Carlos Luiz ZafĂłn:
A szél årnyéka
részlet
Carlos Ruiz ZafĂłn 1964 szeptember 25-Ă©n szĂŒletett BarcelonĂĄban. 10 Ă©vesen kezdett Ărni. A regĂ©nyĂrĂĄs mellett forgatĂłkönyĂrĂłkĂ©nt Ă©s az El PaĂs, valamint a La Vanguardia cĂmƱ spanyol napilapoknak dolgozott. 2001-ben jelentette meg elsĆ, felnĆtteknek szĂłlĂł regĂ©nyĂ©t La sombra del viento cĂmmel (A szĂ©l ĂĄrnyĂ©ka). E regĂ©ny rĂ©szletĂ©nek a fĆszereplĆje egy Montblanc MeisterstĂŒck töltĆtoll.Â
Gyerekkoromban volt idĆ, amikor ĂrĂł szerettem volna lenni, Ă©s regĂ©nyes Ă©letre vĂĄgytam, bizonyĂĄra azĂ©rt, mert könyvek Ă©s könyvkereskedĆk közt nevelkedtem. ĂrĂłi ĂĄlmaimat - azon kĂvĂŒl, hogy mindössze ötĂ©ves voltam, amikor mĂ©g minden olyan varĂĄzslatosan egyszerƱnek tƱnik - az a csodĂĄlatosan megmunkĂĄlt, mĂves darab is tĂĄplĂĄlta, amely egy töltĆtollĂŒzlet kirakatĂĄban foglalt helyet, az Anselmo ClavĂ© utcĂĄban, közvetlenĂŒl a Katonai KormĂĄnyzĂłsĂĄg Ă©pĂŒlete mögött.
RajongĂĄsom tĂĄrgya, egy pompĂĄs, fekete töltĆtoll â isten tudja hĂĄny aprĂł, finom dĂszĂtĂ©ssel, metszĂ©ssel a szĂĄrĂĄn â Ășgy uralta a kirakatot, akĂĄr egy koronaĂ©kszer. A toll hegye önmagĂĄban is csodĂĄlatra mĂ©ltĂł alkotĂĄs volt: kĂĄprĂĄzatos arany- Ă©s ezĂŒstberakĂĄsok, barokkos cirĂĄdĂĄk Ă©kesĂtettĂ©k, s Ășgy ragyogott, mint az alexandriai vilĂĄgĂtĂłtorony. Amikor apĂĄmmal sĂ©tĂĄlni mentĂŒnk, addig nyaggattam, amĂg el nem vitt a kirakathoz. ApĂĄm azt mondogatta, hogy ehhez hasonlĂł tolla csak egy csĂĄszĂĄrnak lehet. Ami engem illet, a lelkem mĂ©lyĂ©n meg voltam rĂłla gyĆzĆdve, hogy effĂ©le csodaszerszĂĄmmal a regĂ©nytĆl az enciklopĂ©diĂĄig bĂĄrmit meg lehet Ărni, talĂĄn mĂ©g olyan leveleket is, amelyek nincsenek alĂĄrendelve a posta korlĂĄtolt lehetĆsĂ©geinek. Gyermeki ĂĄrtatlansĂĄgomban azt hittem, hogy mindaz, amit ezzel a tollal ĂrnĂ©k, a vilĂĄgon bĂĄrhovĂĄ eljutna, mĂ©g arra a felfoghatatlan helyre is, ahovĂĄ apĂĄm szerint anyĂĄm tĂĄvozott, Ă©s ahonnan soha többĂ© nem is tĂ©r vissza.
Egy szĂ©p napon fogtuk magunkat, Ă©s bementĂŒnk a boltba, hogy a kirakatban tĂŒndöklĆ kĂŒlönleges portĂ©ka irĂĄnt Ă©rdeklĆdjĂŒnk. KiderĂŒlt, hogy a töltĆtollak kirĂĄlynĆjĂ©rĆl van szĂł, egy sorszĂĄmmal ellĂĄtott Montblanc MeisterstĂŒck termĂ©krĆl, amely eredetileg Victor Hugo tulajdona volt, legalĂĄbbis ezt ĂĄllĂtotta az eladĂł ĂŒnnepĂ©lyes ĂĄhĂtattal a hangjĂĄban. EbbĆl az arany tollhegybĆl fakadt A nyomorultak kĂ©zirata â tudtuk meg.
â Mint a Vichy CatalĂĄn gyöngyözĆ cseppjei a Caldas-forrĂĄsbĂłl â szavalta az eladĂł.
ElmesĂ©lte, hogy egy pĂĄrizsi gyƱjtĆtĆl szerezte a tollat, aki szemĂ©lyesen adta ĂĄt neki, Ă©s biztosĂtotta a darab szĂĄrma;l ĂĄsĂĄ nak hitelessĂ©gĂ©rĆl.
â Na Ă©s, mennyibe kerĂŒl egy ilyen becses jĂłszĂĄg, ha szabad kĂ©rdeznem? â Ă©rdeklĆdött apĂĄm.
ApĂĄmnak mĂĄr az összeg puszta emlĂtĂ©sĂ©re is kifutott a vĂ©r az arcĂĄbĂłl, Ă©n viszont addigra mĂĄr testestĆl-lelkestĆl meg voltam babonĂĄzva. Az eladĂł, mintha fizikaprofesszoroknak nĂ©zett volna bennĂŒnket, valami Ă©rthetetlen zagyvasĂĄgot zĂșdĂtott rĂĄnk a nemesfĂ©mötvözetekrĆl Ă©s a tĂĄvol-keleti zomĂĄncokrĂłl, valamint a dugattyĂșk Ă©s a közlekedĆedĂ©nyek forradalmi elmĂ©letĂ©rĆl, amely mĂĄr az ismeretlen teuton tudomĂĄnynak is rĂ©sze volt, majd az ĂrĂĄstechnolĂłgia fejlĆdĂ©sĂ©nek dicsĆ vezĂ©r-fonalĂĄvĂĄ vĂĄlt. MentsĂ©gĂ©re legyen mondva: noha lerĂtt rĂłlunk, hogy lyukas a zsebĂŒnk, hagyta, hogy annyiszor fogjuk meg a tollat, ahĂĄnyszor csak akarjuk, sĆt mĂ©g tintĂĄval is feltöltötte a kedvĂŒnkĂ©rt, majd pergamenszerƱ papĂrt hozott, hogy arra kanyarĂtsam a nevem, s Ăgy, Victor Hugo nyomdokain indulhassak el az ĂrĂłi pĂĄlyĂĄn. AztĂĄn fogta a tollat, egy kendĆvel felitatta rĂłla a tintĂĄt, Ă©s visszahelyezte tiszteletbeli trĂłnusĂĄra.
â TalĂĄn majd mĂĄskor â makogta alig hallhatĂłan apĂĄm.
Az utcĂĄra lĂ©pve szelĂden elmagyarĂĄzta, hogy mi nem engedhetĂŒnk meg magunknak egy ilyen drĂĄga holmit. A könyvesboltunk bevĂ©tele Ă©ppen arra elĂ©g, hogy eltartsuk belĆle magunkat, s Ă©n jĂł iskolĂĄba jĂĄrhassak. Hugo mester Montblanc tollĂĄnak mĂ©g vĂĄrnia kell. Nem vĂĄlaszoltam, de leolvashatta arcomrĂłl a csalĂłdottsĂĄgot.
â Tudod mit? â ajĂĄnlotta. â Ha majd olyan nagy leszel, hogy Ărni tanulsz, visszajövĂŒnk, Ă©s megvesszĂŒk azt a tollat.
â Ăs ha addigra elviszik elĆlĂŒnk?
â Ezt nem veszi meg senki, nekem elhiheted. Ăm ha mĂ©gis, akkor majd megkĂ©rjĂŒk a mi aranykezƱ don FedericĂłnkat, hogy kĂ©szĂtsen egyet.
Don Federico, könyvesboltunk alkalmi vendĂ©ge a környĂ©k ĂłrĂĄsmestere volt, s aligha akadt nĂĄla illedelmesebb, udvariasabb teremtmĂ©ny a nyugati fĂ©ltekĂ©n. KĂ©zĂŒgyessĂ©gĂ©nek többmĂ©rföldes körzetben hĂre kelt, a Ribera-negyedtĆl egĂ©szen a Ninot piacig. MĂĄsfajta hĂre is volt, ĂĄm korĂĄntsem olyan becses, mint a fenti: azt rebesgettĂ©k rĂłla, hogy erotikus von-zalmat tĂĄplĂĄl a szĂ©p testƱ, zĂŒllött ifjak irĂĄnt, Ă©s elĆszeretettel öltözik nĆnek, pĂ©ldĂĄul Estrellita CastrĂłnak, a hĂres spanyol Ă©nekesnĆnek.
â Ăs ha don Federico arany keze mĂĄssal lesz elfoglalva?
ApĂĄm gyanakodva vonta fel a szemöldökĂ©t, mint aki attĂłl tart, hogy a rosszindulatĂș szĂłbeszĂ©d megrontotta az ĂĄrtatlansĂĄgomat.Â
â Don Federico minden nĂ©met szerkentyƱhöz Ă©rt valamicskĂ©t. SzĂŒksĂ©g esetĂ©n akĂĄr egy Volkswagent is össze tudna eszkĂĄbĂĄlni. EgyĂ©bkĂ©nt utĂĄna kellene nĂ©zni, hasznĂĄltak-e mĂĄr töltĆtollat Victor Hugo idejĂ©ben. Lehet, hogy csak mese az egĂ©sz.
ApĂĄm jĂłl ismert szkepticizmusa megrendĂtett. Ăn szĂłrĂłl szĂłra elhittem a toll törtĂ©netĂ©t, bĂĄr azt sem vettem volna rossz nĂ©ven, ha don Federico bĂŒtyköl nekem egy hozzĂĄ hasonlĂłt. Ăgy legalĂĄbb lett volna idĆm a Victor HugĂłhoz mĂ©ltĂł magaslatokra hĂĄgni. SzerencsĂ©mre apĂĄmnak igaza lett: a Montblanc mĂ©g Ă©vekig ott pompĂĄzott a kirakatban, mi pedig minden szombat dĂ©lelĆtt elzarĂĄndokoltunk hozzĂĄ.Â
â MĂ©g mindig ott van â mondogattam ĂĄhĂtattal.
â TerĂĄd vĂĄr â vĂĄlaszolta ilyenkor apĂĄm.
â Tudja, hogy egyszer a tiĂ©d lesz, Ă©s mestermƱvet alkotsz vele.
â Ăn levelet akarok vele Ărni. A mamĂĄnak. Hogy ne Ă©rezze magĂĄt olyan egyedĂŒl.
ApĂĄm rezzenĂ©stelen arccal nĂ©zett a szemembe.Â
â A mama nincs egyedĂŒl, Daniel. A JĂłistennel van. Ăs velĂŒnk is, csak mi nem lĂĄtjuk Ćt.
IlyesmirĆl prĂ©dikĂĄlt az iskolĂĄban Vicente atya is, egy Ă©lemedett korĂș jezsuita pap, aki kezĂ©t-lĂĄbĂĄt törve igyekezett beavatni bennĂŒnket a vilĂĄg rejtelmeibe â a gramofontĂłl a fogfĂĄjĂĄsig â, s magyarĂĄzatait MĂĄtĂ© evangĂ©liumĂĄbĂłl vett idĂ©zetekkel tĂĄmasztotta alĂĄ. Csakhogy apĂĄm szĂĄjĂĄbĂłl olyan valĂłszĂnƱtlenĂŒl hangzott az egĂ©sz, hogy gyanakodni kezdtem.Â
â De Istennek miĂ©rt van rĂĄ szĂŒksĂ©ge?
â Nem tudom. Egy nap, ha majd talĂĄlkozunk vele, megkĂ©rdezzĂŒk tĆle.
Egy idĆ utĂĄn lemondtam a levĂ©lĂrĂĄsrĂłl, Ă©s azt gondoltam, hogy ha mĂĄr Ăgy ĂĄll a dolog, mĂ©giscsak hasznosabb lenne mindjĂĄrt a nagy mƱvel kezdeni az ĂrĂĄst. Mivel tollam nem volt, egy apĂĄmtĂłl kölcsönvett kettes Staedtler ceruzĂĄval firkĂĄltam tele az irkĂĄmat. A törtĂ©net, hogy, hogy nem, egy töltĆtollrĂłl szĂłlt, ami kĂsĂ©rtetiesen hasonlĂtott a kirakatbĂ©lire, rĂĄadĂĄsul varĂĄzsereje volt. Jobban mondva egykori tulajdonosĂĄnak, egy szerencsĂ©tlen regĂ©nyĂrĂłnak a szelleme lakozott benne, akinek az Ă©hsĂ©g Ă©s a hideg oltotta ki az Ă©letĂ©t. A toll egy diĂĄk kezĂ©be kerĂŒlt, aki papĂrra vetette az ĂrĂł utolsĂł, befejezetlen mƱvĂ©t. Nem emlĂ©kszem, honnan vettem vagy loptam az ötletet, de annyi szent, hogy soha többĂ© nem jutott eszembe ehhez hasonlĂł. De amint szavakba akartam önteni a tĂ©mĂĄt, csĂŒtörtököt mondott a tudĂĄsom. Ăresen kongtak a mondataim, kĂ©pi fordulataim pedig azokra a lĂĄbfĂŒrdĆreklĂĄmokra emlĂ©keztettek amelyek akkoriban a villamosmegĂĄllĂłkban dĂszelegtek. A ceruzĂĄban lĂĄttam kudarcom okĂĄt, Ă©s egyre jobban vĂĄgyakoztam a tollra, mert biztos voltam benne, hogy annak birtokĂĄban igazi ĂrĂłvĂĄ vĂĄlhatnĂ©k. ApĂĄm aggodalommal vegyes bĂŒszkesĂ©ggel figyelte sikertelen kĂŒzdelmemet.Â
â Na, hogy ĂĄll a regĂ©nyed, Daniel?
â Nem tudom. Ha megvolna a tollam, jobban boldogulnĂ©k.
ApĂĄm Ășgy gondolta, ilyesfajta kifogĂĄs csak egy jövendĆbeli ĂrĂłnak juthat az eszĂ©be.
â Ărd csak tovĂĄbb, ne csĂŒggedj! Mire az elsĆ mƱved elkĂ©szĂŒl, megveszem neked a tollat.
â MegĂgĂ©red?
ApĂĄm vĂĄlaszul elmosolyodott, ahogyan szokott. SzerencsĂ©jĂ©re ĂrĂłi ambĂciĂłim hamar lelohadtak, s mĂĄr csak megszokĂĄsbĂłl beszĂ©ltĂŒnk rĂłluk. Ehhez az is hozzĂĄjĂĄrult, hogy felfedeztem a mechanikus jĂĄtĂ©kokat Ă©s azokat a bĂĄdogszerkentyƱket, amelyeket a Los Encantes piacon lehetett kapni, a mi pĂ©nztĂĄrcĂĄnkhoz szabott ĂĄron. A gyermeki lelkesedĂ©s olyan ingatag, akĂĄr a hƱtlen szeretĆ. Nekem sem kellett sok, egy idĆ utĂĄn mĂĄr csak a felhĂșzhatĂł autĂłk Ă©s hajĂłk Ă©rdekeltek. Nem kĂ©rleltem többĂ© az apĂĄmat, hogy lĂĄtogassunk el Victor Hugo tollĂĄhoz, s Ć sem erĆltette a dolgot. Olyan volt az egĂ©sz, mint egy szertefoszlĂł ĂĄlom, apĂĄmrĂłl azonban a mai napig annak a sovĂĄny embernek a kĂ©pĂ©t Ćrzöm az emlĂ©kezetemben, aki viseltes, lĂłgĂł ruhĂĄt, elnyƱtt kalapot hordott (az utĂłbbit hasznĂĄltan vette a Condal utcĂĄban, hĂ©t pezetĂĄĂ©rt), s aki nem engedhette meg magĂĄnak, hogy megvegyen egy nyavalyĂĄs, drĂĄga tollat, aminek semmi haszna nem volt, bĂĄr a fia szĂĄmĂĄra a mindensĂ©get jelentette volna.
A szél årnyéka; ford. Vajdics Anikó; Palatinus, Bp., 2005
Carlos Luiz ZafĂłnrĂłl bĆvebben (WikipĂ©dia)
Â