Carlos Luiz ZafĂłn:
A szél årnyéka

részlet

Carlos Ruiz ZafĂłn 1964 szeptember 25-Ă©n szĂŒletett BarcelonĂĄban. 10 Ă©vesen kezdett Ă­rni. A regĂ©nyĂ­rĂĄs mellett forgatĂłkönyĂ­rĂłkĂ©nt Ă©s az El PaĂ­s, valamint a La Vanguardia cĂ­mƱ spanyol napilapoknak dolgozott. 2001-ben jelentette meg elsƑ, felnƑtteknek szĂłlĂł regĂ©nyĂ©t La sombra del viento cĂ­mmel (A szĂ©l ĂĄrnyĂ©ka). E regĂ©ny rĂ©szletĂ©nek a fƑszereplƑje egy Montblanc MeisterstĂŒck töltƑtoll. 

Gyerekkoromban volt idƑ, amikor Ă­rĂł szerettem volna lenni, Ă©s regĂ©nyes Ă©letre vĂĄgytam, bizonyĂĄra azĂ©rt, mert könyvek Ă©s könyvkereskedƑk közt nevelkedtem. ÍrĂłi ĂĄlmaimat - azon kĂ­vĂŒl, hogy mindössze ötĂ©ves voltam, amikor mĂ©g minden olyan varĂĄzslatosan egyszerƱnek tƱnik - az a csodĂĄlatosan megmunkĂĄlt, mĂ­ves darab is tĂĄplĂĄlta, amely egy töltƑtollĂŒzlet kirakatĂĄban foglalt helyet, az Anselmo ClavĂ© utcĂĄban, közvetlenĂŒl a Katonai KormĂĄnyzĂłsĂĄg Ă©pĂŒlete mögött.

RajongĂĄsom tĂĄrgya, egy pompĂĄs, fekete töltƑtoll — isten tudja hĂĄny aprĂł, finom dĂ­szĂ­tĂ©ssel, metszĂ©ssel a szĂĄrĂĄn — Ășgy uralta a kirakatot, akĂĄr egy koronaĂ©kszer. A toll hegye önmagĂĄban is csodĂĄlatra mĂ©ltĂł alkotĂĄs volt: kĂĄprĂĄzatos arany- Ă©s ezĂŒstberakĂĄsok, barokkos cirĂĄdĂĄk Ă©kesĂ­tettĂ©k, s Ășgy ragyogott, mint az alexandriai vilĂĄgĂ­tĂłtorony. Amikor apĂĄmmal sĂ©tĂĄlni mentĂŒnk, addig nyaggattam, amĂ­g el nem vitt a kirakathoz. ApĂĄm azt mondogatta, hogy ehhez hasonlĂł tolla csak egy csĂĄszĂĄrnak lehet. Ami engem illet, a lelkem mĂ©lyĂ©n meg voltam rĂłla gyƑzƑdve, hogy effĂ©le csodaszerszĂĄmmal a regĂ©nytƑl az enciklopĂ©diĂĄig bĂĄrmit meg lehet Ă­rni, talĂĄn mĂ©g olyan leveleket is, amelyek nincsenek alĂĄrendelve a posta korlĂĄtolt lehetƑsĂ©geinek. Gyermeki ĂĄrtatlansĂĄgomban azt hittem, hogy mindaz, amit ezzel a tollal Ă­rnĂ©k, a vilĂĄgon bĂĄrhovĂĄ eljutna, mĂ©g arra a felfoghatatlan helyre is, ahovĂĄ apĂĄm szerint anyĂĄm tĂĄvozott, Ă©s ahonnan soha többĂ© nem is tĂ©r vissza.

Egy szĂ©p napon fogtuk magunkat, Ă©s bementĂŒnk a boltba, hogy a kirakatban tĂŒndöklƑ kĂŒlönleges portĂ©ka irĂĄnt Ă©rdeklƑdjĂŒnk. KiderĂŒlt, hogy a töltƑtollak kirĂĄlynƑjĂ©rƑl van szĂł, egy sorszĂĄmmal ellĂĄtott Montblanc MeisterstĂŒck termĂ©krƑl, amely eredetileg Victor Hugo tulajdona volt, legalĂĄbbis ezt ĂĄllĂ­totta az eladĂł ĂŒnnepĂ©lyes ĂĄhĂ­tattal a hangjĂĄban. EbbƑl az arany tollhegybƑl fakadt A nyomorultak kĂ©zirata — tudtuk meg.
— Mint a Vichy CatalĂĄn gyöngyözƑ cseppjei a Caldas-forrĂĄsbĂłl — szavalta az eladĂł.
ElmesĂ©lte, hogy egy pĂĄrizsi gyƱjtƑtƑl szerezte a tollat, aki szemĂ©lyesen adta ĂĄt neki, Ă©s biztosĂ­totta a darab szĂĄrma;l ĂĄsĂĄ nak hitelessĂ©gĂ©rƑl.
— Na Ă©s, mennyibe kerĂŒl egy ilyen becses jĂłszĂĄg, ha szabad kĂ©rdeznem? — Ă©rdeklƑdött apĂĄm.

ApĂĄmnak mĂĄr az összeg puszta emlĂ­tĂ©sĂ©re is kifutott a vĂ©r az arcĂĄbĂłl, Ă©n viszont addigra mĂĄr testestƑl-lelkestƑl meg voltam babonĂĄzva. Az eladĂł, mintha fizikaprofesszoroknak nĂ©zett volna bennĂŒnket, valami Ă©rthetetlen zagyvasĂĄgot zĂșdĂ­tott rĂĄnk a nemesfĂ©mötvözetekrƑl Ă©s a tĂĄvol-keleti zomĂĄncokrĂłl, valamint a dugattyĂșk Ă©s a közlekedƑedĂ©nyek forradalmi elmĂ©letĂ©rƑl, amely mĂĄr az ismeretlen teuton tudomĂĄnynak is rĂ©sze volt, majd az Ă­rĂĄstechnolĂłgia fejlƑdĂ©sĂ©nek dicsƑ vezĂ©r-fonalĂĄvĂĄ vĂĄlt. MentsĂ©gĂ©re legyen mondva: noha lerĂ­tt rĂłlunk, hogy lyukas a zsebĂŒnk, hagyta, hogy annyiszor fogjuk meg a tollat, ahĂĄnyszor csak akarjuk, sƑt mĂ©g tintĂĄval is feltöltötte a kedvĂŒnkĂ©rt, majd pergamenszerƱ papĂ­rt hozott, hogy arra kanyarĂ­tsam a nevem, s Ă­gy, Victor Hugo nyomdokain indulhassak el az Ă­rĂłi pĂĄlyĂĄn. AztĂĄn fogta a tollat, egy kendƑvel felitatta rĂłla a tintĂĄt, Ă©s visszahelyezte tiszteletbeli trĂłnusĂĄra.

— Talán majd máskor — makogta alig hallhatóan apám.
Az utcĂĄra lĂ©pve szelĂ­den elmagyarĂĄzta, hogy mi nem engedhetĂŒnk meg magunknak egy ilyen drĂĄga holmit. A könyvesboltunk bevĂ©tele Ă©ppen arra elĂ©g, hogy eltartsuk belƑle magunkat, s Ă©n jĂł iskolĂĄba jĂĄrhassak. Hugo mester Montblanc tollĂĄnak mĂ©g vĂĄrnia kell. Nem vĂĄlaszoltam, de leolvashatta arcomrĂłl a csalĂłdottsĂĄgot.
— Tudod mit? — ajĂĄnlotta. — Ha majd olyan nagy leszel, hogy Ă­rni tanulsz, visszajövĂŒnk, Ă©s megvesszĂŒk azt a tollat.
— És ha addigra elviszik elƑlĂŒnk?
— Ezt nem veszi meg senki, nekem elhiheted. Ám ha mĂ©gis, akkor majd megkĂ©rjĂŒk a mi aranykezƱ don FedericĂłnkat, hogy kĂ©szĂ­tsen egyet.

Don Federico, könyvesboltunk alkalmi vendĂ©ge a környĂ©k ĂłrĂĄsmestere volt, s aligha akadt nĂĄla illedelmesebb, udvariasabb teremtmĂ©ny a nyugati fĂ©ltekĂ©n. KĂ©zĂŒgyessĂ©gĂ©nek többmĂ©rföldes körzetben hĂ­re kelt, a Ribera-negyedtƑl egĂ©szen a Ninot piacig. MĂĄsfajta hĂ­re is volt, ĂĄm korĂĄntsem olyan becses, mint a fenti: azt rebesgettĂ©k rĂłla, hogy erotikus von-zalmat tĂĄplĂĄl a szĂ©p testƱ, zĂŒllött ifjak irĂĄnt, Ă©s elƑszeretettel öltözik nƑnek, pĂ©ldĂĄul Estrellita CastrĂłnak, a hĂ­res spanyol Ă©nekesnƑnek.
— És ha don Federico arany keze mással lesz elfoglalva?

ApĂĄm gyanakodva vonta fel a szemöldökĂ©t, mint aki attĂłl tart, hogy a rosszindulatĂș szĂłbeszĂ©d megrontotta az ĂĄrtatlansĂĄgomat. 
— Don Federico minden nĂ©met szerkentyƱhöz Ă©rt valamicskĂ©t. SzĂŒksĂ©g esetĂ©n akĂĄr egy Volkswagent is össze tudna eszkĂĄbĂĄlni. EgyĂ©bkĂ©nt utĂĄna kellene nĂ©zni, hasznĂĄltak-e mĂĄr töltƑtollat Victor Hugo idejĂ©ben. Lehet, hogy csak mese az egĂ©sz.

ApĂĄm jĂłl ismert szkepticizmusa megrendĂ­tett. Én szĂłrĂłl szĂłra elhittem a toll törtĂ©netĂ©t, bĂĄr azt sem vettem volna rossz nĂ©ven, ha don Federico bĂŒtyköl nekem egy hozzĂĄ hasonlĂłt. Így legalĂĄbb lett volna idƑm a Victor HugĂłhoz mĂ©ltĂł magaslatokra hĂĄgni. SzerencsĂ©mre apĂĄmnak igaza lett: a Montblanc mĂ©g Ă©vekig ott pompĂĄzott a kirakatban, mi pedig minden szombat dĂ©lelƑtt elzarĂĄndokoltunk hozzĂĄ. 

— MĂ©g mindig ott van — mondogattam ĂĄhĂ­tattal.
— Terád vár — válaszolta ilyenkor apám.
— Tudja, hogy egyszer a tiĂ©d lesz, Ă©s mestermƱvet alkotsz vele.
— Én levelet akarok vele Ă­rni. A mamĂĄnak. Hogy ne Ă©rezze magĂĄt olyan egyedĂŒl.

Apåm rezzenéstelen arccal nézett a szemembe. 
— A mama nincs egyedĂŒl, Daniel. A JĂłistennel van. És velĂŒnk is, csak mi nem lĂĄtjuk Ƒt.
IlyesmirƑl prĂ©dikĂĄlt az iskolĂĄban Vicente atya is, egy Ă©lemedett korĂș jezsuita pap, aki kezĂ©t-lĂĄbĂĄt törve igyekezett beavatni bennĂŒnket a vilĂĄg rejtelmeibe — a gramofontĂłl a fogfĂĄjĂĄsig —, s magyarĂĄzatait MĂĄtĂ© evangĂ©liumĂĄbĂłl vett idĂ©zetekkel tĂĄmasztotta alĂĄ. Csakhogy apĂĄm szĂĄjĂĄbĂłl olyan valĂłszĂ­nƱtlenĂŒl hangzott az egĂ©sz, hogy gyanakodni kezdtem. 

— De Istennek miĂ©rt van rĂĄ szĂŒksĂ©ge?
— Nem tudom. Egy nap, ha majd talĂĄlkozunk vele, megkĂ©rdezzĂŒk tƑle.
Egy idƑ utĂĄn lemondtam a levĂ©lĂ­rĂĄsrĂłl, Ă©s azt gondoltam, hogy ha mĂĄr Ă­gy ĂĄll a dolog, mĂ©giscsak hasznosabb lenne mindjĂĄrt a nagy mƱvel kezdeni az Ă­rĂĄst. Mivel tollam nem volt, egy apĂĄmtĂłl kölcsönvett kettes Staedtler ceruzĂĄval firkĂĄltam tele az irkĂĄmat. A törtĂ©net, hogy, hogy nem, egy töltƑtollrĂłl szĂłlt, ami kĂ­sĂ©rtetiesen hasonlĂ­tott a kirakatbĂ©lire, rĂĄadĂĄsul varĂĄzsereje volt. Jobban mondva egykori tulajdonosĂĄnak, egy szerencsĂ©tlen regĂ©nyĂ­rĂłnak a szelleme lakozott benne, akinek az Ă©hsĂ©g Ă©s a hideg oltotta ki az Ă©letĂ©t. A toll egy diĂĄk kezĂ©be kerĂŒlt, aki papĂ­rra vetette az Ă­rĂł utolsĂł, befejezetlen mƱvĂ©t. Nem emlĂ©kszem, honnan vettem vagy loptam az ötletet, de annyi szent, hogy soha többĂ© nem jutott eszembe ehhez hasonlĂł. De amint szavakba akartam önteni a tĂ©mĂĄt, csĂŒtörtököt mondott a tudĂĄsom. Üresen kongtak a mondataim, kĂ©pi fordulataim pedig azokra a lĂĄbfĂŒrdƑreklĂĄmokra emlĂ©keztettek amelyek akkoriban a villamosmegĂĄllĂłkban dĂ­szelegtek. A ceruzĂĄban lĂĄttam kudarcom okĂĄt, Ă©s egyre jobban vĂĄgyakoztam a tollra, mert biztos voltam benne, hogy annak birtokĂĄban igazi Ă­rĂłvĂĄ vĂĄlhatnĂ©k. ApĂĄm aggodalommal vegyes bĂŒszkesĂ©ggel figyelte sikertelen kĂŒzdelmemet. 

— Na, hogy ĂĄll a regĂ©nyed, Daniel?
— Nem tudom. Ha megvolna a tollam, jobban boldogulnĂ©k.
ApĂĄm Ășgy gondolta, ilyesfajta kifogĂĄs csak egy jövendƑbeli Ă­rĂłnak juthat az eszĂ©be.
— Írd csak tovĂĄbb, ne csĂŒggedj! Mire az elsƑ mƱved elkĂ©szĂŒl, megveszem neked a tollat.
— MegĂ­gĂ©red?
ApĂĄm vĂĄlaszul elmosolyodott, ahogyan szokott. SzerencsĂ©jĂ©re Ă­rĂłi ambĂ­ciĂłim hamar lelohadtak, s mĂĄr csak megszokĂĄsbĂłl beszĂ©ltĂŒnk rĂłluk. Ehhez az is hozzĂĄjĂĄrult, hogy felfedeztem a mechanikus jĂĄtĂ©kokat Ă©s azokat a bĂĄdogszerkentyƱket, amelyeket a Los Encantes piacon lehetett kapni, a mi pĂ©nztĂĄrcĂĄnkhoz szabott ĂĄron. A gyermeki lelkesedĂ©s olyan ingatag, akĂĄr a hƱtlen szeretƑ. Nekem sem kellett sok, egy idƑ utĂĄn mĂĄr csak a felhĂșzhatĂł autĂłk Ă©s hajĂłk Ă©rdekeltek. Nem kĂ©rleltem többĂ© az apĂĄmat, hogy lĂĄtogassunk el Victor Hugo tollĂĄhoz, s Ƒ sem erƑltette a dolgot. Olyan volt az egĂ©sz, mint egy szertefoszlĂł ĂĄlom, apĂĄmrĂłl azonban a mai napig annak a sovĂĄny embernek a kĂ©pĂ©t Ƒrzöm az emlĂ©kezetemben, aki viseltes, lĂłgĂł ruhĂĄt, elnyƱtt kalapot hordott (az utĂłbbit hasznĂĄltan vette a Condal utcĂĄban, hĂ©t pezetĂĄĂ©rt), s aki nem engedhette meg magĂĄnak, hogy megvegyen egy nyavalyĂĄs, drĂĄga tollat, aminek semmi haszna nem volt, bĂĄr a fia szĂĄmĂĄra a mindensĂ©get jelentette volna.

A szél årnyéka; ford. Vajdics Anikó; Palatinus, Bp., 2005

Carlos Luiz ZafĂłn

Carlos Luiz ZafĂłnrĂłl bƑvebben (WikipĂ©dia)

 

Hírlevél


A Firefox böngĂ©szƑben hiba lĂ©phet fel az email elkĂŒldĂ©sekor! HasznĂĄljon mĂĄs böngĂ©szƑt!

x