A töltĆtoll
Ărta KristĂłf KĂĄroly (1947)
? Erre az Ăłcska kabĂĄtra igazĂĄn nincsen szĂŒksĂ©ged ? mondta tegnap a felesĂ©gem. ? Odaadjuk a favĂĄgĂłnak. Panaszkodott, hogy nem tud magĂĄnak ruhĂĄt venni.
ĂrĂłasztalomnĂĄl ĂŒltem Ă©s meglepetve bĂĄmultam rĂ©gi kabĂĄtomra. Azt hittem, mĂĄr elkallĂłdott, elveszett. MielĆtt levittĂ©k volna a pincĂ©be, ? ahol a favĂĄgĂł dolgozott ? ĂĄtnĂ©ztem a zsebeit. A szivarzsebben pĂĄrisi autĂłbuszjegyet talĂĄltam. Istenem ... Milyen rĂ©gen volt... 1939-ben ...
SzemĂŒgyre vettem az autĂłbuszjegyet. Vajjon hovĂĄ mehettem vele, melyik kocsin vĂĄltottam? Egyszerre csak eszembe jutott a törtĂ©net...
NĂ©hĂĄny mƱvĂ©szember nagyon felkarolta a ?Chez Paul? nevƱ vendĂ©gĆcskĂ©t az ?U? jelzĂ©sƱ autĂłbusz vĂ©gĂĄllomĂĄsĂĄnĂĄl. Magam is oda jĂĄrtam ? hetenkint legalĂĄbb hĂĄromszor ? ebĂ©delni. Az ?U? autĂłbusz a SantĂ©-fegyhĂĄz elĆtt futott el. A magas, komor falak mindig a forradalomra emlĂ©keztettek. ?Chez Paul? kis helyisĂ©ge elĆtt, az utcĂĄn is voltak asztalok. A napi menĂŒt hatalmas fekete tĂĄblĂĄn hirdette a jĂĄrĂłkelĆknek. ValahĂĄnyszor bementem, mindig ott lĂĄttam azt a zĂĄrkĂłzott termĂ©szetƱ, magĂĄnyos, kissĂ© szĂłrakozott francia kollĂ©gĂĄt, aki zenekritikĂĄkat Ărt tekintĂ©lyes, de nem nagy pĂ©ldĂĄnyszĂĄmĂș napilapba. Egyszer Ășgy adĂłdott, hogy nen volt kĂŒlön asztal, a tulajdonos leĂŒltetett mellĂ©. MagyarnyelvƱ hetilapok voltak nĂĄlam, feltƱnt neki. BeszĂ©lgetni kezdtĂŒnk. A tulajdonos bĂĄmult... A zenekritikus addig mĂ©g senkivel nem ĂĄllt szĂłba a vendĂ©gek közĂŒl. Többször megismĂ©tlĆdött ez a jelenet, amĂg egyszer igy szĂłlt:
? Ha este rĂĄĂ©r ... talĂĄlkozhatunk... A Place des Ternes az ĂĄlllandĂł helyem. - Ott ĂŒlök DupontnĂĄl, a teraszon.
A Place des Ternes közelĂ©ben lakott Indig OttĂł, ĂbrahĂĄm PĂĄl Ă©s nĂ©hĂĄny mĂĄs magyar. IdĆnkĂ©nt meglĂĄtogattam Ćket. AkkortĂĄjt Ă©lt PĂĄrisban Hunyady SĂĄndor is. Gondoltam, felkeresem. Este a Dupont-teraszon meglĂĄttam a zenekritikust. LeĂŒltem asztalĂĄhoz.
GyönyörƱ tölltĆtollal Ărt. LevĂ©l volt a zsebemben, de a ceruzĂĄmat Ă©s tollamat a mĂĄsik kabĂĄtomban felejtettem. ElkĂ©rtem tĆle egy pillanatra, hogy megcĂmezzem a borĂtĂ©kot.
? SajnĂĄlom? ezt nem adhatom oda? Itt a mĂĄsik ...
ElĆvett a zsebĂ©bĆl egy mĂĄsik töltĆtollat, sokkal szebbet Ă©s elegĂĄnsabbat. (Ismerem a töltĆtollas embereket, nem szĂvesen adjĂĄk kölcsön idegennek Ă©s tĆle sem vettem rossznĂ©ven, mert megtagadta tĆlem.)
BarĂĄtom azonban megmagyarĂĄzta:
? Cher Monsieur, ezzel a töltĆtollal mĂĄs nem Ărhat... Van rĂĄ okom... Furcsa töltĆtoll... Ha Ă©rdekli, szĂvesen elmesĂ©lhetem a törtĂ©netĂ©t.
(Az autóbuszjegy emlékeztetett erre a históriåra.)
Jean B. zenekritikust lapja Salzburgba kĂŒldte az ĂŒnnepi jĂĄtĂ©kokra. St. Wolfgangban bĂ©relt szobĂĄt Ă©s estĂ©nkint autĂłn ment ĂĄt Salzburgba. St. Wolfgangban, a szĂĄllodĂĄban megismerkedett egy nagyon szĂ©p nĆvel SĂ©tĂĄlgattak, csevegtek, csĂłnakĂĄztak, flörtöltek. Salzkammerguti flört volt. Majdnem szerelem. TalĂĄn több is, mint szerelem: mƱvĂ©szlelkek talĂĄlkozĂłja. KĂ©t hĂ©tig szĂłrakoztak egyĂŒtt, de a gyönyörƱ szĆke hölgy sohasem kĂsĂ©rte el a zenekritikust Salzburgba. ImĂĄdta ugyan a zenĂ©t, de valahĂĄnyszor meghĂvtĂĄk, hallgassa meg az ?Egyiptomi HelĂ©nĂĄt? vagy ?Figaro hĂĄzassĂĄgĂĄt?, kitĂ©rĆ vĂĄlaszt adott. Augusztus derekĂĄn törtĂ©nt. Egyik este, amikor nem volt nagy hangverseny vagy operaelĆadĂĄs, a zenekritikus szabad volt. CsĂłnakba ĂŒltek Ă©s romantikĂĄztak a tavon.
? Hajnalban utazom ? mondta a szĆke hölgy. ? Jean ne felejtsen el... Maga ĂrĂł... Csak egy mĂłdon tudom elĂ©rni, hogy ne sorozzon egyszerƱ emlĂ©kei közĂ©: magĂĄnak adom ezt a töltĆtollat. Mindig ezzel Ărjon Ă©s akkor eszĂ©be fogok jutni...
MĂĄsnap Jean egyedĂŒl csĂłnakĂĄzott a nagy hegyek között elterĂŒlĆ tĂł vizĂ©n.
MĂșlt az idĆ. HĂłnapok mĂșlva egy vilĂĄghĂrƱ karmester Parisba Ă©rkezik Ă©s Jean fĆszerkesztĆje a Hotel Scribe halljĂĄba kĂŒldi a zenekritikust, a karmester sajtĂłfogadĂĄsĂĄra. A hĂres muzsikus megjelenik Ă©s leĂŒl az ĂșjsĂĄgĂrĂłk közĂ©. Azok elĆveszik jegyzetfĂŒzetĂŒket, ceruzĂĄjukat Ă©s tollakat ... Jegyeznek...
A nagy karmester sok szĂ©p dolgot mond a zenĂ©rĆl, karrierjĂ©rĆl. Egyszerre csak elakad a szava. Felkel karosszĂ©kĂ©bĆl, odalĂ©p Jeanhoz, rĂĄmutat a tollĂĄra s halkan kĂ©rdezi:
? Szóval ön az?
Jean felnéz rå és bólint:
? Ăn vagyok...
TöbbĂ© nem esett szĂł a tollrĂłl, amely a hĂres karmester tulajdona volt, nem beszĂ©lgettek a hĂres karmester felesĂ©gĂ©rĆl sem, aki a tollat Jeannak ajĂĄndĂ©kozta ...
Milyen kicsi a vilĂĄg.