Tollhegy típusok

A tollhegyekről

Amikor kiválasztunk magunknak egy töltőtollat, elsődleges szempont szokott lenni a megjelenése, hogyan néz ki, milyen a színe, az anyaga, a súlya. Ugyanakkor ha gyakran akarjuk használni a tollat, a legfontosabb szempont az, hogy hogyan is fog írni kezünkben. Ellentétben más írószerekkel, sokféle tollhegy létezik sokféle írásképpel. A töltőtoll hegyének kiválasztása során a három legfontosabb szempont:
- a tollhegy fejének a formája, ami a papírral érintkezik, 
- a rugalmassága
- az anyaga

A TOLLHEGY FEJE


Manapság a töltőtollak túlnyomó többségének a vége (irídium) gömbszerű, melyekkel egyenletes vonalakat lehet írni, függetlenül a kéztartástól, a hegy irányától vagy a papír irányától. Ezzel a típusú tollheggyel írni leginkább hasonlatos a golyóstollra. Szintén gyakori az ún. kalligráfiai hegy, jellemzően széles és lapos, mellyel vastag függőleges és vékony vízszintes vonalakat tudunk húzni. Valamivel több gyakorlatot is figyelmet igényelnek, mint a gömbölyített végűek. Függően attól, hogy mekkora betűkkel írunk, számít a vonal vastagsága. Egy lendületes, nagyívű, gyors kézírás vastagabb hegyet igényel nagyobb tintaadagolással (pl egy gyors mozdulatú, nagy méretű, átlagnál nagyobb nyomású aláírás). Ekkor a tinta karaktere is jobban megjelenik. Ugyanezzel tollal már nehezen tudnánk kisebb betűkkel írni. A vékony vonalvezetésű tollal inkább az átlagos, vagy a kisebb betűméretekkel érdemes írni. Apróbb lábjegyzetekhez pedig kifejezetten hasznos (kis csillag, széljegyzet, matematikai jelek, stb.). A tollhegyek írásvastagságát többnyire extra finom (EF), finom (F), közepes (M) és széles (B) betűkkel jelölik. Vannak XF (extra fine, sőt XXXF-is) és BB (extra broad) hegyek is, de nem gyakoriak. Az előbb említett italic hegyeknél a STUB kerekített szélűt jelöl, míg a CRISP ún. sarkítottat.

tollhegy fejek

Ez utóbbi „fegyelmezett” kéztartást igényel, mivel a ⊔ formájú hegy sarkai könnyen felszánthatják a papírt. Az igazán szép írást szerintem a vékony stub/italic hegyek adják (persze ez is szubjektív). A 0.6 – 0.9 mm széles végűekkel egyrészt meg lehet tartani a vékony vonalvezetést, másrészt egyedi karaktert ad a vékony/vastag vonal harmóniája. Ilyen hegyet gyakran csiszolok egyszerű M méretű gömb alakú fejekből.

fine stub/italic

Léteznek balkezesek számára csiszolt tollhegyek, de mivel ahány balkezes, annyiféle kéztartás, nem egységes a vágott hegyű tollak alkalmazhatósága (van akinél bejön, van akinél nem). Ugyanez a helyzet a jobbkezes vágott hegyű tollakkal. Ebben az esetben egy 20-60 fokkal, tengelyénél elforgatva kell írni a tollal (hogy feküdjön a vágás), és ellentétben a klasszikus italic vonalvezetéssel, a vízszintes lesz a vastag, a függőleges a vékonyabb (dőlt írás esetén).

Esterbrook tollhegy típusok

Visszatérve a tollhegyek vastagságának betűjeleire, sok ország, cég más-más szabványt használ. A japán töltőtollak tipikusan sokkal vékonyabbak, mint a nem japán vagy a "nyugati" márkák. A japán írás ugyanis sokkal sűrűbb és összetettebb, mint a nyugati írás, ezért finomabb, pontosabb hegyre van szükség.

Egy adott töltőtoll által létrehozott tényleges vonalszélesség számos tényezőtől változhat, például a használt tintától és papírtól, de az alábbi táblázat bemutatja azokat a tipikus vonalvastagságokat, amelyek normál körülmények között jellemzőek a legtöbb japán és nyugati tollhegyre. A vékonyabb tollhegyek szabályozottabb tintaáramlást biztosítanak, így jobban tolerálják a különböző minőségű papír tulajdonságait. A vékonyabb tollhegy jellemzően nem olyan sima, mint a nagyobb, és a nagyon finom (XF, XXF) hegy szinte vágja a papírt, ha túl erős nyomással írunk vele.

A későbbiekben a tollhegy anyagáról és a rugalmasságról fogok írni.

Hírlevél

x