A lĂșdtollba zĂĄrt tinta / Poyenar
Ălt egyszer rĂ©gen egy romĂĄn matematikus, Petrache Poenaru, francia nevĂ©n Pierre Poyenar (1799-1875), akinek a töltĆtoll feltalĂĄlĂĄsĂĄt tulajdonĂtjĂĄk. Egy korabeli rajz alapjĂĄn igyekeztem rekonstruĂĄlni azt az ĂrĂłeszközt, melyet 1827 mĂĄjus 5-Ă©n jegyeztek be a pĂĄrizsi talĂĄlmĂĄnyi hivatalban. A feltalĂĄlĂł Ă©pp a francia fĆvĂĄrosban jĂĄrt egyetemre (ekkor vette fel a Poyenar nevet), amikor praktikus okokbĂłl, mivel sokat szenvedett a mĂĄrtogatĂłs tollĂĄval, kifejlesztett egy olyan ĂrĂłeszközt, ami â szavait idĂ©zve â kifogyhatatlan hordozhatĂł toll, mely önmagĂĄt lĂĄtja el tintĂĄval (plume portable sans fin, qui s'alimente elle-mĂȘme avec de l'encre). A talĂĄlmĂĄnyt nem követte tömeggyĂĄrtĂĄs, azt Ă©vtizedek utĂĄn indĂtotta el Lewis Edson Waterman (1837â1901) több mint ötven Ă©vvel kĂ©sĆbb, 1884-tĆl. A romĂĄn törtĂ©netĂrĂĄs megemlĂti mĂ©g, hogy Ć volt az elsĆ romĂĄn, aki vonaton utazott (London â Liverpool között), emlĂ©kĂ©t egy bukaresti metróållomĂĄs is Ćrzi. A szabadalmi hivatalba benyĂșjtott vĂĄzlat alapjĂĄn a talĂĄlmĂĄny lĂ©nyege, hogy a tintĂĄt a tolltest (nagyobb lĂșdtoll szĂĄra) tĂĄrolja Ă©s onnan adagolja a tollhegy irĂĄnyĂĄba. Arra nem sikerĂŒlt rĂĄjönnöm, milyen âkifogyhatatlanâ tintĂĄt hasznĂĄlt, de az akkor hasznĂĄlatos âmĂĄrtogatĂĄsokâ közötti rövid idĆhöz kĂ©pest bizonyosan vĂ©gtelennek tƱnt a hasznĂĄlhatĂłsĂĄga.
Az alĂĄbbi ĂĄbrĂĄn kĂ©pzeletbem összeszereltem a toll egyes elemeit. JĂłl lehet lĂĄtni, hogy a felsĆ rĂ©szt zĂĄrĂł kupak menetes, Ă©s ebbĆl a menetbĆl fejlĆdött tovĂĄbb a tekerĆs szĂvĂłszerkezet. A tollhegy praktikusan levĂĄlaszthatĂł, viszont nem sikerĂŒlt rĂĄjönnöm arra, hogy a kupakban lĂ©vĆ tƱ (i) mire szolgĂĄlt.
ValĂłszĂnƱleg a tollhegyhez a tolltestbĆl egy kis rĂ©sen szivĂĄrgott a tinta, szĂĄllĂtĂĄsnĂĄl a hegyet kivĂ©ve ebbe a rĂ©sbe lehetett beszĂșrni a tƱt, megakadĂĄlyozva a tinta tovĂĄbbi szivĂĄrgĂĄsĂĄt, a hegyet pedig kĂŒlön kellett hozzĂĄilleszteni a tollhoz. ValĂłszĂnƱleg Poyenar mĂĄr fĂ©mheggyel tervezte a tollĂĄt, ugyanis az elsĆ fĂ©m tollhegyeket gyĂĄrtĂł gĂ©pek az 1820-as Ă©vekben indultak el Birminghamben. A Poyenar-fĂ©le tollba a tintĂĄt â a leĂrĂĄsok szerint â a tolltest enyhe nyomogatĂĄsĂĄval lehetett felszĂvni, Ă©s nem kizĂĄrt, hogy a kupakba elhelyezett tƱ vezette a tolltestbe a tintĂĄt. Aki tud franciĂĄul, a kĂ©zzel Ărott szabadalmi leĂrĂĄst innen tudja pdf-ben letölteni.
Poenaru talĂĄlmĂĄnyĂĄnak jelentĆsĂ©ge elsĆsorban az, hogy a tollat mĂĄr a tinta tĂĄrolĂĄsĂĄra is lehetett hasznĂĄlni. Ennek ellenĂ©re a mĂĄrtogatĂłs tollakat 150 Ă©v utĂĄn, az 1980-as Ă©vek vĂ©gĂ©n mĂ©g hasznĂĄltĂĄk RomĂĄniĂĄban, elsĆsorban a postahivatalok asztalain voltak kihelyezve. ManapsĂĄg a postahivatalokban semmilyen ĂrĂłeszköz nincs kitĂ©ve.
A toll rekonstrukciĂłja: