Forgószél a tollban

Girard Perregaux Tourbillon töltőtoll bemutatása

Amikor eldöntöttem, hogy egy limitált kiadású Girard Perregaux (GP) Tourbillon töltőtollról írok, szembesülnöm kellett azzal, hogy a közérthetőség kedvéért pontosítanom kell a tourbillon fogalmát. És ezzel máris átbillentem az órások világába már csak azért is, mert a GP tollak csupán afféle kísérői a híres svájci óragyárnak. Ez főleg akkor megalapozott kijelentés, ha szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a GP tollakat az olasz Montegrappa tollgyártó cég készíti.

Mielőtt a tollal foglalkoznék, pár szót a tourbillonról, ami lefordítva forgószelet jelent. Amikor a hordozható órákat készítették, azzal a jelenséggel szembesültek, hogy az óra mozgatása felpörgetheti, vagy lelassíthatja a „billegő”, azaz az ide-oda forgó részt, ezzel siettetve-lassítva az idő mérését. Ezt a bizonytalanságot küszöbölte ki az 1795 körül kifejlesztett tourbillon szerkezet (itt tekinheti meg működés közben). Azóta többszörös fejlesztésen ment keresztül a találmány, de az alapötlet a mai napig megmaradt, és számos órában találkozhatunk ezzel.



A Girard Perregaux órák meghatározó eleme az úgynevezett aranyhíd. Ebből többnyire három, vízszintesen elhelyezett rész ad egyedi karaktert a GP óráknak. Az aranyhídon átsétálhatunk a tollak világába, ugyanis ezt a formát hozta át az órák világából a Montegrappa tervezője.


És akkor essen szó erről a forgószeles töltőtollról. Kézbe véve elsőre a súlya szembetűnő. Tinta nélkül közel 60g (ez kb háromszorosa egy átlagos töltőtollnak). Ugyanakkor nem mondhatni méretes írószernek. Kupakkal 13,6 cm, kupak nélkül 12,5 cm, a végébe téve a kupakot 17 cm hosszú.



A toll tekerős szívószerkezetű (dugattyús). Anyaga klasszikus celluloid, napfényben látványos gyöngyházhatású textúrákat tükröz vissza, a fémrészei 925-ös finomságú ezüstből készültek. A toll klipsze (csiptetője) maga az aranyhíd, közepén egy természetes rubinkő, ami a tourbillon csapágykövére emlékeztet.



A típusból többféle sorozatot gyártott a Montegrappa. Mindegyik limitált darabszámú. A képen látható típusból csupán 150 darab készült, épp ezért az ára is hét számjegyű (forintban). A toll hegye 18k fehérarany, a betűket sárga aranyozással emelték ki, kifogástalan élmény vele írni.



Azon kívül, hogy elég drága, egyetlen hátránya és gyenge pontja: a szívószerkezete. Egy kis szakmai megjegyzés: amennyiben beleszárad a dugattyúja a hengerbe, akkor a tengelyről könnyen lecsúszik a dugattyú, ha egy picit eröltetjük. Talán ez a hibaforrás még mindig jobb, mint a Montblanc tollaknál oly gyakori tengelytörés, ha hasonló esetben eröltetjük a tekerést. Viszont a toll szétszedése egy speciális „forrasztóval” és ívelt, négyzet alakú fogóval történik (különben a celluloid elgörbülhet a hő hatására).

Apromó Montegrappa. Tényleg nem az olasz 0:2 okán, de mutatok egy másik tollat, egy Montegrappa Tricolore töltőtollat, annak is a hegyét. A pár éve 230 euróért vásárolt toll hegyén (ami nem arany, bár egy nemzeti színű toll talán egy aranyat megért volna) korróziónyomok jelentek meg. Mondhatni "leyeni lyuk", a választások bosszújaként... Ráadásul a bevágás mentén ütött rést, ami akadozottá tette a tinta áramlását. Jeleztem a grappai szerviznek a hibát képpel mellékelve, amire gyors választ kaptam (a Viscontitól pár hónapja még választ sem), megadta a budapesti képviseletnek az elérhetőségét. Itt ismét jeleztem a hibát, mire szintén gyors választ kapva a grappai szerviz felé irányítottak. A kör bezárult. A lyukat végül fogászati módszerrel tömtem be.

És apropó korrózió, itt egy másik pár éves Montegrappa toll, melybe a menetbe harapott bele az idő a vártnál korábban, de ezt az időt sem a svájci Girard Perregaux óra mérte...