A töltőtolltintákról (II/II)

A közelmúltban a töltőtolltinták piacán a színes tinták kínálatának bővülése volt jellemző, a Diamine, Lamy, Parker, Herbin és a többiek sokféle színt kínálnak. Nem ajánlott azonban különböző színű tintát keverni a "személyes szín" létrehozása érdekében, mivel az egyes tinták pH-értéke eltérő lehet, ami idővel kifakulást eredményezhet. Ezért ajánlott a tollakat a színváltások között meleg vízben (kb testhőfok) átöblíteni. Számos gyártó, például a francia J.Herbin, illatosított tintákat is kínál. Ez a technológia, bár szórakoztató, általában nem nyújt tartós illatot azon a helyiségen túl, ahol a romantikus levél íródott, valószínűleg az illatok tartósságának növeléséhez szükséges kémiai összetevők magas költségei miatt. Ezért ebben az esetben ajánlatos a papírt befújni (lehetőleg az írás előtt, és ne azt az oldalát, ahová írtunk). Van olyan levelem, ami 1993 óta őrzi az illatát.

A töltőtolltintákról

A festékalapú töltőtolltinták természetüknél fogva vízben oldódnak, ezért könnyen letörölhetők, akár véletlenül, akár szándékosan. Bizonyos típusú jogi dokumentumok, aláírások, például házassági anyakönyvi kivonatok esetében a maradandó rögzítés a kívánatos. Ehhez az alkalmazáshoz az ólmot, illetve a vasgálic tintát a legkorábbi időkből használják. A vasgálic tartóssága olyan nagy, hogy modern elemzésekkel sikerült azonosítani, hogy a Holt-tengeri tekercseket is vasgálic tintával írták 2300 éve! A vasgálic tinta a víz elpárolgása és a vaskomponens levegővel való érintkezése során bekövetkező oxidációja révén rögzül. Kezdetben acélkék-szürke vonalat képez, amely száradáskor vízállóvá válik, és az oxidáció során sötétedik (valójában rározsdásodik a felületre). A vasgallusz azonban nem fehérítőszer-álló és nem teljesen UV-álló. A vasgálic tinták, mint például a Diamine Registrars Ink, kaphatók töltőtollakban való használatra, de erősen ajánlott a tollat minden használat után átöblíteni, hogy megelőzzük az eltömődést és a savas károsodást. Ebben az esetben sem reménytelen a toll javítása, viszont a csatornákat kézzel kell „kiásni”.


Tapasztalatom szerint nem minden tollba való színes tinta. Bizonyos tintatípusok (pl a Herbin Cafe des Iles, vagy a csillámporos Diamine tinták) a tollak többségénél nem használható, a kapillárisok eltömődnek, akadozik az íráskép. Nem ritka, hogy amíg egy vastagabb hegyű tollnál jól működik egy tinta, egy vékonyabb hegyűnél akadozik. A kék tinták többsége, mivel a leggyakrabban használt szín, gond nélkül használható bármelyik tollba. Néhány márkás tollhoz a gyártó csak saját márkás tintát ajánl. Ha van egy



Bizonyos esetekben/típusoknál sokat számít az adott tinta kora. Bontatlan tintapatronoknál nem ritka, hogy 20-30 év után csak pár csepp tinta, vagy csak a tintapor marad a zárt tartályban. Sajnos ez a jelenség komolyabb márkáknál is előfordul, ezért ott érdemes vásárolni tintapatront, ahol feltételezhetően nagy a forgalom (gyakori a készletek frissítése). Az üveges tintákból jellemzően évtizedek után sem tűnik el a folyadék.

A felső 15 éves, az alsó 2 éves Parker (zárt) patron.

Az 1960-as évek közepe óta számos gyártó forgalmaz patronokat. Általában a palackokhoz hasonló összetételű tintát kínálnak, és sok gyártó, köztük a Pelikan, a Caran d'Ache, a Waterman és a J. Herbin "Euro Standard" patronos szerelvényt használ. Ennek ellenére nem szabad azonban biztosra venni, hogy minden patron minden tollhoz illik (főleg az átmérővel szokott gond lenni). A különböző patronok közötti kialakításban van némi eltérés, amely elég jelentős lehet ahhoz, hogy szivárgást eredményezzen. Hasonlóképpen, egyes gyártók, köztük a Parker, Cross, Lamy és Sheaffer, Platinum saját patronokat és átalakítókat igényelnek. Szükség esetén az átalakítást házilag is elvégezhetjük: a Parker tollhoz egy normál patron tintakivezetőjét meleg levegővel (hajszárító) kb kétszeresére kitágíthatjuk (pl szeggel). Némely patron keményen zárt, ami a toll tűjét (mellyel kilyukasztja a patront) elgörbítheti. Ezzel legyünk óvatosak, mert e törést többnyire nem lehet javítani.

Hírlevél

x