Weöres SĂĄndor töltĆtolla
JanuĂĄr 22-Ă©n volt 34 Ă©ve, hogy meghalt Weöres SĂĄndor. Ennek apropĂłjĂĄn jutott eszembe az a könyv (sajnos nem az enyĂ©m), amiben egy dedikĂĄlĂĄs sorĂĄn a töltĆtollat rĂmbe faragta a költĆ. A decemberi OpenAIval kĂ©szĂŒlt interjĂșban amĂșgy a mestersĂ©ges intelligencia tudott arrĂłl, hogy Weöres SĂĄndor töltĆtollal is Ărt. Az alkalmi verssel viszont csak itt, csak most talĂĄlkozhat elĆször az olvasĂł. A könyvbe a költĆ golyĂłstollal dedikĂĄlt, de ennek oka elsĆsorban az lehetett, hogy a korabeli könyv papĂrja nem kedvelte a tintĂĄt, mivel a rostok között könnyen fut szĂ©t a szĂnes folyadĂ©k. Viszont sikerĂŒlt azonosĂtani azt a tollat, amit egy fotĂłn a kezĂ©ben tart.

NyĂĄry KrisztiĂĄn Ăgy Ăr Weöres SĂĄndor utolsĂł Ă©letszakaszĂĄrĂłl: âAmikor 1988 vĂ©gĂ©n a költĆ kĂłrhĂĄzba kerĂŒlt. Amy is nagyon beteg volt mĂĄr, de nem akart elszakadni fĂ©rjĂ©tĆl. Mellette ĂŒlt akkor is, amikor azt lĂĄtta, hogy hirtelen mĂ©ly rĂĄnc jelent meg SĂĄndor szemöldökei között. âMi fĂĄj, SĂĄndor?ââ kĂ©rdezte. âFelmegyek a magassĂĄgos egekbe, az fĂĄj.â Ezek voltak az utolsĂł szavaik egymĂĄshoz, Weöres SĂĄndor nem sokkal ezutĂĄn kĂłmĂĄba esett, Ă©s többĂ© nem tĂ©rt magĂĄhoz. KĂĄrolyi Amy mĂ©g tizennĂ©gy Ă©vet Ă©lt. Ălete vĂ©gĂ©ig kereste a vĂĄlaszt, nem lett volna-e jobb SĂĄndornak, ha mĂ©gis nagyobb szabadsĂĄgot hagy neki, hogy teljesebb Ă©letet Ă©lhessen. A vĂĄlaszt maga Weöres adta meg A nĆ cĂmƱ versĂ©ben. Sorai a fĂ©rfiak Ă©letĂ©nek Ă©rtelmĂ©rĆl kettejĂŒk kapcsolatĂĄt is jellemzik:
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazån nem él
s csak akkor Ă©l â vagy tĂĄn csak Ă©lni lĂĄtszik â
ha nĆk szemĂ©bĆl rĂĄ Ă©let sugĂĄrzik.
Az 1966 mĂĄrcius 9-Ă©n dedikĂĄlta a Babits-kutatĂł, italianista, hungarolĂłgus Ăder ZoltĂĄn szĂĄmĂĄra Weöres SĂĄndor az 1964-ben megjelent TƱzkĂșt kötetet, amiben a alĂĄbbi alkalmi versikĂ©t talĂĄljuk:
Babits DantĂ©ja: fordĂtĂĄs,
az enyĂ©m csak ordĂtĂĄs,
mert nem tudok olaszul,
csak magyarul, azt is rosszul.
A töltĆtoll nem KleopĂĄtra,
csak elĆre Ăr, sose hĂĄtra,
ezĂ©rt engem nagy kĂnba mĂĄrta,
egy név vigasztal csak, s ez: Mårta.
No de ki lehet az Ă©letsugĂĄrzĂł MĂĄrta? 1966-ban a költĆ felesĂ©ge KĂĄrolyi Amy volt (ekkor mĂĄr 20 Ă©ve ismertĂ©k egymĂĄst), akinek nem volt harmadik neve⊠A maradĂ©k kettĆ pedig nem hasonlĂt a MĂĄrta nĂ©vre. Weöres Ă©s MĂĄrta szĂłpĂĄrra rĂĄkeresve egy verset talĂĄltam az interneten: A pesti ismeretlennek, aminek az alcĂme âMint utĂłlag kiderĂŒlt, MolnĂĄr MĂĄrta hegedƱmƱvĂ©sznĆnekâ. Az utolsĂł 3 sora:
nincs nékem tårsam a mennybolt alatt,
ezĂ©rt mindenkin segĂteni vĂĄgyom,
az egész mindenség az én csalådom.
BĂĄrkinek is Ărta, a tĂĄrstalansĂĄg kifejezĂ©s a nĆs WeörestĆl metafizikai Ă©rtelemben lehetett csupĂĄn elviselhetĆ Amy szĂĄmĂĄra. Erre a metafizikai szorongĂĄsra vigaszt nyĂșjtĂł MĂĄrta talĂĄn egy metanĂ©v.
Weöres SĂĄndor valĂłban âszimpatizĂĄltâ hosszĂș Ă©vekig egy hegedƱmƱvĂ©sznĆvel, aki Maros Rudolf zeneszerzĆ felesĂ©ge volt (mielĆtt hozzĂĄ ment volna, mĂĄr ismertĂ©k egymĂĄst). Viszont nem MĂĄrta, hanem KlĂĄra volt a neve (az Ć viszonyukrĂłl itt olvashat). Innen mĂĄr nem talĂĄltam mĂĄs nyomot, ki lehetett az egyetlen vigaszt nyujtĂł MĂĄrta.
A töltĆtoll viszont, amit egy fiatalkori kĂ©pĂ©n lĂĄthatunk, sikerĂŒlt azonosĂtani. TermĂ©szetesen vĂ©gsĆ bizonyĂtĂ©kom erre sincs, de valĂłszĂnƱleg egy Tintenkulit fog a költĆ. E mĂĄrka többnyire csĆtollakat gyĂĄrtott, de szĂ©p szĂĄmmal talĂĄlunk tollheggyel ellĂĄtott ĂrĂłszereket is.
Azt a kĂ©rdĂ©st sem tudtam kibontani, KleopĂĄtra hogyan is Ărt hĂĄtra - ellentĂ©tben a töltĆtollal (az egyiptomiak minden irĂĄnyba Ărtak).
Â
UI. TatĂĄr Jeromos volt kedves fehĂvni a figyelmemet BebĆk GĂĄbor megosztĂĄsĂĄra, amiben KĂĄrolyi Amy idĂ©zi fel a fotĂł körĂŒlmĂ©nyeit:
âAz oÌtvenes eÌvek legelejeÌn (1951) bementuÌnk SaÌndorral a volt Rigler-papiÌrkereskedeÌsbe, az ErzseÌbet-hiÌdnaÌl, s megvettuÌk az oÌsszes kaphatoÌ sziÌnuÌ tustintaÌt. Fekete â zoÌld â piros â saÌrga â keÌk. SaÌndor leuÌlt erre a szeÌkre, ehhez az asztalhoz, s egy sima lapuÌ koÌnyvecskeÌbe verseket iÌrt, eÌs melleÌjuÌk rajzolgatott. Ott keÌszuÌlt a szemem laÌttaÌra a karaÌcsonyi ajaÌndeÌkom. Ilyen eÌlmeÌnyem csak akkor van, ha addig uÌloÌk viraÌgbimboÌ eloÌtt, miÌg ki nem nyiÌlik.â
WeoÌres SaÌndor eÌs KaÌrolyi Amy eÌlete keÌpekben. OÌsszeaÌlliÌtotta: KaÌrolyi Amy. MagvetoÌ, Bp., 1984: 156.
Na de...
... mivel a kĂ©pen nem Ășgy tƱnik, hogy a költĆ egy papĂrkereskedĂ©sben ĂŒl, mĂĄsrĂ©szt nem Ă©letszerƱ, hogy hirtelen ott terem egy fĂ©nykĂ©pĂ©sz (vagy csak Ășgy fotĂłzgat a felesĂ©ge vagy valaki egy papĂrboltban), rövid kutakodĂĄs utĂĄn kiderĂtettem, hogy a kĂ©phez Ărt szöveg nem ugyanazt a pillanatot rögzĂti, ugyanis az MTVA FotĂłarchĂvuma szerint a kĂ©p Budapesten, 1954. december 11-Ă©n kĂ©szĂŒlt Weöres SĂĄndor ĂrĂł otthonĂĄban, nem a Rigler- papĂrkereskedĂ©sben, K. Amy visszaemlĂ©kezĂ©se pedig 1951-es Ă©vre vonatkozik.
Harminc év utån összekeverednek az emlékek.