Weöres Sándor töltőtolla

Január 22-én volt 34 éve, hogy meghalt Weöres Sándor. Ennek apropóján jutott eszembe az a könyv (sajnos nem az enyém), amiben egy dedikálás során a töltőtollat rímbe faragta a költő. A  decemberi OpenAIval készült interjúban amúgy a mesterséges intelligencia tudott arról, hogy Weöres Sándor töltőtollal is írt. Az alkalmi verssel viszont csak itt, csak most találkozhat először az olvasó. A könyvbe a költő golyóstollal dedikált, de ennek oka elsősorban az lehetett, hogy a korabeli könyv papírja nem kedvelte a tintát, mivel a rostok között könnyen fut szét a színes folyadék. Viszont sikerült azonosítani azt a tollat, amit egy fotón a kezében tart.

Nyáry Krisztián így ír Weöres Sándor utolsó életszakaszáról: „Amikor 1988 végén a költő kórházba került. Amy is nagyon beteg volt már, de nem akart elszakadni férjétől. Mellette ült akkor is, amikor azt látta, hogy hirtelen mély ránc jelent meg Sándor szemöldökei között. „Mi fáj, Sándor?”– kérdezte. „Felmegyek a magasságos egekbe, az fáj.” Ezek voltak az utolsó szavaik egymáshoz, Weöres Sándor nem sokkal ezután kómába esett, és többé nem tért magához. Károlyi Amy még tizennégy évet élt. Élete végéig kereste a választ, nem lett volna-e jobb Sándornak, ha mégis nagyobb szabadságot hagy neki, hogy teljesebb életet élhessen. A választ maga Weöres adta meg A nő című versében. Sorai a férfiak életének értelméről kettejük kapcsolatát is jellemzik:

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

Az 1966 március 9-én dedikálta a Babits-kutató, italianista, hungarológus Éder Zoltán számára Weöres Sándor az 1964-ben megjelent Tűzkút kötetet, amiben a alábbi alkalmi versikét találjuk:

Babits Dantéja: fordítás,
az enyém csak ordítás,
mert nem tudok olaszul,
csak magyarul, azt is rosszul.


A töltőtoll nem Kleopátra,
csak előre ír, sose hátra,
ezért engem nagy kínba márta,
egy név vigasztal csak, s ez: Márta.


No de ki lehet az életsugárzó Márta? 1966-ban a költő felesége Károlyi Amy volt (ekkor már 20 éve ismerték egymást), akinek nem volt harmadik neve… A maradék kettő pedig nem hasonlít a Márta névre. Weöres és Márta szópárra rákeresve egy verset találtam az interneten: A pesti ismeretlennek, aminek az alcíme „Mint utólag kiderült, Molnár Márta hegedűművésznőnek”. Az utolsó 3 sora:


nincs nékem társam a mennybolt alatt,
ezért mindenkin segíteni vágyom,
az egész mindenség az én családom.


Bárkinek is írta, a társtalanság kifejezés a nős Weörestől metafizikai értelemben lehetett csupán elviselhető Amy számára. Erre a metafizikai szorongásra vigaszt nyújtó Márta talán egy metanév.
Weöres Sándor valóban „szimpatizált” hosszú évekig egy hegedűművésznővel, aki Maros Rudolf zeneszerző felesége volt (mielőtt hozzá ment volna, már ismerték egymást). Viszont nem Márta, hanem Klára volt a neve (az ő viszonyukról itt olvashat). Innen már nem találtam más nyomot, ki lehetett az egyetlen vigaszt nyujtó Márta.

A töltőtoll viszont, amit egy fiatalkori képén láthatunk, sikerült azonosítani. Természetesen végső bizonyítékom erre sincs, de valószínűleg egy Tintenkulit fog a költő. E márka többnyire csőtollakat gyártott, de szép számmal találunk tollheggyel ellátott írószereket is.

Azt a kérdést sem tudtam kibontani, Kleopátra hogyan is írt hátra - ellentétben a töltőtollal (az egyiptomiak minden irányba írtak).

UI. Tatár Jeromos volt kedves fehívni a figyelmemet Bebők Gábor megosztására, amiben Károlyi Amy idézi fel a fotó körülményeit: