Töltőtoll-tilalom Kínában

„A kínai kormány kultuszminisztere érdekes rendeletet adott ki: megtiltotta a közép- és főiskoláknak, hogy a tanulók töltőtollat használjanak. A miniszteri rendelkezés elmondja, hogy a cifra kínai betűket tulajdonképpen nem írni, hanem rajzolni kell, már pedig a töltőtollal rajzolni nem lehet. Kína nem gondol arra, — mondja továbbá a rendelet megokolása — hogy a hagyományos kínai írásmódról lemondjon, vagy azt megváltoztassa. A kínai iskoláknak tehát arra kell törekedniük, hogy a tanulók minél jobban és minél szebben megtanulják a cifra kínai írást. Ne írják, hanem rajzolják a kínai betűket, éppen ezért ne használjanak töltőtollat. Egy nagy londoni újság elmondja, hogy a töltőtoll valósággal forradalmi hatást váltott ki Kínában. A hagyományokhoz hű kínaiak egy szép reggel észrevették, hogy a kínai írás olvashatatlanná lett. Kutatták az okát és megállapították, hogy mindennek a töltőtoll az oka.


Hivatalokban, irodákban, a kereskedelmi és társadalmi életben szinte máról-holnapra minden kínai ellátta magát töltőtollal, de a töltőtollal már nem tudták a kínai betűket művésziesen lerajzolni, sőt a kínai írás gyorsaságából is vesztett. Miután pedig a töltőtoll gyakorlati értékét Kínában is felismerték, a kínaiaknak előbb- utóbb le kellett volna mondaniok a cifra kínai betűkről és át kellett volna térniök az „európai“ betűkre. A papság a templomokban harcba szállt a töltőtoll ellen. Végül pedig a kormány is letárgyalta a töltőtoll-kérdést és úgy határozott, hogy az iskolákból száműzi a töltőtollat. Természetesen a miniszteri rendelet még nem jelenti a töltőtoll által okozott háborúság békéjét, ugyanis a töltőtoll-pártnak már több százezer tagja van.” (Magyar Rendőr, 1936)