Weöres SĂĄndor töltƑtolla

JanuĂĄr 22-Ă©n volt 34 Ă©ve, hogy meghalt Weöres SĂĄndor. Ennek apropĂłjĂĄn jutott eszembe az a könyv (sajnos nem az enyĂ©m), amiben egy dedikĂĄlĂĄs sorĂĄn a töltƑtollat rĂ­mbe faragta a költƑ. A  decemberi OpenAIval kĂ©szĂŒlt interjĂșban amĂșgy a mestersĂ©ges intelligencia tudott arrĂłl, hogy Weöres SĂĄndor töltƑtollal is Ă­rt. Az alkalmi verssel viszont csak itt, csak most talĂĄlkozhat elƑször az olvasĂł. A könyvbe a költƑ golyĂłstollal dedikĂĄlt, de ennek oka elsƑsorban az lehetett, hogy a korabeli könyv papĂ­rja nem kedvelte a tintĂĄt, mivel a rostok között könnyen fut szĂ©t a szĂ­nes folyadĂ©k. Viszont sikerĂŒlt azonosĂ­tani azt a tollat, amit egy fotĂłn a kezĂ©ben tart.
Weöres Såndor

NyĂĄry KrisztiĂĄn Ă­gy Ă­r Weöres SĂĄndor utolsĂł Ă©letszakaszĂĄrĂłl: „Amikor 1988 vĂ©gĂ©n a költƑ kĂłrhĂĄzba kerĂŒlt. Amy is nagyon beteg volt mĂĄr, de nem akart elszakadni fĂ©rjĂ©tƑl. Mellette ĂŒlt akkor is, amikor azt lĂĄtta, hogy hirtelen mĂ©ly rĂĄnc jelent meg SĂĄndor szemöldökei között. „Mi fĂĄj, SĂĄndor?”– kĂ©rdezte. „Felmegyek a magassĂĄgos egekbe, az fĂĄj.” Ezek voltak az utolsĂł szavaik egymĂĄshoz, Weöres SĂĄndor nem sokkal ezutĂĄn kĂłmĂĄba esett, Ă©s többĂ© nem tĂ©rt magĂĄhoz. KĂĄrolyi Amy mĂ©g tizennĂ©gy Ă©vet Ă©lt. Élete vĂ©gĂ©ig kereste a vĂĄlaszt, nem lett volna-e jobb SĂĄndornak, ha mĂ©gis nagyobb szabadsĂĄgot hagy neki, hogy teljesebb Ă©letet Ă©lhessen. A vĂĄlaszt maga Weöres adta meg A nƑ cĂ­mƱ versĂ©ben. Sorai a fĂ©rfiak Ă©letĂ©nek Ă©rtelmĂ©rƑl kettejĂŒk kapcsolatĂĄt is jellemzik:

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazån nem él
s csak akkor Ă©l – vagy tĂĄn csak Ă©lni lĂĄtszik –
ha nƑk szemĂ©bƑl rĂĄ Ă©let sugĂĄrzik.


Az 1966 mĂĄrcius 9-Ă©n dedikĂĄlta a Babits-kutatĂł, italianista, hungarolĂłgus Éder ZoltĂĄn szĂĄmĂĄra Weöres SĂĄndor az 1964-ben megjelent TƱzkĂșt kötetet, amiben a alĂĄbbi alkalmi versikĂ©t talĂĄljuk:

Babits Dantéja: fordítås,
az enyém csak ordítås,
mert nem tudok olaszul,
csak magyarul, azt is rosszul.


A töltƑtoll nem KleopĂĄtra,
csak elƑre ír, sose hátra,
ezért engem nagy kínba mårta,
egy név vigasztal csak, s ez: Mårta.

Weöres Såndor dedikålåsa 1966
No de ki lehet az Ă©letsugĂĄrzĂł MĂĄrta? 1966-ban a költƑ felesĂ©ge KĂĄrolyi Amy volt (ekkor mĂĄr 20 Ă©ve ismertĂ©k egymĂĄst), akinek nem volt harmadik neve
 A maradĂ©k kettƑ pedig nem hasonlĂ­t a MĂĄrta nĂ©vre. Weöres Ă©s MĂĄrta szĂłpĂĄrra rĂĄkeresve egy verset talĂĄltam az interneten: A pesti ismeretlennek, aminek az alcĂ­me „Mint utĂłlag kiderĂŒlt, MolnĂĄr MĂĄrta hegedƱmƱvĂ©sznƑnek”. Az utolsĂł 3 sora:


nincs nékem tårsam a mennybolt alatt,
ezért mindenkin segíteni vågyom,
az egész mindenség az én csalådom.


BĂĄrkinek is Ă­rta, a tĂĄrstalansĂĄg kifejezĂ©s a nƑs WeörestƑl metafizikai Ă©rtelemben lehetett csupĂĄn elviselhetƑ Amy szĂĄmĂĄra. Erre a metafizikai szorongĂĄsra vigaszt nyĂșjtĂł MĂĄrta talĂĄn egy metanĂ©v.
Weöres SĂĄndor valĂłban „szimpatizĂĄlt” hosszĂș Ă©vekig egy hegedƱmƱvĂ©sznƑvel, aki Maros Rudolf zeneszerzƑ felesĂ©ge volt (mielƑtt hozzĂĄ ment volna, mĂĄr ismertĂ©k egymĂĄst). Viszont nem MĂĄrta, hanem KlĂĄra volt a neve (az Ƒ viszonyukrĂłl itt olvashat). Innen mĂĄr nem talĂĄltam mĂĄs nyomot, ki lehetett az egyetlen vigaszt nyujtĂł MĂĄrta.

A töltƑtoll viszont, amit egy fiatalkori kĂ©pĂ©n lĂĄthatunk, sikerĂŒlt azonosĂ­tani. TermĂ©szetesen vĂ©gsƑ bizonyĂ­tĂ©kom erre sincs, de valĂłszĂ­nƱleg egy Tintenkulit fog a költƑ. E mĂĄrka többnyire csƑtollakat gyĂĄrtott, de szĂ©p szĂĄmmal talĂĄlunk tollheggyel ellĂĄtott Ă­rĂłszereket is.

Weöres SĂĄndor töltƑtolla

Azt a kĂ©rdĂ©st sem tudtam kibontani, KleopĂĄtra hogyan is Ă­rt hĂĄtra - ellentĂ©tben a töltƑtollal (az egyiptomiak minden irĂĄnyba Ă­rtak).

 

UI. TatĂĄr Jeromos volt kedves fehĂ­vni a figyelmemet BebƑk GĂĄbor megosztĂĄsĂĄra, amiben KĂĄrolyi Amy idĂ©zi fel a fotĂł körĂŒlmĂ©nyeit:


„Az ötvenes évek legelején (1951) bementünk Sándorral a volt Rigler-papírkereskedésbe, az Erzsébet-hídnál, s megvettük az összes kapható színû tustintát. Fekete — zöld — piros — sárga — kék. Sándor leült erre a székre, ehhez az asztalhoz, s egy sima lapú könyvecskébe verseket írt, és melléjük rajzolgatott. Ott készült a szemem láttára a karácsonyi ajándékom. Ilyen élményem csak akkor van, ha addig ülök virágbimbó elôtt, míg ki nem nyílik.”
Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képekben. Összeállította: Károlyi Amy. Magvetô, Bp., 1984: 156.

Na de...

... mivel a kĂ©pen nem Ășgy tƱnik, hogy a költƑ egy papĂ­rkereskedĂ©sben ĂŒl, mĂĄsrĂ©szt nem Ă©letszerƱ, hogy hirtelen ott terem egy fĂ©nykĂ©pĂ©sz (vagy csak Ășgy fotĂłzgat a felesĂ©ge vagy valaki egy papĂ­rboltban), rövid kutakodĂĄs utĂĄn kiderĂ­tettem, hogy a kĂ©phez Ă­rt szöveg nem ugyanazt a pillanatot rögzĂ­ti, ugyanis az MTVA FotĂłarchĂ­vuma szerint a kĂ©p Budapesten, 1954. december 11-Ă©n kĂ©szĂŒlt Weöres SĂĄndor Ă­rĂł otthonĂĄban, nem a Rigler- papĂ­rkereskedĂ©sben, K. Amy visszaemlĂ©kezĂ©se pedig 1951-es Ă©vre vonatkozik.
Harminc év utån összekeverednek az emlékek.

Hírlevél


A Firefox böngĂ©szƑben hiba lĂ©phet fel az email elkĂŒldĂ©sekor! HasznĂĄljon mĂĄs böngĂ©szƑt!

x