Az írás mindig is az emberi kultúra szerves része volt, és a módjai, ahogy az emberek rögzítették gondolataikat és üzeneteiket, folyamatosan változtak az idők során. A gondolattovábbítást a posta megjelenése lendítette fel, a leveleken megjelentek a bélyegek (1840), ami megteremtette a bélyegművészet világát, külön műfajként a mail artot is (1960). Ezzel párhuzamosan a töltőtollak is hasonló fejlődési ívet írtak le. Kettőjük találkozásának emlékeit gyűjtöttem össze.
Az üveghegyű régi tollak igazi kuriózumnak számítanak manapság, hiszen elég egyszer leejteni, vagy odakoppintani a toll végét, és a javíthatatlan törés csak a megmaradt, ép tollak értékét növeli. Ugyanakkor már új gyártású üvegtollakat is vásárolhatunk, amivel fokozhatjuk a kézírás élményét, főleg, ha napfényes lapon használjuk. Mi van az az üveghegyen túl?
A festménybe öltözött töltőtoll
Az Urushival bevont Maki-e tollak világa
Az Urushi lakkal díszített Maki-e toll nem csupán egy műalkotás, hanem a hagyományos japán lakkozási technikák remek példája is. A témáról egész köteteket lehetne írni, de az alábbi írás csupán egy rövid bevezetőt ad az Urushi anyaggal bevont Maki-e tollak lakkozási technikáinak világába.
Létezik egy híres francia márka, amelynek számos termékén az 1957-es dátum olvasható. Bár a Charles Chevignon céget 1979-ben alapították, a sajátos visszadátumozás sem a termék eladóit, sem a vevőket nem igazán zavarja. A különös az, hogy ezzel az ellentmondással nem sokan foglalkoztak eddig, de a tompens.com utánajárt, ki is (vagy inkább ki nem) valójában Charles Chevignon, a fantompilóta?
Népszavazást tartanak a Lánchídról, pontosabban a négy kérdés közül az utolsó a híd forgalmi rendjével foglalkozik. Már Széchenyi István felismerte a városi zöldfelületek jelentőségét, és javasolta a városfásítás és a zöld körgyűrű kialakítását. A híd alapjait 1842-ben helyezték el, és 1849-ben adták át a forgalomnak. Ennek kapcsán bemutatok két Lánchid (rövid i) töltőtollat, valamint a Tibaldi majdnem 2 milliós Széchenyi tollát.
A tompens.com elkötelezett a társadalmi felelősségvállalás mellett, és örömmel jelenti be, hogy elindítja jótékonysági eladásait, amelyen alkalmanként régi és új írószerek vásárolhatók meg. Az eladásból származó bevételek a támogatásra a kiválasztott szervezeteket segítik majd, melyeket az adott tétel vevője dönthet el (alapítványok, civil szervezetek, egyéb segítő szolgáltatások).
Nemrég akadt a kezembe egy interjú egy töltőtoll készítőről egy távoli napilapban (print). A címe Tollak, melyeknek lelkük van. Mióta tollakkal foglalkozom, rendszeresen találkozom hasonló megállapításokkal, miszerint a tollnak van lelke. E cím kapcsán elhatároztam, megvizsgálom a kérdést, és amennyiben rendelkezik pszichével a toll, toll-lélekbúvárként alámerülök a témában. A kérdés elég kényes, hiszen ha az okfejtésem végeredménye az, hogy a tollak lelketlenek, könnyen rám éghet ugyanez a diagnózis.
Még 2022 december közepén keresett fel Hulej Emese, a Nők lapja munkatársa. Eddig a töltőtollával kapcsolatban találkoztunk, de ezúttal újságírói minőségében hívott. Riportcsokrot készít, és ebbe szeretné bemutatni a töltőtoll javító tevékenységemet. A beszélgetésre eljönne Falus Kriszta fényképész is. 2023 január elejére beszéltünk meg találkozót. Érkezésük előtt elővettem pár tollat, valamint igyekeztem a eltüntetni a tintafoltokat a kezemről. Az egykori fotóriporteri tevékenységemből megmaradt a MÚOSZ tagságom, vagyis kollégákat fogadtam a műhelyemben.
Január 22-én volt 34 éve, hogy meghalt Weöres Sándor. Ennek apropóján jutott eszembe az a könyv (sajnos nem az enyém), amiben egy dedikálás során a töltőtollat rímbe faragta a költő. A decemberi OpenAIval készült interjúban amúgy a mesterséges intelligencia tudott arról, hogy Weöres Sándor töltőtollal is írt. Az alkalmi verssel viszont csak itt, csak most találkozhat először az olvasó. A könyvbe a költő golyóstollal dedikált, de ennek oka elsősorban az lehetett, hogy a korabeli könyv papírja nem kedvelte a tintát, mivel a rostok között könnyen fut szét a színes folyadék. Viszont sikerült azonosítani azt a tollat, amit egy fotón a kezében tart. 