Bearanyozott múlt

Nemrég birtokomba került egy régi magyar töltőtoll. Korát tekintve a '40-es évekre datálom. A toll külsőre a Parker egy, a harmincas években gyártott típusára hajaz. A csíkozás, a mintázat szinte ugyanaz, a színe a magyarnak egy kissé sárgább. Anyaga mindkettőnek celluloid. A szívószerkezete a Parker tollnak gombnyomós, míg a magyaré parafa dugattyús. A háború előtt készült magyar tollak jó minősége (belső szívószerkezete fém) jelen van benne, ugyanakkor a klipsz már érzékelteti a korszakváltást. Nyers, brutális az arany-fekete környezetben, mint a vasmunkás ökle. Nem összeillő párosítás.



Aranyozás előtt (alsó) és után (felső)

A tollkészítő szövetkezetnél valószínűleg nem találtak a raktáron jobb klipszet a tollhoz, úgyhogy kényszerből rátették ezt. Az is lehet, a régi időkből megmaradt tolltestre egy fémműhely brigád veretett pár darabot hozzá. Aranyozással nem foglalkoztak. Vagyis aligha volt tudatos, mérnöki választás, esztétikai szempontok szerinti döntés e fém klipsz. E két rész összehangolására tettem kísérletet azzal, hogy a klipszet bearanyoztam. Úgy ítélem, nem egy korabeli kiforrott tollesztétika arculcsapása történt ezáltal, hanem egy késleltetett korrekció. Hamisítványnak semmiképpen nem nevezném, inkább kísérletnek. Az biztos, ilyen toll nincs még egy. De elfogadom, hogy a nyers szín is érvényes.

Az "eredeti" Parker toll
Az "eredeti" Parker toll (itt tekinthető meg)