A lĂșdtollba zĂĄrt tinta / Poyenar

Pierre Poyenar pen

Élt egyszer rĂ©gen egy romĂĄn matematikus, Petrache Poenaru, francia nevĂ©n Pierre Poyenar (1799-1875), akinek a töltƑtoll feltalĂĄlĂĄsĂĄt tulajdonĂ­tjĂĄk. Egy korabeli rajz alapjĂĄn igyekeztem rekonstruĂĄlni azt az Ă­rĂłeszközt, melyet 1827 mĂĄjus 5-Ă©n jegyeztek be a pĂĄrizsi talĂĄlmĂĄnyi hivatalban. A feltalĂĄlĂł Ă©pp a francia fƑvĂĄrosban jĂĄrt egyetemre (ekkor vette fel a Poyenar nevet), amikor praktikus okokbĂłl, mivel sokat szenvedett a mĂĄrtogatĂłs tollĂĄval, kifejlesztett egy olyan Ă­rĂłeszközt, ami – szavait idĂ©zve – kifogyhatatlan hordozhatĂł toll, mely önmagĂĄt lĂĄtja el tintĂĄval (plume portable sans fin, qui s'alimente elle-mĂȘme avec de l'encre). A talĂĄlmĂĄnyt nem követte tömeggyĂĄrtĂĄs, azt Ă©vtizedek utĂĄn indĂ­totta el Lewis Edson Waterman (1837–1901) több mint ötven Ă©vvel kĂ©sƑbb, 1884-tƑl. A romĂĄn törtĂ©netĂ­rĂĄs megemlĂ­ti mĂ©g, hogy Ƒ volt az elsƑ romĂĄn, aki vonaton utazott (London – Liverpool között), emlĂ©kĂ©t egy bukaresti metróållomĂĄs is Ƒrzi. A szabadalmi hivatalba benyĂșjtott vĂĄzlat alapjĂĄn a talĂĄlmĂĄny lĂ©nyege, hogy a tintĂĄt a tolltest (nagyobb lĂșdtoll szĂĄra) tĂĄrolja Ă©s onnan adagolja a tollhegy irĂĄnyĂĄba. Arra nem sikerĂŒlt rĂĄjönnöm, milyen „kifogyhatatlan” tintĂĄt hasznĂĄlt, de az akkor hasznĂĄlatos „mĂĄrtogatĂĄsok” közötti rövid idƑhöz kĂ©pest bizonyosan vĂ©gtelennek tƱnt a hasznĂĄlhatĂłsĂĄga.

Az alĂĄbbi ĂĄbrĂĄn kĂ©pzeletbem összeszereltem a toll egyes elemeit. JĂłl lehet lĂĄtni, hogy a felsƑ rĂ©szt zĂĄrĂł kupak menetes, Ă©s ebbƑl a menetbƑl fejlƑdött tovĂĄbb a tekerƑs szĂ­vĂłszerkezet. A tollhegy praktikusan levĂĄlaszthatĂł, viszont nem sikerĂŒlt rĂĄjönnöm arra, hogy a kupakban lĂ©vƑ tƱ (i) mire szolgĂĄlt.

ValĂłszĂ­nƱleg a tollhegyhez a tolltestbƑl egy kis rĂ©sen szivĂĄrgott a tinta, szĂĄllĂ­tĂĄsnĂĄl a hegyet kivĂ©ve ebbe a rĂ©sbe lehetett beszĂșrni a tƱt, megakadĂĄlyozva a tinta tovĂĄbbi szivĂĄrgĂĄsĂĄt, a hegyet pedig kĂŒlön kellett hozzĂĄilleszteni a tollhoz. ValĂłszĂ­nƱleg Poyenar mĂĄr fĂ©mheggyel tervezte a tollĂĄt, ugyanis az elsƑ fĂ©m tollhegyeket gyĂĄrtĂł gĂ©pek az 1820-as Ă©vekben indultak el Birminghamben. A Poyenar-fĂ©le tollba a tintĂĄt – a leĂ­rĂĄsok szerint – a tolltest enyhe nyomogatĂĄsĂĄval lehetett felszĂ­vni, Ă©s nem kizĂĄrt, hogy a kupakba elhelyezett tƱ vezette a tolltestbe a tintĂĄt. Aki tud franciĂĄul, a kĂ©zzel Ă­rott szabadalmi leĂ­rĂĄst innen tudja pdf-ben letölteni.

Poenaru talĂĄlmĂĄnyĂĄnak jelentƑsĂ©ge elsƑsorban az, hogy a tollat mĂĄr a tinta tĂĄrolĂĄsĂĄra is lehetett hasznĂĄlni. Ennek ellenĂ©re a mĂĄrtogatĂłs tollakat 150 Ă©v utĂĄn, az 1980-as Ă©vek vĂ©gĂ©n mĂ©g hasznĂĄltĂĄk RomĂĄniĂĄban, elsƑsorban a postahivatalok asztalain voltak kihelyezve. ManapsĂĄg a postahivatalokban semmilyen Ă­rĂłeszköz nincs kitĂ©ve.

A toll rekonstrukciĂłja:

Poyenar pen

Hírlevél


A Firefox böngĂ©szƑben hiba lĂ©phet fel az email elkĂŒldĂ©sekor! HasznĂĄljon mĂĄs böngĂ©szƑt!

x