A töltƑtoll
Írta Kristóf Károly (1947)


? Erre az Ăłcska kabĂĄtra igazĂĄn nincsen szĂŒksĂ©ged ? mondta tegnap a felesĂ©gem. ? Odaadjuk a favĂĄgĂłnak. Panaszkodott, hogy nem tud magĂĄnak ruhĂĄt venni.
ÍrĂłasztalomnĂĄl ĂŒltem Ă©s meglepetve bĂĄmultam rĂ©gi kabĂĄtomra. Azt hittem, mĂĄr elkallĂłdott, elveszett. MielƑtt levittĂ©k volna a pincĂ©be, ? ahol a favĂĄgĂł dolgozott ? ĂĄtnĂ©ztem a zsebeit. A szivarzsebben pĂĄrisi autĂłbuszjegyet talĂĄltam. Istenem ... Milyen rĂ©gen volt... 1939-ben ...
SzemĂŒgyre vettem az autĂłbuszjegyet. Vajjon hovĂĄ mehettem vele, melyik kocsin vĂĄltottam? Egyszerre csak eszembe jutott a törtĂ©net...

romantikus csĂłnakĂĄzĂĄs 1900

NĂ©hĂĄny mƱvĂ©szember nagyon felkarolta a ?Chez Paul? nevƱ vendĂ©gƑcskĂ©t az ?U? jelzĂ©sƱ autĂłbusz vĂ©gĂĄllomĂĄsĂĄnĂĄl. Magam is oda jĂĄrtam ? hetenkint legalĂĄbb hĂĄromszor ? ebĂ©delni. Az ?U? autĂłbusz a SantĂ©-fegyhĂĄz elƑtt futott el. A magas, komor falak mindig a forradalomra emlĂ©keztettek. ?Chez Paul? kis helyisĂ©ge elƑtt, az utcĂĄn is voltak asztalok. A napi menĂŒt hatalmas fekete tĂĄblĂĄn hirdette a jĂĄrĂłkelƑknek. ValahĂĄnyszor bementem, mindig ott lĂĄttam azt a zĂĄrkĂłzott termĂ©szetƱ, magĂĄnyos, kissĂ© szĂłrakozott francia kollĂ©gĂĄt, aki zenekritikĂĄkat Ă­rt tekintĂ©lyes, de nem nagy pĂ©ldĂĄnyszĂĄmĂș napilapba. Egyszer Ășgy adĂłdott, hogy nen volt kĂŒlön asztal, a tulajdonos leĂŒltetett mellĂ©. MagyarnyelvƱ hetilapok voltak nĂĄlam, feltƱnt neki. BeszĂ©lgetni kezdtĂŒnk. A tulajdonos bĂĄmult... A zenekritikus addig mĂ©g senkivel nem ĂĄllt szĂłba a vendĂ©gek közĂŒl. Többször megismĂ©tlƑdött ez a jelenet, amĂ­g egyszer igy szĂłlt:
? Ha este rĂĄĂ©r ... talĂĄlkozhatunk... A Place des Ternes az ĂĄlllandĂł helyem. - Ott ĂŒlök DupontnĂĄl, a teraszon.
A Place des Ternes közelĂ©ben lakott Indig OttĂł, ÁbrahĂĄm PĂĄl Ă©s nĂ©hĂĄny mĂĄs magyar. IdƑnkĂ©nt meglĂĄtogattam Ƒket. AkkortĂĄjt Ă©lt PĂĄrisban Hunyady SĂĄndor is. Gondoltam, felkeresem. Este a Dupont-teraszon meglĂĄttam a zenekritikust. LeĂŒltem asztalĂĄhoz.
GyönyörƱ tölltƑtollal Ă­rt. LevĂ©l volt a zsebemben, de a ceruzĂĄmat Ă©s tollamat a mĂĄsik kabĂĄtomban felejtettem. ElkĂ©rtem tƑle egy pillanatra, hogy megcĂ­mezzem a borĂ­tĂ©kot.
? SajnĂĄlom? ezt nem adhatom oda? Itt a mĂĄsik ...
ElƑvett a zsebĂ©bƑl egy mĂĄsik töltƑtollat, sokkal szebbet Ă©s elegĂĄnsabbat. (Ismerem a töltƑtollas embereket, nem szĂ­vesen adjĂĄk kölcsön idegennek Ă©s tƑle sem vettem rossznĂ©ven, mert megtagadta tƑlem.)
BarĂĄtom azonban megmagyarĂĄzta:
? Cher Monsieur, ezzel a töltƑtollal mĂĄs nem Ă­rhat... Van rĂĄ okom... Furcsa töltƑtoll... Ha Ă©rdekli, szĂ­vesen elmesĂ©lhetem a törtĂ©netĂ©t.
(Az autóbuszjegy emlékeztetett erre a históriåra.)
Jean B. zenekritikust lapja Salzburgba kĂŒldte az ĂŒnnepi jĂĄtĂ©kokra. St. Wolfgangban bĂ©relt szobĂĄt Ă©s estĂ©nkint autĂłn ment ĂĄt Salzburgba. St. Wolfgangban, a szĂĄllodĂĄban megismerkedett egy nagyon szĂ©p nƑvel SĂ©tĂĄlgattak, csevegtek, csĂłnakĂĄztak, flörtöltek. Salzkammerguti flört volt. Majdnem szerelem. TalĂĄn több is, mint szerelem: mƱvĂ©szlelkek talĂĄlkozĂłja. KĂ©t hĂ©tig szĂłrakoztak egyĂŒtt, de a gyönyörƱ szƑke hölgy sohasem kĂ­sĂ©rte el a zenekritikust Salzburgba. ImĂĄdta ugyan a zenĂ©t, de valahĂĄnyszor meghĂ­vtĂĄk, hallgassa meg az ?Egyiptomi HelĂ©nĂĄt? vagy ?Figaro hĂĄzassĂĄgĂĄt?, kitĂ©rƑ vĂĄlaszt adott. Augusztus derekĂĄn törtĂ©nt. Egyik este, amikor nem volt nagy hangverseny vagy operaelƑadĂĄs, a zenekritikus szabad volt. CsĂłnakba ĂŒltek Ă©s romantikĂĄztak a tavon.
? Hajnalban utazom ? mondta a szƑke hölgy. ? Jean ne felejtsen el... Maga Ă­rĂł... Csak egy mĂłdon tudom elĂ©rni, hogy ne sorozzon egyszerƱ emlĂ©kei közĂ©: magĂĄnak adom ezt a töltƑtollat. Mindig ezzel Ă­rjon Ă©s akkor eszĂ©be fogok jutni...
MĂĄsnap Jean egyedĂŒl csĂłnakĂĄzott a nagy hegyek között elterĂŒlƑ tĂł vizĂ©n.
MĂșlt az idƑ. HĂłnapok mĂșlva egy vilĂĄghĂ­rƱ karmester Parisba Ă©rkezik Ă©s Jean fƑszerkesztƑje a Hotel Scribe halljĂĄba kĂŒldi a zenekritikust, a karmester sajtĂłfogadĂĄsĂĄra. A hĂ­res muzsikus megjelenik Ă©s leĂŒl az ĂșjsĂĄgĂ­rĂłk közĂ©. Azok elƑveszik jegyzetfĂŒzetĂŒket, ceruzĂĄjukat Ă©s tollakat ... Jegyeznek...
A nagy karmester sok szĂ©p dolgot mond a zenĂ©rƑl, karrierjĂ©rƑl. Egyszerre csak elakad a szava. Felkel karosszĂ©kĂ©bƑl, odalĂ©p Jeanhoz, rĂĄmutat a tollĂĄra s halkan kĂ©rdezi:
? Szóval ön az?
Jean felnéz rå és bólint:
? Én vagyok...
TöbbĂ© nem esett szĂł a tollrĂłl, amely a hĂ­res karmester tulajdona volt, nem beszĂ©lgettek a hĂ­res karmester felesĂ©gĂ©rƑl sem, aki a tollat Jeannak ajĂĄndĂ©kozta ...
Milyen kicsi a vilĂĄg.

VilĂĄg ĂșjsĂĄg 1947 szeptember

Hírlevél

x