A lúdtollba zárt tinta

Élt egyszer régen egy román matematikus, Petrache Poenaru, francia nevén Pierre Poyenar (1799-1875), akinek a töltőtoll feltalálását tulajdonítják. Egy korabeli rajz alapján igyekeztem rekonstruálni azt az íróeszközt, melyet 1827 május 5-én jegyeztek be a párizsi találmányi hivatalban. A feltaláló épp a francia fővárosban járt egyetemre (ekkor vette fel a Poyenar nevet), amikor praktikus okokból, mivel sokat szenvedett a mártogatós tollával, kifejlesztett egy olyan íróeszközt, ami – szavait idézve – kifogyhatatlan hordozható toll, mely önmagát látja el tintával (plume portable sans fin, qui s'alimente elle-même avec de l'encre). A találmányt nem követte tömeggyártás, azt évtizedek után indította el Lewis Edson Waterman (1837–1901) több mint ötven évvel később, 1884-től. A román történetírás megemlíti még, hogy ő volt az első román, aki vonaton utazott (London – Liverpool között), emlékét egy bukaresti metróállomás is őrzi. A szabadalmi hivatalba benyújtott vázlat alapján a találmány lényege, hogy a tintát a tolltest (nagyobb lúdtoll szára) tárolja és onnan adagolja a tollhegy irányába. Arra nem sikerült rájönnöm, milyen „kifogyhatatlan” tintát használt, de az akkor használatos „mártogatások” közötti rövid időhöz képest bizonyosan végtelennek tűnt a használhatósága.

Az alábbi ábrán képzeletbem összeszereltem a toll egyes elemeit. Jól lehet látni, hogy a felső részt záró kupak menetes, és ebből a menetből fejlődött tovább a tekerős szívószerkezet. A tollhegy praktikusan leválasztható, viszont nem sikerült rájönnöm arra, hogy a kupakban lévő tű (i) mire szolgált.

Valószínűleg a tollhegyhez a tolltestből egy kis résen szivárgott a tinta, szállításnál a hegyet kivéve ebbe a résbe lehetett beszúrni a tűt, megakadályozva a tinta további szivárgását, a hegyet pedig külön kellett hozzáilleszteni a tollhoz. Valószínűleg Poyenar már fémheggyel tervezte a tollát, ugyanis az első fém tollhegyeket gyártó gépek az 1820-as években indultak el Birminghamben. A Poyenar-féle tollba a tintát – a leírások szerint – a tolltest enyhe nyomogatásával lehetett felszívni, és nem kizárt, hogy a kupakba elhelyezett tű vezette a tolltestbe a tintát. Aki tud franciául, a kézzel írott szabadalmi leírást innen tudja pdf-ben letölteni.

Poenaru találmányának jelentősége elsősorban az, hogy a tollat már a tinta tárolására is lehetett használni. Ennek ellenére a mártogatós tollakat 150 év után, az 1980-as évek végén még használták Romániában, elsősorban a postahivatalok asztalain voltak kihelyezve. Manapság a postahivatalokban semmilyen íróeszköz nincs kitéve.

A toll rekonstrukciója:

Poyenar pen

Hírlevél

x