtizedek után indította el Lewis Edson Waterman (1837–1901) több mint ötven évvel később, 1884-től. A román történetírás megemlíti még, hogy ő volt az első román, aki vonaton utazott (London – Liverpool között), emlékét egy bukaresti metróállomás is őrzi. A szabadalmi hivatalba benyújtott vázlat alapján a találmány lényege, hogy a tintát a tolltest (nagyobb lúdtoll szára) tárolja és onnan adagolja a tollhegy irányába. Arra nem sikerült rájönnöm, milyen „kifogyhatatlan” tintát használt, de az akkor használatos „mártogatások” közötti rövid időhöz képest bizonyosan végtelennek tűnt a használhatósága.

Bővebben: Petrache Poenaru töltőtoll felfedező

Hírlevél

x