A kézírás személyiségfejlesztő hatása

Beszélgetés Hámori József agykutató professzorral

Sokfajta érv szól a kézírás tanításának megőrzése mellett, többek között az is, hogy a kézírás egészen másként aktiválja az agyunkat, mint ha géppel írunk. A kérdés részleteibe, az agyműködés és a kézírás kapcsolatának kutatási eredményeibe avat be Hámori József Széchenyi-díjas neurobiológus, akadémikus, aki beszélgetésünkben olyan érdekességekre is kitér, mint hogy miért adjunk kisgyermekünk kezébe legót vagy más építőjátékot, miért ne akarjuk átszoktatni a balkezeseket, és miért hasznos a naplóírás.

– Az agykutatók a kézírás számos fejlesztő hatását felismerték. Amikor kézzel írunk, akkor az agyunk Broca-mezőnek nevezett része – ami valójában a nyelvi mozgató mező – nagyon aktív lesz. A Broca-központ, amelyet Paul Broca, 19. századi francia neurobiológusról neveztek el, a mozgatókéreg közelében, a frontális lebenyben helyezkedik el, és az ajkak, az állkapocs, a nyelv, a lágy szájpad és a hangszálak mozgását irányítja. Ha megsérül, a beszédképzés súlyos károkat szenved, mert a Broca-mező utasítja az ehhez szükséges izmokat, hogy legyenek szívesek dolgozni. Amikor tehát kézzel írunk, a Broca-mező nagyon aktív lesz. Ha viszont gépírással, meg se rezdül. Ez sok mindent megmagyaráz.

A másik fontos érv a kézírás mellett, hogy serkenti a kommunikációs készség kialakulását, hiszen amikor beszélgetünk egymással, a Broca-mező állandó aktivitásban van. A kézírás tehát a beszédet és a kommunikációt is fejleszti, ezáltal pedig a kreativitást és a térérzékelést. A térérzékelés és az ezzel kapcsolatos arcfelismerés nagyon fontos része az emberi személyiségnek, és érdekes módon a kézírás ezek fejlődését is elősegíti. Nem beszélve arról, hogy a finommozgások kialakulása vagy fejlesztése ugyancsak kapcsolatban van a kézírással. Azt is kimutatták, hogy a finommozgások révén a precizitás – ami nem minden emberre jellemző – is tovább finomodik.

– Az a finommotorikus mozgás, amit a kézírás jelent, helyettesíthető más apró mozdulatokkal, például gyöngyfűzéssel, legózással?

– Nem helyettesíthető, inkább kiegészíthető. A legózás fantasztikusan jó dolog, én már korán rászoktatnám a gyerekeket. Nemcsak azért, mert fejleszti a formakészségüket és a térérzékelésüket, hanem mert annak köszönhetően, hogy bizonyos képességeknek már a birtokában vannak, sokkal könnyebben tanulnak majd meg írni. Egy gyermek három-négy éves korában már képes fölépíteni legóból egy kis házat. Az építés közben egyrészt finomodik a keze, mert másképp nem tudja összerakni, amit épít, másrészt fejlődik a térérzékelése, hiszen anélkül nem tudja elképzelni, összeállítani. A legózást én egy nagyon fontos iskola előtti fejlesztő lehetőségnek gondolom, amit aztán az iskola alatt, sőt az iskola után is lehet folytatni. Van egy hatéves unokám, nagy legórajongó – egészen bonyolult dolgokat állít össze, mert szereti a komplex feladatokat.

– Miként segíti a hatékonyabb tanulást a kézírás?

– Az imént már beszéltünk arról, miként segíti a kézírás a Broca-mezőt, de a látással kapcsolatosan a jobb féltekés központokat is segíti. És nemcsak a látás, hanem az emocionális rész is fejlődik, amikor kézzel írunk, mert nemcsak egyszerűen leírunk valamit, hanem alkotunk is. Gondoljunk arra, hogy ha leírunk egy történetet, akkor megpróbáljuk formálni, megállunk kicsit, helyesbítünk, úgy haladunk tovább. Tehát működik egy állandó korrekciós mechanizmus, ami nagyon fontos része a bal és a jobb féltekének is. A jobb féltekében alakulnak ki azok a formai megoldások (például a térérzékelés), amelyek lehetővé teszik az írás közben az állandó korrekciót. Gépírás során, ha helyesbítünk, akkor utólag nézzük át, mit írtunk, és töröljük, ami felesleges, vagyis az agyműködés szempontjából egészen más jellege van, mint ha írás közben próbálunk korrigálni. És amit kézzel írunk, az jobban rögzül az agyban.

– Ezek szerint, ha valaki egy előadáson géppel jegyzetel, akkor kevésbé jegyzi meg a hallottakat, mint ha kézzel írna. Ha pedig valamit megtanulunk, írjunk róla vázlatot?

– Igen, az volna a jó tanulási módszer! Nagyon jó, ha a tanultakat egy kézzel írt vázlatban összefoglaljuk. Szerintem azonban nemcsak a tanulás után kell összefoglalni a dolgokat, hanem egy-egy napunk után is. Nagyon sokan – legalábbis remélem, hogy sokan – írnak naplót. Ez történhet kézírással vagy gépírással – mindkettő jó. És itt szeretnék valamit megjegyezni. Amikor a kézírás előnyeiről beszélünk, természetesen nem akarjuk tagadni a gépírás előnyeit sem. Mert mind a kettőre szükség van. A gépírást azonban rendesen meg kellene tanítani. A két ujjal pötyögtetés helyett tíz ujjal, „vakon” kellene írni, tehát úgy, hogy nem nézünk oda, miközben gépelünk. Ezt megfelelő pedagógiai módszerekkel minden diáknak meg kellene tanítani 10–14 éves korában, hiszen óriási előnyt jelent azoknak, akik tudják. Azért ebben az életkorban, mert ekkor a legplasztikusabb az agy arra, hogy megtanulja a tíz ujjal való gépírást. De a kézírás előnyeiről soha ne feledkezzünk meg!

Tom Hunter: Girl writing an Affidavit

– Napjainkban, a számítógépek korában a kézírás egyre inkább háttérbe szorul. Mi ennek az oka?

– Amerikában az ötven állam közül negyvenkettőben már teljesen eltörölték a folyóírás tanítását, csak a nyomtatott betűket oktatják. Tudni kell, hogy ott a különböző etnikumok, mexikóiak, kubaiak, egészen másként írnak, így óriásiak a különbségek a kézírásukban. Ezt igyekeznek azzal kiküszöbölni, hogy mindenki géppel ír. De ez nem jelenti azt, hogy a kézírás ki­kü­szö­bö­len­dő. Sőt!

– El tudja majd olvasni, aki csak géppel ír, a kézírással írt szövegeket? És milyen jövő vár az irodalomtörténeti, jogi vagy történelmi szempontból jelentős régi kéziratokra?

– Azt hiszem, mindig lesz egy réteg, akit ez érdekelni fog, és megtanulja, mert mindig van olyan módszer, amellyel a régebbi írásokat is meg lehet fejteni. Egy kézírás „megfejtése” kifejezetten izgalmas feladat is lehet, hiszen a kézírás láthatóan kifejezi az egyéniséget. Én például olvastam Vörösmartyt is, Adyt is kéziratban. Nem kell grafológusnak lenni ahhoz, hogy az egyéniségnek bizonyos jellemzőit felfedezzük a kézírásokban.

– Kimutatható a változás az agyban is, amikor az írásunk életkorunk előrehaladtával megváltozik?

– Történtek ilyen vizsgálatok, pszichológia szakos egyetemi hallgatókat hipnotizált egy másik pszichológus. A következőt mondta nekik hipnózisban: „Hétéves vagy, most tanultál meg írni, írd le a neved!” És az illető leírta a nevét úgy, ahogy hétéves korában megtanították neki. „Most tízéves vagy!” Ekkor már összekötötte szépen a betűket. „Most pedig húszéves vagy, most is írd le!” Egészen más volt a kísérletben részt vevők különböző életkorokhoz köthető írásképe. Tehát azon túl, hogy az életkorral együtt az írásmód is változik, ez még valamit jelez. Azt, hogy ahogyan hétéves korunkban megtanultunk írni, az rögzül az agyunkban, még akkor is, ha nem használjuk, mert azt használjuk, amit a legkésőbb memorizáltunk, amit húsz-harminc éves korunk után szoktunk meg. Tehát az agyban különböző rétegekben lokalizálhatók az írásmódok, amelyeket életünk során használtunk.

– Mire hívná fel professzor úr olvasóink figyelmét a kézírás tanításával kapcsolatban? Hogyan kapcsolódik össze az agyunkban az olvasás és az írás a tanulás során?

– Nagyon kell ügyelni az alapokra. Az írást elemző módon kell tanítani: célszerű a betűk írásával kezdeni, mert a betűk alakját nagyon fiatalon kell az agyba „beégetni”, és csak ezután következhet annak a tanítása, hogyan lehet a betűket szavakká formálni.

Az írás megelőzi az olvasást, az olvasás pedig elősegíti az írás továbbfejlődését. Tehát a kettőt nem lehet elválasztani egymástól, de tudni kell, hogy az írás az elsődleges. Amikor először leírjuk, hogy „alma”, akkor már olvassuk is a szót. Nagyon gyorsan elérkezik az az idő, amikor az olvasás lesz az alapvető, és az írással már nem is foglalkozunk, automatikussá válik. Az olvasás nem lesz automatikus, bár abban is van automatizmus, hiszen össze kell hozni mondatokat, később egész bekezdéseket. Az olvasás sokkal magasabb rendű folyamatnak látszik, de nem az, mert alapját az írás és az írás által közölt információ képezi.

– Melyek a legfontosabb tények a balkezességgel kapcsolatban az agykutatás szempontjából?

– A balkezesség egyáltalában nem hiba, sőt sok esetben előny, pl. a vívásban, teniszben, ahol a térérzékelésnek jelentős szerepe van. A térérzékelést a jobb félteke végzi, a térben való tájékozódást először a jobb félteke dolgozza fel, majd küldi át a bal féltekébe. Ugyanez vonatkozik az írásra is. A bal félteke aztán vagy változtat rajta, vagy nem. A balkezeseknek annyival könnyebb a helyzetük, hogy a jobb félteke, amint észlelte, merre megy a labda, rögtön ki is adja a parancsot, hogy mit kell csinálni. Nem kapcsolja be a bal féltekét. A balkezesek írása nagyon érdekes. Megfigyeltem Clinton elnöknél is, aki abszolút balkezes, hogy felülről fogja a tollat, és felülről próbál írni. Tehát egészen másképp látja a leírt betűket, mint a jobbkezesek. Azt javaslom, hogy aki bal kézzel tanult meg írni, tartsa meg ezt a jó szokását. Nem szabad őt átszoktatni, mert a balkezesség ugyanolyan jó, mint a jobbkezesség. Az írás, az olvasás és a beszéd központja a balkezeseknél nincs szükségszerűen a jobb féltekében, hanem a leggyakrabban ugyanúgy a bal féltekében, mint a jobbkezeseknél. Tehát, ha valakinek baleset miatt vagy más okból át kell szoknia a másik kezére, akkor nem változik meg az agyi aktivitása.


Hámori József

Hámori József  biológus, akadémikus, egyetemi tanár, az idegrendszer és az idegelemek közötti kapcsolatok funkciós szerkezetének neves kutatója. Munkássága jelentős az agyi idegek kutatása területén is. Több mint kétszáz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Széc­henyi-, akadémiai és Grastyán-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetés birtokosa. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora, a londoni Európai Akadémia, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. Munkásságában összekapcsolódik a kutatás és az oktatás, a tapasztalatok átadása. Ezt a példát látta mesterétől, Szentágothai Jánostól, és maga is erre törekszik.


Sallai É. (2016): A kézírás személyiségfejlesztő hatása. Új Köznevelés 2016/2